Kemény kérdésekre kell felkészülnie a mai meghallgatáson Trócsányi Lászlónak, illetve a román biztosjelöltnek, mert az EP Jogi Bizottsága meg akarja állapítani, nincs-e esetükben érdekütközés, ami kizárná megválasztásukat. A portál úgy mutatja be mindkettejüket, mint von der Leyen vitatottabb választottjait. A képviselők most anyagi ügyeikről kívánják kifaggatni őket.
A volt magyar igazságügyi miniszter az ügyvédi irodájával kapcsolatban számíthat kellemetlen kérdésekre. Egy belső dokumentum szerint a vitát a zöldek kérték, mert arra kíváncsiak, milyen kapcsolat van az Orbán-kormány és az iroda között. Trócsányi pár hete arról tájékoztatta a Politicót, hogy ma már nem tulajdonosa a vállalkozásnak, amelynek 1991-ben az egyik alapítója volt. Ha nem jut túl a mai vizsgán, akkor a Bizottság ajánlhatja, hogy ne kapjon helyet a leendő Bizottságban.
A további meghallgatások hétfőtől kezdve, jó egy héten át tartanak, a végszavazás október 26-án lesz. Az Európai Parlamentnek az egész Bizottságot testületileg kell jóváhagynia. A Jogi Bizottság már megadta a zöld jelzést a francia, a belga és a portugál kormány küldöttének, pedig őket úgy emlegették a sajtóban, hogy nehezen mennek át a rostán, ilyen-ilyen anyagi ügyek miatt.
A világ egyik vezető lapja azt jelentette, hogy az európaiak üdvözlik a brit jogállam győzelmét. Olyan mérföldkőnek tekintik a szigetország legfelsőbb bíróságának döntését, hogy ti. egy ilyen történelmi pillanatban jogsértő volt öt hétre szélnek ereszteni a londoni parlamentet, mint amely fénybe borítja a liberális demokrácia jövőjét. Az egész földrészen viharos taps és megkönnyebbülés fogadta a fejleményt, de nem azért, mert úgy gondolják, hogy akkor most lehetetlenné válik a Brexit. Az EU vezetői már a kilépés mellett vannak, ám annak igenis örülnek, hogy az ítélet szétzúzza Johnson kísérletét, amivel alá akarta ásni a liberális demokráciát és a jogállamot mind a kontinensen, mint odahaza. Mert minél inkább elhúzódott a kiválás drámája, annál inkább aggódtak az európaiak, hogy az Egyesült Királyságot is megfertőzi a populista nacionalizmus.
Jogállami gondokkal küszködik Magyarország, Lengyelország és Románia. A Johnson és Farage által képviselt jobboldali populizmus igencsak aktív egy sor nyugati országban. Egy csomó ember számára idegesítő volt a gondolat, hogy az általuk kiskoruk óta a korszerű képviseleti demokrácia pillérjének tekintett brit demokrácia valami olyasmibe fordulhat át, mint az orbáni Magyarország vagy a Salvini-féle Olaszország. Erre az érzésre csak ráerősített, hogy Washingtonban Trump van uralmon, aki megveti a liberális nemzetköziséget általában, az unióban meg különösen. De azért a földrész lakói óvatosak, mert a konzervatívok jócskán vezetnek a közvélemény kutatásokban.
A konzervatív újság úgy ítéli meg, hogy téves volt az a feltételezés, amire az egész Brexit épült, vagyis hogy ég a ház, szétesik az EU, így a briteknek menniük kell, még mielőtt maguk alá temetik őket a romok. Ennek persze ellentmondott a kilépéspártiak másik fő érve, hogy szuperállam lesz az unió, és ezért nem szabad bent maradni. De az euróövezet válsága és a menekülthullám után nem volt nehéz meggyőzni a szigetország lakóit, hogy összedűlőben van az egész integráció. Az a réges régi alaptétel húzódott meg mögötte, hogy a nemzetállam eleve különb bármiféle nemzetközi összefogásnál vagy szervezetnél. Meg hogy kétoldalú alapon kell megállapodni a dolgokról.
