Szerda újabb kulcsfontosságú nap volt a Brexit történetében, egyben a hetven napja kormányon lévő Boris Johnson pályafutásában. A vasárnap óta tartó és a parlamenti káosz ellenére zavartalanul lefolyt éves konzervatív párti konferencia záró eseményeként hangzott el a tory vezető beszéde. Ugyanezen a napon nyújtotta be London Brüsszelnek nagyon esedékes legfrissebb javaslatait a megegyezésre. Mint emlékezetes, westminsteri képviselők háromszor szavazták le az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker és Theresa May, volt brit kormányfő közötti megegyezést.
Mintegy háromnegyed órás, dinamikus, szórakoztató, egyéniségének összetéveszthetetlen jellemzőit tükröző felszólalásában, - amit azonban nehéz lett volna programbeszédnek tekinteni, - BoJo elsőként Theresa May kötelességtudása és munkabírása előtt tisztelgett. Hamar rátért a westminsteri alsóház szidalmazására, olyan hasonlatokat említve, mint hogy “ha a parlament egy realitás showban szerepelne, már rég kiszavazták volna a nézők a dzsungelből, de legalább a házelnök, John Bercow néhány kenguru-herezacskó elfogyasztására kényszerült volna”. Az Egyesült Királyságot a Brexit elhúzódása miatt “világklasszis atlétának tekinti, akinek kavicsokkal a cipőjében kell futnia”. Többször is visszatérve a konferencia szlogenjére, “Get Brexit Done”, hajtsuk végre a Brexitet, az eddigi tartalékmegoldást, a backstopot “antidemokratikusnak” és az Egyesült Királyság szuverenitásával össze nem egyeztethetőnek nevezte.
A kormányfő elkötelezett a szigetország egységének megőrzésére, de nem hajlandó cserben hagyni azt a 17,4 millió szavazót, aki a kilépés mellett voksolt több mint három éve és “lassan úgy érezheti, hülyének nézik”. “Adu ászként” árulta el, hogy – népes családja többi részével ellentétben – édesanyja is az EU elhagyására voksolt. Hitet téve az európai vívmányok és a szoros kapcsolatok folytatása mellett, közölte: “A kormánynak nem áll szándékában az alku nélküli kilépés, de kész erre a kimenetelre is”. Az október 31-i kilépési határidőnek, “ha törik, ha szakad”, meg kell valósulnia.
A beszédét egy hivatalos fotó tanúsága szerint is maga megfogalmazó tory frontember nem jelentett be látványos stratégiai terveket, inkább csak utalt a kormányának tagjai által az elmúlt napokban tett, pénzügyileg nem minden esetben megalapozott ígéretekre, mint a következő években 40 új kórház felépítése, húszezer frissen rekrutált rendőr bevetése, az oktatás színvonalának emelése.
A kormányfői gravitást egyelőre nélkülöző Boris Johnson legtréfásabbnak vélt megjegyzéseit az “antiszemitának” nevezett ellenzék vezérének tartotta fenn. Mint mondta, aki Jeremy Corbynt választja, a “határozatlanságra és a késlekedésre szavaz, egymilliárd fontot fecsérelve el egy hónapban Európára, ahelyett, hogy az egészségügyi ellátást támogatná. Corbyn nekiesne az adóknak, tönkretenné a gazdaságot, szétverné a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok közötti szövetséget és megbontaná a szigetország egységét”. A legjobb megoldás az lenne, ha a Munkáspárt vezetőjét “jelképes űrhajóba zárva egy másik bolygóra költöztetnék”- vélte Boris Johnson, aki a felszólalás végeztével megcsókolta sokat szenvedő barátnőjét, Carrie Symondst.
Alig néhány perccel a konferencia befejeződése után küldte szét a Downing Street sajtóosztálya bel- és külföldi tudósítók számára az Egyesült Királyság javaslatainak hétoldalas összefoglalóját az EU-val kötendő megállapodás Írországgal és Észak-Írországgal kapcsolatos rendelkezéseinek megváltoztatásáról, illetve Boris Johnson kísérőlevelét Jean-Claude Juncker számára. Ahogy ezt a kormányfő is elismeri, az idő sürget, az október 17-i csúcsértekezlet előtt megegyezésre kell jutni. A kormány keresi ennek lehetőségét, mert ellenkező esetben mindenkinek felelősséget kell vállalni az államférfiúi képességek kudarcáért.
Johnson reméli, hogy mindkét fél képes lesz az engedményekre. Az előterjesztett kompromisszum legfontosabb eleme a backstop, a tartalékmegoldás visszavonása. Nem elég, hogy a parlament háromszor visszadobta, ez a rendezés “sehová nem vezető híd volt. A jelenlegi brit kormány nem úgy képzeli az EU-hoz fűződő jövőbeni kapcsolatot, hogy az Egyesült Királyság szorosan alkalmazkodjon az EU vámügyi szabályaihoz és törvényeihez. London a későbbiekben szabadkereskedelmi egyezményen alapuló együttműködést kíván kialakítani, ellenőrzést gyakorolva saját szabályozási struktúrája felett.
Az új megegyezés alappillére, hogy a regulációknak összeegyeztethetőnek kell lenniük a nagypénteki egyezménnyel, a közös utazási övezettel, az Észak-Írországban élők jogaival és az Észak-Déli együttműködés elveivel. Észak-Írország kiválna az EU vámuniójából, de további négy évig kötnék az egységes piacnak a mezőgazdasági és ipari termékekre vonatkozó szabályai. Az átmeneti időszak letelte után Észak-Írország vámszempontból az Egyesült Királyság része maradna, függetlenül az EU-tól, így az ellenőrzésekre is a fizikai hátártértől távol kerülne sor. Boris Johnson nem bánja, hogy az észak-ír határra eddig ki nem próbált mechanizmusok legyenek érvényesek, és a tényleges, “fizikai” ellenőrzésre a határállomásokon kívül, például az ipari üzemekben kerüljön sor. A brit kormány feltétele, hogy a demokrácia jegyében az érintett grémiumok, első helyen az ugyan éppen működésképtelen észak-ír autonóm végrehajtó hatalom jóváhagyja a szabályozási struktúrát.
London tudatában van annak, hogy mindez megváltoztatná az Ír-sziget két oldalán fennálló helyzetet, de reméli, a mindennapos fennakadások minimalizálhatók. Bízik a tárgyalások gyors lebonyolításában és sikerében, hogy azután október 31-én “rendezett keretek között léphessen ki az EU-ból”.
