A következő Bizottság igazságügyi tisztségének várományosa szeretné megállítani a lopakodó tekintélyelvűséget az EU-n belül, ezért úgy gondolja, hogy egyfajta eredményjelző táblán kellene követni, mennyire tartják be a tagországok a jogállami elveket. Didier Reynders az Európai Parlament meghallgatásán felvetette, hogy az uniónak az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a szép csendben formálódó tekintélyelvű rendszerekkel szemben. Egyetért azzal, hogy ha valamely kormány megszegi a közös normákat, akkor tartsák vissza a közösségi támogatások egy részét. Arról is beszélt, hogy a szervezetnek hirdetnie kell értékrendszerét, és meg kell gátolnia, hogy a nacionalisták lebonthassák azt. A lap megjegyzi, hogy a kérdés azért került fókuszba, mert Brüsszel mérföldkőnek számító jogállami eljárást indított Magyarország és Lengyelország ellen.
A belga politikus, aki külügyminiszter is volt, úgy gondolja, hogy évente jelentést adnának ki arról, miként is áll a jogállam az egyes tagoknál. Ez azért volna szükséges, mert egyes új tagállamok azt állítják, hogy Brüsszel kettős mércét alkalmaz: nekik a körmükre néz, viszont becsukja a szemét, amikor Nyugaton ütközik hasonló problémákba. Ennek kivédésére a megfigyelés mind a 27 országra kiterjedne, de mélyebb volna ott, ahol gondok merülnek fel. Varsó máris jelezte: az új mechanizmus segíthet, hogy ne bélyegezzenek meg bizonyos kormányokat. Ám az európai ügyek államtitkára arra is kitért, hogy még messze vannak a kompromisszumtól, mert itt objektív feltételrendszerre van szükség és szavatolni kell az egyenlő elbánást, nehogy egy politikai szankciós mechanizmus szülessen a végén.
A lap rámutat, hogy Európában sokfelé feljövőben vannak a nacionalisták, akik közül többeket is megihletett az Orbán Viktor által szorgalmazott illiberális demokrácia. Ehhez képest Reynders tegnap azt fejtegette, hogy nem fog habozni, ha bárhol veszélybe kerül a jogállam.
A Bizottság új elnöke közölte: azt szeretné, ha semmilyen kétség nem férne a kiválasztott biztosok rátermettségéhez, mert olyan ügyeket igyekszik megoldani a következő 5 évben, mint a populista politikusok nyomulása az EU-ban, a klímaváltozás elleni fellépés vagy éppen a mind magabiztosabb Kínának adandó közös válasz. Ezen belül fontos szerep jut az igazságügyek felelősének, mert Brüsszel fenn akarja tartani a jogállamot, főleg Magyarországon és Lengyelországban, ahol az unió képtelen volt feltartóztatni a demokrácia visszaszorulását.
A kérdés annak kapcsán merült fel, hogy az EP meghallgatta Belgium jelöltjét, aki a tervek szerint éppen ezt a területet felügyelné, ám akit egy volt titkos ügynök korrupcióval vádolt meg, sőt, a héten újabb eljárást kezdeményezett ellene. Reynders a képviselők előtt tagadta, hogy bármi törvénytelent követett volna el. Emlékeztetett arra, hogy az ügyészek már ejtették az első ügyet, ezért továbbra is pályázik a biztosi posztra.
Románia a szociáldemokrata EP-képviselőt, Dan Nicát javasolja a versenyből kiesett román biztos jelölt helyére, de kész arra is, hogy a külügyi tárca államtitkárának, Gabriela Ciot-nak a személyében egy asszonyt delegáljon Brüsszelbe, ennek azonban az a feltétele, hogy Orbán Viktor ejtse Várhelyi Olivért és inkább egy nővel töltse be a posztot. Bukarestben a hét végéig döntenek az ügyben véglegesen, miközben a kormány újabb bizalmi szavazással néz szembe a parlamentben. A gond itt abból fakad, hogy von der Leyen olyan Bizottságot akar, amelyben nagyjából egyenlő arányban vannak jelen a két nem képviselői, ám ez a terv felborul, ha román színekben egy férfi lesz a befutó.
