maffia;festmények;műkincsrablás;

- Lába kelt mesterművek nyomában

Fél évszázad után indult újra a nyomozás Caravaggio egyik leghíresebb festményének ügyében, pedig egy plébános már 18 évvel ezelőtt megnevezte, kinél lehet a festmény. Az itáliai mester egy másik műve gyakorlatilag a semmiből került elő néhány évvel ezelőtt. Az eltűnések és hirtelen felbukkanások nem ritkák a műkincspiacon, de több száz év távlatából már nehéz megmondani, hogy vajon eredeti művekről van-e szó.

Már 50 éve tartja izgalomban a művészet és a bűnügyek iránt érdeklődő közönséget Caravaggio Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel című festményének elrablása, amelyet egyszerűen kivágtak a palermói imatermi keretéből. Még ennyi idő után is újabb és újabb részletek derülnek ki a bűntényről, bár ez részben a hatóságok ügyetlenkedésének a következménye.

A héten a The Guardian hozott nyilvánosságra egy 2001-ben készült videofelvételt, amelyben a Rocco Benedetto nevű pap azt állítja, hogy a festmény – 1969-es elrablása után – a Cosa Nostra maffiaszervezet főnökei, Stefano Bontade és Gaetano Badalamenti birtokába került. A nyomozást a palermói ügyészség mégis csak tavaly kezdte újra, az olasz parlament maffiaellenes bizottságának jelentése alapján. Pedig Benedetto plébános, aki már annak idején is a palermói Szent Lőrinc-szentély imatermében szolgált (ahol azóta az eredeti mű legkisebb részletekig pontos másolata látható az oltár fölött), már egészen korán a maffiára gyanakodott, és ezt nem is késlekedett megosztani a hatóságokkal. A 2003-ban elhunyt pap a most kiszivárogtatott felvételen Massimo D’Anolfi dokumentumfilm-rendező kamerája előtt nyilatkozik, aki akkor egy ellopott műkincsekről szóló filmen dolgozott. Ezen Benedetto azt mondja, először az olajfestmény eltűnése után néhány héttel kapott levelet, amelyben a rablók azt írták: ha hajlandók tárgyalni a Caravaggio egyik főművének tartott festmény sorsáról, adjanak fel egy hirdetést a Giornale di Sicilia című napilapban.

Ez lett volna a jelzés a Cosa Nostra számára, hogy a katolikus egyház nyitott valamilyen alkura. Benedetto továbbította az üzenetet a feljebbvalóinak, és az apróhirdetés meg is jelent a lapban. Két héttel később a pap újabb levelet kapott. „A levélhez mellékelve volt a festmény egy darabja, egy kis darab vászon, ami azt hivatott igazolni, hogy a Caravaggio tényleg náluk van” – meséli a felvételen a pap. Már ezen a ponton gyanús volt számára, hogy az ügy mögött a maffia állhat. Bevett módszer volt ez akkoriban a Cosa Nostránál, azzal az apró különbséggel, hogy az elrabolt embereknek általában egy ujját, fülét vágták le, hogy elküldhessék a családjuknak, akiktől váltságdíjat vártak. A pap ekkor is a feljebbvalójához fordult, aki viszont nem fáradt több hirdetés feladásával a Giornale di Siciliában. Ehelyett befújta a rendőrségénél Benedettót, mert arra gyanakodott, maga a pap szervezte meg a festmény elrablását. A hatóságok hónapokig nyomoztak Benedetto után, mire sikerült tisztáznia magát a vádak alól. A festmény nyomára viszont nem sikerült ráakadni.  

