politika;tévék;utasítás;etető;

- Sebes György: Nyomás alatt

Most, hogy már utolsó hetéhez érkezett az önkormányzati választás kampánya, különösen érdekes egymás mellé tenni két nyilatkozat-részletet.

Az egyik hétfőn hangzott el, az MTVA vezérigazgatója szájából. „Mi egy pártoktól független közszolgálati intézmény vagyunk. Tehát az elképzelhetetlen, hogy egyik-másik párt minket irányítani próbálna” – mondta Papp Dániel. A másik részlet egy régebbi interjúból való, a Hír TV egyik tavaly kirúgott műsorvezetőjétől. „Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni” – mondta Szöllősi Györgyi.

Bár egészen más környezetben születtek, a két kijelentés természetesen össze is függ egymással, s mindkettőnek aktualitása van. Papp Dániel –akit bírósági ítélet alapján lehet hírhamisítónak nevezni – ellenzéki politikusokkal beszélgetett. Azért kértek tőle találkozót, mert zavarja őket, hogy a már csak nevében közszolgálati médiában nem egyenlő mércével mérnek. A miniszterelnök például rendszeresen – interjúnak álcázott – szózatot intézhet a néphez, kormánypárti politikusok és főleg elemzők gyakran fejthetik ki álláspontjukat élő adásban, de ugyanezt nem tehetik meg a hatalmat kritikával illetők. Amire a vezérigazgatónak az volt a válasza, hogy ők mindig betartják a törvényeket. Még szép – mondhatnánk, de inkább figyeljünk arra, hogy ehhez még azt is hozzátette: kiegyensúlyozottan tájékoztatnak. Az eszmecserén készült felvételek tanúsága szerint itt még mindig nem szakadt rá a plafon.

Minderről egyébként az M1 hírfolyam és a Kossuth Rádió műsoraiból értesülhettünk. A tudósítás gondosan manipulált volt. Úgy válogatták össze ugyanis a megszólalók szövegeit, hogy egyértelműen kiderült belőlük, az ellenzéki képviselők olyasmiket követelnek, amik homlokegyenest ellentétesek a szabad, független és semleges médiával szemben támasztott követelményekkel. Noha sok mindenre kitértek, érveket sorakoztattak és evidens kérdéseket tettek fel, ezekből csak annyit hagytak meg, hogy - többek között - tanácsokat adtak a műsorok szerkesztéséhez és megpróbálták elérni, hogy kiáltványukat élő adásban olvassák be. Most tekintsünk el attól, hogy bármennyire is igazuk van a közmédia épületénél nem először felvonuló ellenzéki parlamenti képviselőknek, azért maguk sem hihették, hogy fellépésük nyomán bármi is változik. Ráadásul a jól érzékelhető politikai nyomást a másik oldalról érkező politikai nyomással próbálnák kiegyensúlyozni. Miközben pontosan az lenne a kívánatos állapot, hogy semelyik politikai erő ne használhassa fel a maga érdekében a médiát.

A rendszerváltás óta azonban erre nem volt példa. Persze előtte sem, de az egy másik rendszer volt. 1990 környékén egy pillanatig azt hihettük, hogy minden megváltozik. A pártok azonban gondoskodtak róla, hogy ne így legyen. Tény az is, hogy a helyzet egyre romlott, az utóbbi nyolc év pedig sok tekintetben a pártállami időket idézi. Nem ugyanúgy, modernebb formában, a médiában még kétségkívül fellelhető ellensúlyokkal. Ám azt a szegmenst, amelyet az adófizetők pénzéből tartanak fenn, teljes mértékben bekebelezte a hatalom. Ez a mai valóság és egyúttal minősíti Papp Dániel már idézett kijelentésének igazságtartalmát, valamint a hétfői megbeszélésről készült egyoldalú és manipulált tudósítást is.