Nem sok jele van annak, hogy Orbán Viktornak nagy kedve volna a gender-szempont érvényesítéséhez, miután kénytelen volt lemondani Trócsányiról. Von der Leyennek azonban van egy adu a kezében: kilátásba helyezheti, hogy elcseréli a magyar és a román politikusnak szánt posztot. A magyar kormányfőt irritálná, ha a bővítési tárca helyett kénytelen volna beérni a közlekedéssel, ugyanakkor valószínűleg üdvözölnék a lépést a tagságra pályázó nyugat-balkáni államok. Nem tudni, hogy mennyire megalapozottak az aggályaik a magyar biztos kapcsán, de inkább olyasvalakit szeretnének, akitől azt remélhetik, hogy nagyobb haladást ér el az elkövetkezőkben a csatlakozásuk érdekében.
Nem egészen egy hónap múlva hivatalba kellene lépnie az új Bizottságnak, ám von der Leyen egyik pofont kapja a másik után egyes jelöltek miatt, bár ilyesmire idáig nem volt precedens. De hát sok EP-képviselő még mindig nem tudta túltenni magát azon, hogy a német politikust nem valamelyik nagy pártcsalád, hanem az Európai Tanács javasolta Juncker helyébe. Azon kívül több jelölt esetében is igencsak megkérdőjelezhető a hozzáértés és a személyes feddhetetlenség – ennek lett áldozata még a hivatalos meghallgatás előtt Trócsányi László és a román Plumb. A magyar politikussal az volt a baj, hogy nem az igazságot vallotta, amikor arról volt szó, a hatalom milyen jól fizető megbízatásokat adott az általa alapított ügyvédi irodának. Azon kívül igazságügyi miniszterként nem csekély szerepe volt az erősen vitatott jogi reformokban. Így Brüsszelben nem látták be, miként tudna meggyőzően érvelni a jogállam mellett éppen ő a felvételre váró országokban.
Ám von der Leyent újabb csapások fenyegetik, mert erősen hiányos szaktudással és elmaszatolt válaszokkal tűnt ki a meghallgatáson a leendő lengyel mezőgazdasági biztos, valamint svéd kolléganője, aki a belügyek gazdája lenne. Idáig még nem akadt példa arra, hogy idő előtt kiessen a versenyből két jelölt is, másik kettőnek pedig igencsak bizonytalan a sorsa. Közben igencsak kemény kérdéseket kapott bizonyos anyagi ügyek kapcsán a francia Goulard, Macron favoritja, de ő leginkább azért, mert liberális. A konzervatívok és a szociáldemokraták ugyanis igyekeznek revánsot venni Trócsányi és román kollégája elvesztéséért.
A leendő osztrák kormány bizonyosan mérsékeltnek állítja be magát, de ezt ne higgye el neki senki. Erre figyelmeztet Cas Mudde, a populizmus és a szélsőséges szakértője, a Georgia-i Egyetem tanára. A belpolitikai felfordulás folytán az ország parlamentje fejre állt, közben pedig a csodagyereknek kikiáltott Kurz, 33 évesen a konzervatív párt egyeduralkodó vezetője, a politika központi szereplője lett. Csakhogy nagy kérdés, kivel fogja irányítani Ausztriát. Minden ellenkező jóslat dacára nagyon is valószínűnek látszik, hogy ismét életre kel a Néppárt és a radikális jobboldali FPÖ koalíciója. Először is a régi-új kancellár ideológiailag eddigi szövetségeséhez áll a legközelebb, ám most ő diktálhatja a feltételeket. Másodszor a két tábor igencsak elégedett volt az előző kabinet teljesítményével.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek kozmetikai változások. Beáldoznak egy-két keményvonalast az FPÖ-ből, így Kickl-t, a korábbi belügyminisztert. Az új vezér, Hofer, valószínűleg marad a törvényhozásban, mert nem szeretné, hogy foltok fröccsenjenek rá az ÖVP vezette kormányban. Közben igyekszik majd újjáépíteni a sorozatos botrányok miatt meggyengült pártját. Kurz pedig középutasnak tünteti fel magát, vagyis kevesebb lesz a közös fotó Orbánnal, Magyarország erős emberével. Ellenben többször fog ellátogatni Berlinbe és Brüsszelbe. Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy mérséklődött volna. A taktikáján módosíthat, de példája azt igazolja, hogy jobbra tolódott mind az osztrák, mind az európai politikai közép. Azaz jól mutatja, merre tart a politika a földrészen.