Az igazság azonban az, hogy az EU három évvel a brit népszavazás után egyben van, sőt csak erősebb lett. Nem fenyegetnek pénzügyi bajok, a populista görög és olasz kormánynak mennie kellett. Az új Bizottság arra kapott felhatalmazást, hogy kiterjessze a közösség gazdasági és stratégiai hatalmát. A Brexit hívei félreértelmezték azokat a történelmi és politikai erőket, amelyek továbbra is arra ösztönzik a 27-eket, hogy közös megoldásokat keressenek a közös gondokra. Azt sem látták előre, hogy a fokozódó kínai-amerikai viszály szintén az összefogás felé tereli a tagállamokat.
Ily módon a szigetország egy váratlanul egységes unióval került szembe, Londonnak nem sikerült megosztania azt. Ez azután jócskán beszűkítette brit szemszögből, hogy milyen egyezmény jöhet létre a kiválásról. És már nem is várható a mostaninál kellemesebb szerződés. Így most az Egyesült Királyság vagy elfogadja, hogy alárendelt szerepben van és belemegy az asztalon lévő egyezségbe, vagy megállapodás nélkül veszi a kalapját és immár kívülről olyan hatalmakkal működik együtt, mint Oroszország és az USA, amelyeket szintén zavar az EU ellenállása és azon dolgoznak, hogy mielőtt kimúljon a szervezet.
Johnson és Trump is a szakadék szélére került, és farkasszemet néz a büntető igazsággal, amelyet úgy hívnak: törvény. Kivételes volt megtapasztalni, hogy a két sarlatán, aki ezernyi nacionalista trükköt vetett be, egyszer csak szembetalálja magát a jog csendes erejével. Mindketten egyazon napon kapták meg a végzésva két éretlen fickó, aki gúnyt űzött a különleges amerikai-brit viszonyból. A jog azonban nem képlékeny vagy fakultatív. A civilizáció és a barbárság, a demokrácia és az önkényuralom között áll. A fékek és ellensúlyok megalkotói pontosan tudták, hogy az abszolút hatalom abszolút módon korrumpál. Az amerikai elnök soha sem fogta fel, mit is jelent a hivatali esküje. Olyannyira, hogy egyszer ki is jelentette: az alkotmány 2. cikkelye értelmében ő azt csinál, amit akar.
Ám nem biztos, hogy a demokraták által kezdeményezett impeachment eljárás eléri a célját, mert Trumpot csak felvillanyozza a fokozott politikai zaj. Az USA még inkább megosztott lesz, és ez megint csak szárnyakat ad a Fehér Ház gazdájának. És már csak azért sem valószínű, hogy a vége a leváltás lesz, mert a Szenátusban a republikánusoknak van többségük. De abban a Képviselőház demokrata vezetőjének nagyon igaza van, hogy senki sem áll a törvény felett. Trump egyfolytában támadja az igazságot, a sajtót, az intézményeket, az elemi udvariasságot. Hogy mennyire almatlan a tisztségére, az egyszerre égbekiáltó és lélegzetelállító. Ha a Kongresszus figyelmen kívül hagyja, hogy mit művelt, az veszélyes példa lenne a következő nemzedékek számára.
Az Atlanti-óceán mindkét oldalán azt látjuk, hogy két férfi merész igényt támasztott a hatalomra, de csattanós pofont kapott két különböző hatalmi ágtól, amely egyértelművé tette hogy a kormányzat nem vonhatja ki magát a jog hatálya alól. Fontos lecke ez, de pontosan ezért igyekeznek elnyomni a független intézményeket a diktatúrák és az olyan illiberális rendszerek, mint amilyen a magyar is. Johnson igencsak a sarokba szorult, de nem fog lemondani. De ha a megtorlás istenei tényleg felébredtek, akkor hamar eltűnik a színről és Nagy-Britannia elkerüli a Brexitben megtestesülő nemzeti katasztrófát, amelyhez közel került a politikus hazugságai folytán.
