John Bercow, búcsúzó házelnök már a szerdai vitában figyelmeztette a honatyákat, hogy szégyenteljes képet alakítanak ki magukról és a parlamentről az élő közvetítést világszerte követők között. A kéthetes kényszerszünet után - a brit Legfelső Bíróságnak a prorogációt semmissé nyilvánító végzése nyomán - először összeülő képviselők különösen Boris Johnson esti állásfoglalása után képedtek el. A New York-i ENSZ közgyűlésről hazarendelt, egész éjszaka utazott kormányfő a három órán át hozzá záporozó kérdések közepette teljesen elvesztette önkontrollját. Megalázó kifejezéseket vágott az ellenzékhez, “teljes megadásról”, “árulásról”, “zombi politikusokról” beszélt. Újra felszólította Jeremy Corbynt, a Munkáspárt vezetőjét, nyújtson be a kormány ellen bizalmatlansági indítványt és tegye végre lehetővé, hogy az ország az urnák elé tudjon járulni. Johnson a “leszámolás napjával” fenyegetőzött, mondván, a “választókat fogva tartja a parlament és a zombi ellenzék, azzal a céllal, hogy az egész ország október 31-e után is az Európai Unió rabságában maradjon havi majdnem egymilliárd fontos (376 milliárd forint) költséggel”.
A politikai megfigyelőket és az egyszerű tévénézőket egyformán megrázó késő esti pengeváltásban több munkáspárti képviselőnő is próbálta jobb belátásra bírni a kormányfőt, aki semmilyen megbánást nem tanúsított a Legfelső Bíróság verdiktjével kapcsolatban, miszerint a parlament felfüggesztésének “nem volt oka, különösen nem jó oka”, azaz félrevezette az uralkodót és az országot. A legdrámaibb felszólalások egyike Paula Sheriffé, Dewsbury képviselőé volt. A 2016-os népszavazás kampánya közben meggyilkolt Jo Cox képviselőnő barátnője óvott a “törvényhozásban alkalmazott sértő, veszélyes és gyújtó hatású nyelvezettől”, hozzátéve, mennyi halálos fenyegetést és szidalmazást visel el naponta. Támadói rendszeresen idézik Boris Johnson kifejezéseit: “megadja magát”, “áruló”, és ebbe ő már belebetegedett.
Kérte a kormányfőt, “mérsékelje nyelvezetét”. Johnson válasza az volt, hogy “még életében ekkora szemfényvesztést nem hallott”. Ami különösen felháborította elsőként a parlamentet, majd a közvéleményt és a gyászoló családot, az az a kormányfői kommentár volt, hogy Jo Cox “emlékét a Brexit megvalósításával ápolják legméltóbban”.
A csütörtök reggeli ülést megnyitva a házelnök “mérgezőnek” nevezte az alsóházi hangnemet. Bercow azt mondta, 22 éve képviselő, de még soha nem tapasztalt “ennyire elszabadult indulatokat, ilyen rossz hangulatot” a Házban. Felszólította kollégáit, “próbáljanak meg elfogadhatóbban nem egyetérteni egymással”. Az ülésen több, az előző estinél higgadtabb felszólalás is elhangzott. Jess Phillips, a munkáspárti frakció egyik fiatal, rámenős személyisége felidézte, hogy az ellene irányuló egyik halálos fenyegetés egyenes idézetet tartalmazott Boris Johnsontól, aki egyre inkább szembefordítja egymással a parlamentet és a társadalmat. Így nem lehet vezetni és egyesíteni az országot, ami a Brexit megvalósításához elengedhetetlen lenne.
Csütörtökön a Downing Street parlamenti tudósítóknak tartott szűkkörű sajtótájékoztatóján is értékelték a parlagi parlamenti stílust, amit a BBC hírszolgálata szerint a szóvivő “tűrhetetlennek” nevezett. Boris Johnson szócsöve megerősítette, hogy a kormányfő olyan megállapodásra szeretne jutni Brüsszellel, amit a képviselők is el tudnak fogadni, “de az ahhoz vezető út még nagyon hosszú”. A kormányt jelenleg köti az a Hilary Benn munkáspárti képviselő által előterjesztett és egy nap alatt elfogadott törvény, hogy amennyiben az EU következő csúcsértekezletéig nem jön létre megállapodás, október 19-ig a kilépési határidő január 31-ig szóló meghosszabbításáért kell folyamodni a tagországokhoz. Boris Johnson tárgyalási pozíciójának megnehezítését látja abban a kikötött feltételben is, hogy nem hagyhatja el alku nélkül az Uniót és ennek nem is tervezi alávetni magát.
