Már 50 éve tartja izgalomban a művészet és a bűnügyek iránt érdeklődő közönséget Caravaggio Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel című festményének elrablása, amelyet egyszerűen kivágtak a palermói imatermi keretéből. Még ennyi idő után is újabb és újabb részletek derülnek ki a bűntényről, bár ez részben a hatóságok ügyetlenkedésének a következménye.
A héten a The Guardian hozott nyilvánosságra egy 2001-ben készült videofelvételt, amelyben a Rocco Benedetto nevű pap azt állítja, hogy a festmény – 1969-es elrablása után – a Cosa Nostra maffiaszervezet főnökei, Stefano Bontade és Gaetano Badalamenti birtokába került. A nyomozást a palermói ügyészség mégis csak tavaly kezdte újra, az olasz parlament maffiaellenes bizottságának jelentése alapján. Pedig Benedetto plébános, aki már annak idején is a palermói Szent Lőrinc-szentély imatermében szolgált (ahol azóta az eredeti mű legkisebb részletekig pontos másolata látható az oltár fölött), már egészen korán a maffiára gyanakodott, és ezt nem is késlekedett megosztani a hatóságokkal. A 2003-ban elhunyt pap a most kiszivárogtatott felvételen Massimo D’Anolfi dokumentumfilm-rendező kamerája előtt nyilatkozik, aki akkor egy ellopott műkincsekről szóló filmen dolgozott. Ezen Benedetto azt mondja, először az olajfestmény eltűnése után néhány héttel kapott levelet, amelyben a rablók azt írták: ha hajlandók tárgyalni a Caravaggio egyik főművének tartott festmény sorsáról, adjanak fel egy hirdetést a Giornale di Sicilia című napilapban.
Ez lett volna a jelzés a Cosa Nostra számára, hogy a katolikus egyház nyitott valamilyen alkura. Benedetto továbbította az üzenetet a feljebbvalóinak, és az apróhirdetés meg is jelent a lapban. Két héttel később a pap újabb levelet kapott. „A levélhez mellékelve volt a festmény egy darabja, egy kis darab vászon, ami azt hivatott igazolni, hogy a Caravaggio tényleg náluk van” – meséli a felvételen a pap. Már ezen a ponton gyanús volt számára, hogy az ügy mögött a maffia állhat. Bevett módszer volt ez akkoriban a Cosa Nostránál, azzal az apró különbséggel, hogy az elrabolt embereknek általában egy ujját, fülét vágták le, hogy elküldhessék a családjuknak, akiktől váltságdíjat vártak. A pap ekkor is a feljebbvalójához fordult, aki viszont nem fáradt több hirdetés feladásával a Giornale di Siciliában. Ehelyett befújta a rendőrségénél Benedettót, mert arra gyanakodott, maga a pap szervezte meg a festmény elrablását. A hatóságok hónapokig nyomoztak Benedetto után, mire sikerült tisztáznia magát a vádak alól. A festmény nyomára viszont nem sikerült ráakadni.
Erőt demonstráltak vele
Néhány évvel később, a ’70-es évek elején egy Palermóhoz közeli település papja jelentkezett telefonon Benedettónál. Cranini városka vallási vezetője hasonló cipőben járt, az ő templomából egy jóval kevésbé híres festményt loptak el. Neki azonban sikerült visszaszereznie a művet, miután megkeresték őt a helyi maffia emberei, akik két fotót mutattak: az egyiken tőlük ellopott kép szerepelt, a másikon a Caravaggio. Benedetto ismét a rendőrséghez fordult, de megint nem történt semmi. Mint ahogy a ’90-es években sem, amikor egy a maffiába beépült ügynök azt állította: a Jézus születése ott lóg a szicíliai maffia legbefolyásosabb vezetőinek megbeszélésein, jelképezve a hatalmukat, erejüket. A műkincsrablásokról szóló dokumentumfilm rendezője szerint a hatóságok évtizedek óta tudhattak arról, hogy a bűnszervezet vezetői a Caravaggióval hencegnek, ezért nem léptek soha Benedetto bejelentései után. Egészen tavalyig, amikor már szinte biztossá vált, hogy a remekmű Gaetano Badalamenti falán lógott évtizedekig.
A most nyilvánosságra került videóban Benedetto már 18 évvel ezelőtt is azt mondta: biztos benne, hogy a Badalamenti családnál van a festmény, ez pedig még akkor is nagy bátorságra vall, ha a család feje akkor már jó ideje börtönben volt. Gaetano Badalamenti volt Szicília egyik legrettegettebb maffiafőnöke, aki 1,65 milliárd dollár értékben csempészett heroint az USA-ba. 1984-ben az amerikaiak letartóztatták és 45 év fegyházra ítélték, végül 2004-ben halt meg egy börtönkórházban. A jelenlegi nyomozás adatai szerint Caravaggio 1609-es, hat négyzetméteres remekműve a maffiózó halála után Svájcba kerülhetett, ahol darabokban adták el műkereskedőknek jó pénzért. Az olasz hatóságok most azt remélik, minél több darabját vissza tudják szerezni az FBI nyomozati listáján a világ tíz legkeresettebb műalkotásai között szereplő olajfestménynek.
Eltűnnek, felbukkannak
Ahogy eltűnnek, úgy egyik pillanatról a másikra fel is bukkanhatnak mesterművek, akár Caravaggiók olyan helyen, ahol senkinek eszébe sem jutna keresni őket. Így került elő egy nagy bizonyossággal az itáliai mesternek tulajdonított festmény 2014-ben egy dél-franciaországi, Toulouse környéki ház padlásáról. A bibliai tárgyú festmény – Judit lefejezi Holofernészt – akár 150 évig is rejtőzködhetett a tető alatt, míg egy csőtörés miatti renoválás során meglepően jó állapotban előkerült. Bár a szakértők között vita volt abban, hogy a művet biztosan Caravaggio festette-e, végül arra jutottak, hogy „csaknem bizonyosan” így van. Ez a csaknem bizonyosság pedig elég volt, hogy valaki idén júniusban, még a kitűzött árverés előtt néhány nappal lecsapjon a képre. Az eladási ár nem nyilvános, szakértők szerint a vevő 100–150 millió eurót fizethetett a képért.
De még az ellopott festmények is előkerülnek előbb vagy utóbb, jó esetben sértetlenül. 2000-ben három fegyveres zárás előtt néhány perccel egyszerűen leakasztott a falról két Renoir-festményt és egy Rembrandt-önarcképet Stockholmban, a svéd nemzeti múzeumban, majd motorcsónakba pattantak és eltűntek. A Rembrandt öt évvel később bukkant fel tökéletes állapotban egy koppenhágai hotelszobában, ahol négy férfit tartóztattak le. Renoir La Parisienne-je ugyanabban az évben Los Angelesben tűnt fel, bár a részletek a mai napig nem ismertek, a festő másik ellopott művét pedig már egy évvel a rablás után megtalálták egy drogügyi nyomozás során.
Edvard Munch A sikoly című művének legismertebb változatát (öt eredeti verziója van) az oslói Nemzeti Galériából kétszer is elrabolták, egyszer 1994-ben, majd tíz évvel később, 2004-ben.
Mindkétszer sértetlenül került elő, a rablások valódi motivációjára azóta sem találtak magyarázatot – egyik esetben az alkalom szülhette a múzeumba létrán bejutó tolvajokat, a másikban egy rendőrgyilkosság nyomozásáról akarhatták elterelni a figyelmet. Mindenesetre egy dolog bebizonyosodott: egy ilyen híres művet nem éri meg ellopni, mert szinte lehetetlen jó pénzért megszabadulni tőle.