A német belügyminiszter újabb fél évvel meghosszabbította a határellenőrzést az Ausztria felől érkező autópályákon, noha ez ellentétes az európai joggal, mivel a Schengeni Egyezmény csupán kivételes esetekben és korlátozott időre engedi meg a folyamatos kontrollt. Ám a tárca szerint a mostani helyzetben nem lehet alkalmazni ezt a szabályt, mert a cél az illegális bevándorlás megakadályozása, ráadásul más államok is alkalmazzák ezt a rendszert, így pl. Ausztria a magyar és a szlovén határon. Pedig időközben jócskán alábbhagyott a migráció.
A német rendőrök négy év alatt csaknem kétmillió utas személyazonosságát nézték meg a határon. 35 ezer esetben tagadták meg a belépést. Az idén az első félévben 254 embercsempészt vettek őrizetbe, nagy részük szerb volt. De kézre kerültek jó 45 ezren, olyanok is, akiket köröztek. Mellesleg az érintettek választhatták volna a mellékutakat is, ott teljesen szabadon zajlik a forgalom a határon. Közülük a legtöbben Magyarországról, Romániából, Bulgáriából, Szerbiából és Albániából érkeztek.
A német rendőrszakszervezet helyettes vezetője úgy látja, hogy még mindig nagy a migrációs nyomás, de nem ért egyet az állandó ellenőrzés fenntartásával. Ahhoz ugyanis sok rendőr kell. Szerinte inkább a határ közeli övezetben kellene ellenőrizni, illetve időről időre, meglepetésszerűen a határon is kérhetnék az okmányokat. A gazdaság arra panaszkodik, hogy a kontroll meghosszabbítja a szállítások idejét, az idegenforgalom pedig azért ideges, mert a vendégek kénytelenek a sorban rostokolni. A határ menti övezeteknek az akadozó forgalom nem tetszik. Főként Magyarország, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia érdekelt a nyitott határokban. Ám biztonsági okokra hivatkozva, a franciák, a dánok, a svédek és a norvégok is megnézik a határon, hogy kik lépnek be.
Az Osztrák Szabadságpártnak semmi keresnivalója a kormányban, és Kurznak nem szabad ismét koalícióra lépnie az FPÖ-vel, mert az a szélsőjobbal, a korrupcióval és a hozzá nem értéssel egyenlő - mutat rá a kommentár a szombati rendkívüli választás előtt. Majd arra is felhívja a figyelmet, hogy a párt idáig szétrobbantott minden kabinetet, amelyben benne volt. Arról nem beszélve, hogy annak ideológusa, a volt belügyminiszter közösséget vállalt a szélsőjobb egyik kongresszusával, tonnaszám vitetett el a radikálisokról készült dokumentumokat, amikor razziát rendelt el a titkosszolgálatnál, kabinetfőnöke pedig kódolt üzeneteket váltott a szélsőséges identitáriusok vezérével.
Az igaz, hogy az új elnök kihajította az alsó-ausztriai pártszervezet vezetőjét, mivel az üdvözölte Hitler születésnapját, Ám ugyanez a Hofer a minap ellátogatott a jobboldali-tekintélyelvű Orbán Viktorhoz és tanácsot, illetve támogatást kapott tőle ahhoz, miként kell felszámolni a liberális demokráciát. Elődje, Strache pedig az ibizai mámorban arról fecsegett, hogy Ausztria jövője Keleten van, az Orbánoknál és a Putyinoknál, mert a Nyugat annyira, de annyira dekadens. Ilyenekkel akar Kurz előbbre jutni az EU-ban? Szinte felfoghatatlan, hogy be kívánja venni a hatalomba az FPÖ-t, amikor az olyan, mint egy beélesített kézigránát. És nem igaz, amivel érvel, hogy a párt csak erősebb lesz, ha kívül marad. De ha mégis a régi-új szövetség mellett dönt, akkor kudarcot vall, csak ezúttal végleg.
