Pár napot nálunk időzött külföldi rokonunk, ötvenes éveinek vége felé járó, folyton tanuló, folyton szemlélődő, világot látott, az aktív munkától már visszavonult tanítónő. Mostanában azt vette a fejébe, hogy csiszolja magyar tudását, mert hiába anyanyelve ez, a filmeket még nem érti tökéletesen, és az újságokban olvasottak sem jönnek mindig át, ő pedig azt szereti, ha árnyaltan fogadhatja be a világot, nem csak elnagyoltan. Ezért a fővárosban tölt pár hónapot, nyelvtanfolyamra is beiratkozott, s hogy testét se hagyja cserben, időnként táncolni jár, és minden nap megtesz legalább tízezer lépést.
A nógrádi dombok felé autóztunk, s az igekötőket gyakoroltuk. Itt-ott szemerkélt az eső, ezért az „esett” igét választottuk. Beesett, kiesett, leesett, felesett, megesett, elesett, átesett, ráesett, ideesett, odaesett, szétesett, összeesett, visszaesett – jókat kacagtunk, mire mindegyikre találtunk megfelelő példát. A tizenhárom igekötőt dallamos füzérré fűztük fel, hogy jobban bekússzon a fülbe, nyomatékképp pedig később ő maga kezdetleges tánclépésekkel is „elszteppelte” valamennyit. Hogy a mozgás mennyit segít a tanulásban, arra még iskolás koromból emlékszem: otthon a cserépkályhától az ablakig fel-alá járkálva tanultam meg Magyarország megyéinek és megyeszékhelyeinek nevét.
Aztán azt kérdezte, mit jelent pontosan az a szó, hogy hatékony. Mert mostanában annyi helyről hallja ezt, rádióban, tévében, lassan olybá tűnik neki, hogy ez lett az ország kedvenc szava. Leginkább politikusoktól hallotta, emberektől még sose, s nem megy a fejébe, mit üzen ez a melléknév. Mondtam neki, hogy amúgy a politikus is ember, csak hogy cizelláljam még a szövegértést, de hazaérve azért gyorsan átnéztük az utóbbi hetek kijelentéseit.
Rétvári Bence például azt mondta, hatékony a magyar drogszabályozás. Varga Mihály Palkovics Lászlóval Jászberényben a nagy múltú Electrolux nyolcszáz dolgozójának elbocsátása kapcsán arról beszélt, hogy munkaerő-közvetítéssel, átképzéssel, az önkormányzattal együttműködve hatékony segítséget kíván nyújtani az embereknek. Lázár János egy gazdasági konferencián fogalmazott úgy, hogy a hatékony állam erős, de kicsi, míg Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke ugyanitt azt mondta, hogy a hatékony államnak célszerűnek, eredményesnek és etikusnak kell lennie.
Végigolvastuk mindet.
– Érted már? – kérdeztem, mire azt felelte, hogy még mindig nem, inkább találjunk szinonimát a szóra, hátha akkor megérti.
– A hatékony olyan, mint a megfelelő gyógyszer – magyaráztam. Beveszed és hat. Eredményes. Segít. Célba ér. Működik. De az emberek nem használják – folytattam –, jobban szeretik azt mondani valamire egyszerűen, hogy hatott vagy nem hatott.
Gondoltam, beszélünk még az „ékony-ékeny”, az igékből melléknevet képzők használatáról, de inkább elnapoltuk. Érzékeny terület, képlékeny fogalmak, múlékony jelen.
Vékony jég.