A magyar Külügyminisztérium közlésével ellentétben Nagy-Britannia igenis közbenjárt, hogy az Orbán-kormány akadályozza meg a brit kilépés elhalasztását, azaz éljen vétójogával, ha Boris Johnson az Alsóház döntése folytán rákényszerül, hogy haladékot kérjen Brüsszeltől. A szigetországból egyszerre három miniszter is igyekezett megkörnyékezni a magyar vezetést, köztük Michael Gove, aki a rendezetlen kiválás felelőse. Valamennyien személyesen lobbiztak Szijjártó Péternél, hogy vegye rá Orbán Viktort a lépésre. Ám brüsszeli források szerint hiú remény ilyesmiben bízni, mert a magyar kormányfő már így is több fronton harcol az EU-val és most nem kezd bele egy új csatába. Minden jelzés ezt támasztja alá.
Charles Grant, az Európai Reformközpont nevű elemző intézet vezetője azt gondolja, hogy a britek hiába beszélnek. Ha maradnak, akkor is csak várhatóan júniusban tudnak nagyobb nehézséget okozni, mert akkor kell szavazni a 2026-ig érvényes költségvetésről.
Az újság szerint Boris Johnson azzal akarja zsarolni az EU-t, hogy megvétózza a következő 7 évre szóló költségvetést és megbénítja a szervezet munkáját a brit biztos szakterületén, ha Brüsszel belemegy a hosszabbításba és nem engedi a szigetországot távozni a hónap végén. Két miniszter is úgy nyilatkozott, hogy agresszívabb fellépéssel kell rákényszeríteni az uniót: ne adjon újabb határidőt a kilépésre, hanem nyugodjon bele, hogy a szigetország pár héten belül veszi a kalapját, akár van megállapodás, akár nincs. Még az is szóba került, hogy az élesen Európa-ellenes populista Nigel Farage képviselje a szervezetben a brit kormányt. London ugyanis idáig a Brexitre hivatkozva nem nevezett senkit sem von der Leyen csapatába.
Mindenesetre most a kabinet megbízottja körbe akar járni egy sor fővárost, hogy tárgyaljon az érintett tagállamokkal. De London már azzal is fenyegetőzik, hogy szabotálja a nem egészen két hét múlva esedékes csúcsértekezletet, ha addig a közösség addig nem fogadja el az ajánlatát.
Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport kutató intézet igazgatója azonban arra figyelmeztet, hogy a brit kilépés után konstruktív együttműködés szükséges az Egyesült Királyság és az EU között, ám a mostani brit lépések éppen nem abba az irányba mutatnak. Mindenesetre úgy tudni: a Johnson-kabinet már azt is megvitatta: miként tudja megtorpedózni a következő, hétéves büdzsét, ha Nagy-Britannia továbbra is kénytelen lesz bent maradni. Az elképzelés az, hogy az aláírás várhatóan márciusban esedékes, akkor lehet majd cselekedni.
A lap úgy értesült: nem valószínű, hogy a brit kormányfő Orbán Viktor közreműködésével tudná négyszögesíteni a kört, azaz rá tudná venni a magyar vezetőt, hogy az mondjon nemet, ha legkésőbb a következő csúcstalálkozóig nem sikerül egyezségre jutni az EU-val, és így Johnson a parlament döntése nyomán kénytelen lesz újabb haladékért folyamodni Brüsszelnél. Ám az EU-ban kevesen gondolják, hogy a jobboldali, euroszkeptikus magyar vezető égne a vágytól, hogy segíthessen. Ezt magas rangú tory vezetők azzal magyarázzák, hogy következnek a költségvetési tárgyalások és Magyarországnak kell pénz, tehát nem kockáztat London kedvéért.
