A napokban egy az Oxfordi Egyetemhez tartozó intézet hozott nyilvánosságra átfogó elemzést arról, hogy az ENSZ-tagállamok több mint harmadában a helyi kormányzat a közösségi oldalakon elhelyezett álinformációk terjesztésével próbálja meg befolyásolni a közvéleményt: saját nagyszerűségét hangoztatja, vagy éppenséggel az ellenzéket hitelteleníti. A dezinformációk elsősorban a Facebookot érintik, a klasszikus technikával – hamis profilok sorát hozzák létre, s ezek felhasználásával járatják le az ellenoldali politikusokat. Hiába tett lépéseket a legtöbb közösségi oldal az álhírek visszaszorítása érdekében, a számuk évről évre nőtt. S miközben korábban még csak a nagyobb országok engedhették meg maguknak, hogy fiatal egyetemistákból trollhadsereget hozzanak létre, mára számos európai, afrikai és ázsiai állam csatlakozott hozzájuk.
Az álhírek terjedésének nem lehet útját állni. Európában az utóbbi években alig volt olyan választás, amelybe Oroszország ne próbált volna beavatkozni a közösségi oldalakon elhelyezett dezinformációk révén. Például a 2017-es francia elnökválasztáson a jobboldali populista Marine Le Pen mellett, egy évvel korábban a Brexittel kapcsolatos népszavazáson az Európai Unióban maradás ellen dolgoztak. S akkor nem szóltunk a Kremlnek a 2016-os amerikai elnökválasztásban játszott szerepéről. Igaz, a külföldet befolyásolni kívánó államok listáján Kína már letaszította Moszkvát a képzeletbeli trónról.
Valóságos kiberháborúnak lehetünk tanúi. Ez azért aggasztó, mert idővel annyira természetessé, általánosan elfogadottá válnak az álhírek, hogy már a valódi információkat sem hisszük el. Bár a közösségi oldalak eredetileg éppen azért jöttek létre, hogy a demokráciát erősítsék, és mindenki szabadon kifejthesse véleményét, mára épp a félrevezetés terepévé váltak.