Erőt demonstráltak vele

Néhány évvel később, a ’70-es évek elején egy Palermóhoz közeli település papja jelentkezett telefonon Benedettónál. Cranini városka vallási vezetője hasonló cipőben járt, az ő templomából egy jóval kevésbé híres festményt loptak el. Neki azonban sikerült visszaszereznie a művet, mi­után megkeresték őt a helyi maffia emberei, akik két fotót mutattak: az egyiken tőlük ellopott kép szerepelt, a másikon a Caravaggio. Benedetto ismét a rendőrséghez fordult, de megint nem történt semmi. Mint ahogy a ’90-es években sem, amikor egy a maffiába beépült ügynök azt állította: a Jézus születése ott lóg a szicíliai maffia legbefolyásosabb vezetőinek megbeszélésein, jelképezve a hatalmukat, erejüket. A műkincsrablásokról szóló dokumentumfilm rendezője szerint a hatóságok évtizedek óta tudhattak arról, hogy a bűnszervezet vezetői a Caravaggióval hen­cegnek, ezért nem léptek soha Benedetto bejelentései után. Egészen tavalyig, amikor már szinte biztossá vált, hogy a remekmű Gaetano Badalamenti falán lógott évtizedekig.

A most nyilvánosságra került videóban Benedetto már 18 évvel ezelőtt is azt mondta: biztos benne, hogy a Badalamenti családnál van a festmény, ez pedig még akkor is nagy bátorságra vall, ha a család feje akkor már jó ideje börtönben volt. Gaetano Badalamenti volt Szicília egyik legrettegettebb maffiafőnöke, aki 1,65 milliárd dollár értékben csempészett heroint az USA-ba. 1984-ben az amerikaiak letartóztatták és 45 év fegyházra ítélték, végül 2004-ben halt meg egy börtönkórházban. A jelenlegi nyomozás adatai szerint Caravaggio 1609-es, hat négyzetméteres remekműve a maffiózó halála után Svájcba kerülhetett, ahol darabokban adták el műkereskedőknek jó pénzért. Az olasz hatóságok most azt remélik, minél több darabját vissza tudják szerezni az FBI nyomozati listáján a világ tíz legkeresettebb műalkotásai között szereplő olajfestménynek.  

Eltűnnek, felbukkannak

Ahogy eltűnnek, úgy egyik pillanatról a másikra fel is bukkanhatnak mesterművek, akár Caravaggiók olyan helyen, ahol senkinek eszébe sem jutna keresni őket. Így került elő egy nagy bizonyossággal az itáliai mesternek tulajdonított festmény 2014-ben egy dél-franciaországi, Toulouse környéki ház padlásáról. A bibliai tárgyú festmény – Judit lefejezi Holofernészt – akár 150 évig is rejtőzködhetett a tető alatt, míg egy csőtörés miatti reno­válás során meglepően jó állapotban előkerült. Bár a szakértők között vita volt abban, hogy a művet biztosan Caravaggio festette-e, végül arra jutottak, hogy „csaknem bizonyosan” így van. Ez a csaknem bizonyosság pedig elég volt, hogy valaki idén júniusban, még a kitűzött árverés előtt néhány nappal lecsapjon a képre. Az eladási ár nem nyilvános, szakértők szerint a vevő 100–150 millió eurót fizethetett a képért.

De még az ellopott festmények is előkerülnek előbb vagy utóbb, jó esetben sértetlenül. 2000-ben három fegyveres zárás előtt néhány perccel egyszerűen leakasztott a falról két Renoir-festményt és egy Rembrandt-önarcképet Stockholmban, a svéd nemzeti múzeumban, majd motorcsónakba pattantak és eltűntek. A Rembrandt öt évvel később bukkant fel tökéletes állapotban egy koppenhágai hotelszobában, ahol négy férfit tartóztattak le. Renoir La Parisienne-­je ugyanabban az évben Los Angelesben tűnt fel, bár a részletek a mai napig nem ismertek, a festő másik ellopott művét pedig már egy évvel a rablás után megtalálták egy drogügyi nyomozás során.