Mindenesetre e pillanatban úgy tűnik, Johnson valóban el van szánva, hogy ha törik, ha szakad, keresztülviszi a rendezetlen kilépést. Ám holnapra várható az a bírósági ítélet Edingburgh-ban, amely feltehetőleg kötelezi, hogy kezdeményezze a Parlament által előírt hosszabbítást, amely azután január végéig szólna. A két nagy párt törvényhozási vezetőinek körében általános a nézet, hogy minden mostani handabandázástól függetlenül pontosan ez lesz a dolog vége. A konzervatívok azonban abban bíznak, hogy a rövid távú vereség megtérül majd az utána következő választáson. Az EU főtárgyalója, a francia Barnier ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a múlt novemberben Theresa May-jel minden kérdésben megállapodtak, ám most Johnson felrúgja az egész egyezséget. Pedig tudomásul kellene vennie, hogy a szerződéshez két fél kell. És a britek nem követelhetnek olyan engedményeket, amelyeket az unió nem adhat meg, mert nincs rá alap, hiába rágják a gittet.
A lap vezércikke természetesnek tartja, hogy mindenki berzenkedik a Brexit-megállapodás újranyitása ellen, mert az engedményt jelentene Johnsonnak, aki válságba taszította a saját országát, megszegte a törvényt, megtévesztette a királynőt és gúnyt űzött a parlamentből. Ám a jelenlegi helyzetben mégis tanácsos volna újra fontolóra venni a dolgokat, mert az EU-nak nem szabad hagynia, hogy tovább folytatódjon ez az egész Brexit-őrület. Ily módon bármilyen nehéz is kompromisszumot elérni, az még mindig jobb, mint a megállapodás nélküli kilépés. Amit legutóbb a britek a kulcskérdés, az ír-észak-ír határ kapcsán letettek az asztalra, az nehezen elfogadható az unió, még kevésbé Dublin részéről. Mégis bele kell menni - kiinduló pontként a további, érdemi tárgyalásokhoz.
Az indítvány nem a legjobb, de ha nem megy át, akkor jön a hosszabbítás, de az sem oldja meg a határkérdést. Mellesleg ez nem is az időn múlik. Az pedig csupán illúzió, hogy a következő három hónapban népszavazást tarthatnak brit földön és akkor megint minden jóra fordul. Még ha győznek is a bennmaradás-pártiak, az ország attól még teljesen megosztott marad, és e válság következményeit folyamatosan érezné az unió. Így azután maga is megbénulna. A másik lehetséges forgatókönyv, hogy Johnson választást nyer, de akkor következik a rendezetlen Brexit, tartós károkat okozva az EU és a szigetország viszonyában.
A lett miniszterelnök úgy gondolja, hogy ha Fidesz nem módosítja álláspontját a klímaváltozás ügyében, akkor ez odavezethet, hogy idővel kikerül az Európai Néppártból. Karins, aki az USA-ban született és január óta látja el hivatalát, azon a véleményen van, hogy a konzervatívoknak a környezetvédelem felé kell fordulniuk, mert máskülönben nem haladnak a korral és végük. A politikus, akinek a EPP megbízottjaként nagy szerepe volt az abban, hogy sikerült megoldani a vitát az ügyben, ki legyen az Európai Tanács következő feje, azt mondja, hogy a választások után Ausztriában is a Néppárt és a zöldek összefogása felé mutatnak dolgok. Vagyis az inga visszafelé tart a közép felé, miután kiderül, hogy a zöldek lehetnek jobboldaliak is, nem csupán baloldaliak.
A portál hozzáteszi, hogy elképzelhető: a lett vezető kénytelen lesz belátni, hiába próbál jobb belátásra téríteni bizonyos konzervatív pártokat a zöld politika felvállalására. Hiszen a Fidesz a nyáron a csehekkel, az észtekkel és a lengyelekkel megakadályozta, hogy az EU közös célként hirdesse meg a karbon semleges kibocsátást 2050-re. Mellesleg a magyar kormánypárt abban is különbözik jó pár más tagpárttól a kereszténydemokraták soraiban, hogy a szavazók megnyerésére keményen migrációellenes vonalat visz és a keresztény identitást hangoztatja.
Orbán Viktor azért nevezte technokratának új biztos jelöltjét, mert így akarta kiemelni, hogy olyasvalakiről van szó, aki nem tagja a kormánynak, tehát nem tudta beszennyezni a kezét, mondja Stephan Ozsváth, a német közszolgálati rádió Magyarország-szakértője. Ő már azon csodálkozott, hogy a kormányfő az első körben Trócsányi Lászlót akarta Brüsszelbe küldeni, hiszen ő a felelős a civil szervezetek gúzsba kötéséért, a Stop Sorosért, továbbá része volt a Gruevszki-ügyben. Szóval elvileg szóba sem jöhetett volna.