Szöllősi Györgyi szavai pedig pontosan arra utalnak, hogy azért akár hihető is lehetne, amit a vezérigazgató mond. Hiszen az irányításnak vannak kifinomult, áttételes formái is. Nem kell az utasításoknak a pártközpont(ok)ból érkezniük. Utalások, súgások, jelzések is elegendőek ahhoz, hogy a – gyakran állásukat is féltő – munkatársak pontosan tisztában legyenek vele, mit várnak el tőlük és mit kell ehhez tenniük. És a pártok, a politikusok, meg a felkent kommunikációs szakemberek élnek is ezekkel a módszerekkel.

Ilyen körülmények között, ebben a média-helyzetben kezdheti meg új munkáját Szöllősi Györgyi. Ezen a héten ugyanis elsősorban róla akartunk írni, abból az alkalomból, hogy – ugyancsak hétfőn – bejelentették, több mint egyéves távollét után ismét képernyőre kerül. Ezúttal az ATV-hez szerződött, ott még sosem volt, pedig éppen húszéves pályafutása alatt megjárta már a „hadak útját”. És azért érdemes foglalkozni vele, mert az új, jóval a rendszerváltás után feltűnt generáció egyik legtehetségesebb tévés újságírója.

Egy kis tévénél – SATeLIT hívták - kezdett, onnan került az éppen induló Hír TV-hez 2002-ben. Aztán viszonylag hosszú időt töltött az akkor még hellyel-közzel közszolgálatban, előbb a Duna TV-n, majd az M1-en volt látható. Általában politikai adásokban szerepelt, vezette a Híradót, az Este című műsort, de az átalakítások nyomán – már jócskán a Fidesz-érában és második kislánya születése után – visszatért a Hír TV-hez. Az már a G-nap utáni időszak volt, amikor a Simicska Lajos tulajdonolta csatornánál rájöttek, hogy nem a hatalom kiszolgálása az egyetlen lehetséges magatartás-forma. A tavalyi választás után – az újabb váltás, vagy inkább vissza-váltás következtében – már Szöllősi Györgyinek sem lehetett maradása. Egész pontosan: kirúgták. Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen sosem kérdezett egyoldalúan. Interjúiban – bármelyik csatornánál - mindig igyekezett középen állni, nem állást foglalni. Viszont felkészült volt és nem hagyta magát „megvezetni”, legyen szó bármelyik oldal politikusairól. Ilyen emberek már nem kellenek a jelenlegi hatalmat kritika nélkül támogató mai Hír TV-be.

Így aztán október 28-tól az ATV Reggeli Start című adásában láthatjuk majd Szöllősi Györgyit. A csatorna vezérigazgatója szerint neki interjút adni „presztízst jelent, mert egy felkészült, tapasztalt és népszerű televíziósról van szó”. S bár Németh S. Szilárd nyilván igyekezett felértékelni választásukat, de az biztos, hogy működőképes csapatokkal igyekeznek tájékoztatni a nézőket a reggeli műsorokban. Erősnek ígérkezik az a páros, amelyben Szöllősi mellett a tapasztalt és – rémes sapkája ellenére – mindig jól kérdező Vujity Tvrtko ül majd. A jövendő interjú-alanyoknak bizonyára jól fel kell majd készülniük, hiszen ez a két riporter nem arról nevezetes, hogy homályban hagyna bármilyen felmerülő problémát. Szöllősinek egyébként szerencséje van, hogy nem a riporternek gyenge, politikailag pedig egyoldalú Kárász Róbert mellé került. Meglehet, a nézők és a csatorna is jól járna, ha gondolkodnának az ő pótlásán, de persze – addig is - abban a párosban legalább Bombera Krisztina olyan igazi tévés, akire érdemes figyelni.

A tévék nemcsak most, az önkormányzati választás kampányának finisében versenyeznek. Eközben pedig rendszeresen bizonyítványt is kiállítanak magukról.  

„A selyemút misztikája azóta is orientál, az idén Isztambulból indultam, és az utam legvégső, legdélebbi állomása Babilon volt Irakban.”