Edvard Munch A sikoly című művének legismertebb változatát (öt eredeti verziója van) az oslói Nemzeti Galériából kétszer is elrabolták, egyszer 1994-ben, majd tíz évvel később, 2004-ben.

Mindkétszer sértetlenül került elő, a rablások valódi motiváció­jára azóta sem találtak magyarázatot – egyik esetben az alkalom szülhette a múzeumba létrán bejutó tolvajokat, a másikban egy rendőrgyilkosság nyomozásáról akarhatták elterelni a figyelmet. Mindenesetre egy dolog bebizonyosodott: egy ilyen híres művet nem éri meg ellopni, mert szinte lehetetlen jó pénzért megszabadulni tőle.

A legtöbbször ellopottA Hubert és Jan van Eyck által festett genti szárnyas oltár a legtöbbször ellopott művészeti alkotás a történelemben. Hat évszázad során összesen tizenhárom bűntény fűződik hozzá, hatszor lopták el egyben vagy darabokban. Jelenleg minden darabja megvan, de az egyik már nem eredeti. Az igaz bírákat és Keresztelő Szent János képmását 1934. április 10-én lopták el a Saint Bavo-katedrálisból. Mint később kiderült, a tettes Arsène Goedertier tőzsdeügynök volt, akit annyira megihlettek Maurice Leblanc író történetei a gentleman bűnözőről, Arséne Lupinről, hogy gyakorlatilag lemásolta A kivájt tű című történetet. Váltságdíjat kért a két oltárképért, és kompromisszumkészsége jeléül Ke­resz­telő Szent János képmását visszaküldte. Az alkudozás viszont úgy elhúzódott az egyházzal, hogy Goedertier előbb meghalt, mint hogy egyezségre jutottak volna. A halálos ágyán sem árulta el, hol van a másik oltárkép, csak egy rejtélyes üzenetet hagyott hátra, mely szerint „olyan helyen van, ahonnan sem én, sem más nem viheti el anélkül, hogy a közönség figyelmét fel ne keltené”. A festmény állítólag sok évig lógott egy belga vidéki templom keresztje mellett, de ma már senki nem tudja, hol lehet.
Rablás, ami mégsem az1976. december 12-én a német származású performanszművész Ulay hosszas tervezés után ellopta a berlini Neue Nationalgalerie-ből Carl Spitzweg német biedermeier festő Szegény költő című festményét. A nem különösebben kiemelkedő, már-már karikatúraszerű műalkotás jelentőségét az adja, hogy állítólag ez volt Adolf Hitler kedvenc festménye. A jól megtervezett akcióról tájékoztatta az újságokat is, amelyek a rablás idején kapták meg a levelét, melyben részletesen beszámol a lépéseiről. Ulay ráérősen besétált a múzeumba, kicsit társalgott a teremőrrel, majd egyszerűen leakasztotta a festményt és elfutott. Autóba pattant, a főként bevándorlók és munkások lakta Kreuzbergbe hajtott, ahonnan felhívta a múzeum igazgatóját, elmondta a tartózkodási helyét és vállalta a felelősséget a rablásért. Majd bekopogott egy szegény bevándorló török család lakásába (akiknek szintén előre szólt, hogy valamire készül), és a performansz fináléjaként felakasztotta a falra a festményt. Később a rendőrség lezárta a környéket, és a múzeum igazgatója is megérkezett, majd együtt vitték vissza a múzeumba a festményt. A bíróság később 36 napi börtönre vagy 3600 márka pénzbüntetés megfizetésére ítélte Ulayt. A Szegény költőt 1989-ben újra ellopták, azóta sem került elő.

Különleges kampányokkal szólítja meg a fiatalokat két német aktivista. A felnövekvő generációkat is be akarják vonni a politikába, hogy elkötelezetté tegyék őket az európai integráció és a nemi esélyegyenlőség iránt. Legnagyobb sikerük, hogy ötvenezer 18 éves utazhatta be Európát ingyenes vonat­bérlettel.