Ami az utódot, Várhelyi Olivért illeti, ő tényleg ismeri az EU csínját-bínját, de úgy hírlik róla, hogy kőkemény tárgyaló, Orbán feltétlen híve, aki mindig a győzelemre játszik, viszont szívesen keni a saját hibáit másokra. Személyisége leginkább egy pitbullra emlékeztet. Vagyis nem lesz könnyű megszelídíteni. Trócsányi elutasítása kapcsán egyébként a miniszterelnök áldozati szerepbe helyezkedett. Amúgy pedig joggal lehet feltételezni, hogy a bővítési tárcát saját céljaira igyekszik majd kiaknázni, mert vannak politikai érdekeltségei a Nyugat-Balkánon.
Az unió formálódó új menedékpolitikája ajándék a szélsőjobbnak, amely éveken át élhet majd abból. Erre figyelmeztet az elemzés, miután 4 tagállam nemrégiben Máltán olyan megállapodást kötött, amelynek értelmében automatikusan továbbadnák a tengeren kimentett migránsokat a többi országnak. Conte olasz miniszterelnök az aláíráskor azt emelte ki, hogy a kérdést nem szabad EU-ellenes propagandára kihasználni. Ám éppen ez fenyeget, mert a szerződés Kelet-Európa, illetve a szélsőségesek kezére játszik, azok bunkóként forgathatják a fejük fölött a dokumentumokat – belpolitikai megfontolásokból. Pedig a kvótajavaslat egyszer már megbukott a V4-ek ellenállásán.
Ám Macron most mégis arról beszél, hogy aki nem vesz át automatikusan menedékkérőket, azt keményen megbüntetik. Márpedig ez fel fogja paprikázni a keleti tagokat, mert számukra itt az identitás és a szuverenitás a tét. Egyszerűen hallani sem akarnak afrikai vagy közel-keleti migránsokról. Nem hisznek a liberális értékekben, amelyek ennyi embernek kínálnak oltalmat. Az EU-n belül éles kelet-nyugati ellentétek vannak olyan kardinális kérdésekben, mint a vallás szerepe, a nemzeti önazonosság, valamint a kulturális beilleszkedés. Ezen felül az új tagok nem szeretnék átvenni a svéd vagy a holland modellt. A jólét érdekében és az orosz befolyás kivédésére léptek be annak idején. Viszont ha kötelezik őket a migránsok befogadására, az jórészt úgy jelenik meg, hogy a közép kényszeríti a perifériát és próbálja megváltoztatni annak kultúráját.
A máltai szerződést az unió három legerősebb országa tervelte ki, mert nem szeretné, ha Olaszország még inkább a szélsőjobb felé sodródna. Ám a jelek szerint e cél érdekében hajlandó átgázolni a Keleten. Csakhogy ily módon lovat ad az EU-, illetve iszlámellenes csoportok alá. Ennélfogva szétteríti a problémát az egész unióban. Pedig a 4 évvel ezelőtti hullámból senki nem profitált annyit politikailag, mint a szélsőjobb. De az új elképzelés is csak odáig jut, hogy támogatni kell a déli országokat a keletiek rovására és nyomást kell kifejteni a keleti társadalmak megváltoztatására. Ez azonban megint csak a radikálisokat bátorítja fel.
A német belügyminiszter azt sürgeti, hogy erősítsék meg az unió külső határainak védelmét, mert egyre több migráns érkezik Görögországba. Seehofer, aki egy uniós küldöttség tagjaként a héten Ankarában és Athénban járt, attól tart, hogy máskülönben nagyobb menekülthullám áraszthatja el Európát, mint 4 éve. Úgy fogalmazott, hogy az eddiginél jóval nagyobb segítséget kell nyújtani a déli államoknak, vagy baj lesz. Ám azt ígéri, hogy a Bizottság új elnökével együtt mindent elkövet a válság megismétlődésének megakadályozására. Egyben felszólította a tagállamokat, hogy tegyenek többet Törökországért, mert az igen sok menedékkérőt fogad be. Utalt arra, hogy ha rajta múlik, a támogatás túlmegy a 2016-ban megígért hat milliárd eurón.
