Csütörtökre virradóra időben legkorábban a Toronto-Ottawa ontariói csatával, valójában négy mérkőzéssel – köztük a regnáló és a tavaly bajnok, vagyis a St. Louis és a Washington rangadójával – megkezdődik az NHL, az észak-amerikai jégkorongliga új szezonja, melynek csapatonkénti 82 meccses alapszakasza áprilisig tart, végül valamikor júniusban a győztes csapat 101. alkalommal emelheti magasba a világ legértékesebb hokitrófeáját, a Stanley-kupát.
Melyet a nyár eleje óta a St. Louis Blues mondhat magáénak: az 1967-ben alapított, Mississippi parti egylet fennállása során először triumfált, s a város így csatlakozott ahhoz a nagy hatoshoz – New York, Los Angeles, Chicago, Philadelphia, Boston, Detroit -, melynek csapatai mind a négy profi sportágban, azaz amerikai futballban, baseballban, kosárlabdában és jégkorongban is diadalmaskodtak már. Ennél is nagyobb bravúrt jelentene azonban, ha sikerülne megvédenie a címét a tavalyi szezon csodacsapatának – január elején még ligautolsóként szégyenkezett a Blues, hogy aztán a nem sokkal korábban kinevezett Craig Berube vezetésével meg sem álljanak a csúcsig, a finálé utolsó meccsén Bostonban győzve -, amire a veretesebb gárdák közül is csak kevesen voltak képesek: ebben az évezredben még csak a Pittsburgh tudott duplázni 2016-ban és 2017-ben.
Az alap persze adott, hiszen a csapat magja együtt maradt, azaz a rájátszás MVP-jének, a legjobb játékosnak is megválasztott Ryan O’Reilly, a tartalékcsapatból előhúzott csodakapus, Jordan Binnington, a vajkezű Vlagyimir Taraszenko, a hátul stabilitást adó Alex Pietrangelo és a többiek akár hasonló szezonra is képesek lehetnek, mint egy éve, ám valljuk be, meglepetés lenne, ha a Stanley-kupadöntője után megint arról kellene írni, mekkorát szólt a Blues.
Melynek igazán komoly kihívói Keletről érkezhetnek. A Metropolitan-csoportból az Alekszandr Ovecskin vezette Washington ugyan eddig csak egyszer lépett elő alapszakaszmenőből rájátszás-főszereplővé – tavaly végre a fővárosba került a Stanley-kupa -, ám miután a húzónevekévek óta változatlanok, akár vérmes reményeket is szövögethet a gárda. Kellemes meglepetést okozott legutóbb a Carolina, s a Hurricansnak sikerült megtartania a csapat Montreal csábította agytrösztjét, a finn Sebastian Ahót, a New Jersey pedig a draftelső Jack Hughes mellett többek között a liga egyik topvédőjével, P. K. Subbannel erősödött. Az Atlanti-csoportban a nagydöntős Bostonra ismét szép hónapok várhatnak, a Torontónak sikerült magához láncolnia az asszisztkirály Mitch Marnert – és persze maradt John Tavares és Auston Matthews is -, ráadásul rutinosabb is lett a fiatal zseniket összegyűjtő Maple Leafs, így nem reménytelen, hogy 1967 után ismét harcban lehet a végső sikerért. Persze ehhez a Tampát is maga mögé kell utasítania, s a Lightning az idén is brutál erősnek tűnik, a rájátszás garantált, ám meg kellene tanulnia, hogy a playoff más kávéház, míg a másik délibe, a Floridába a négyszeres Stanley-győztes tréner, Joel Quenneville lehelhet életet.
Nyugatról kevesebb veszély leselkedik a St. Louisra, bár az igazán komoly kihívók éppenséggel csoporton belülről érkezhetnek. A Centralban ugyanis a Colorado és a Dallas is mer nagyot álmodni: az Avalanche Nathan MacKinnon, Gabriel Landeskog és Mikko Rantanen mögé – bár a finn egyelőre Svájcban duzzog a nagyobb fizetéséért… - végre érdemleges sorokat tudott összeeszkábálni, igaz, kapusposzton gondjai lehetnek, a Stars pedig az amúgy sem gyenge keretébe csábította az olimpiai- és világbajnok, Stanley-győztes - az elmúlt években sokszor sérült… - Corey Perryt Anaheimből. Elvileg a Winnipeg is favoritok közé számítana, ám a Jets ezer sebtől vérzik: gólgyárosa, Patrik Laine szintén Svájcból üzenget, hogy feljebb vágyik a második sornál, míg legjobb bekkje, Dustin Byfuglien éppen a visszavonulását fontolgatja – pedig Manitobában akár a bajnoki címről is beszélhetnének. A Pacific-csoport viszont haloványabbnak tűnik a korábbinál, az Anaheim például látványosan új csapat építésébe kezdett, San Joséban pedig vélhetően ismét be kell érni majd a titkos, ám végül elvérző favorit szerepével.
Szebb időszak várhat viszont a nyugat-kanadaiakra: az Edmonton végre talán hátul is stabilizálódhat, s akkor az elöl ellenállhatatlan Connor McDavid vezetésével messze juthat, a Vancouverben is bíztató a fiatalok okos elegye, a Calgary pedig már tavaly is villant, s az idénre még a ballasztot is kidobálta, így nemcsak a Nyugati-főcsoportban óvakodhatnak tőle.
Nyárra kiderül, jogos volt-e a félelem.
