A temetőre eddig úgy gondoltam, mint csendes, kegyeleti helyre. E régi beidegződés miatt a temetői futókörnek már a gondolata is felzaklatott. De berzenkedésemnek jogi magyarázata is volt. A temetők működési rendjét fővárosi rendelet szabályozza. Hogy határozhat a temetői futókörről a Nemzeti Örökség Intézete? Nincs új rendelet, nincs új temetői szabályzat sem, amely szerint a Fiumei úti sírkert funkciója bővülhetne a sportcélú használattal.
A temető, a sírkert zöldfelület jellegű, különleges terület, kegyeleti és közegészségügyi célokat szolgál. A temető eddig a köz egészségét csak a holtaktól védelmezte. De valóban, miért ne védhetné az élő futók egészségét is? A futók ugyanis (a többi városlakóhoz hasonlóan) régen elveszítették egészséges környezethez való jogukat. Fülsiketítő zajban, szmogban sétálunk, kocogunk, futunk, rohanunk a dolgunk után.
Ma tehát még a futók kikerülik a temetőket. Viszont Budapest 2019-ben Európa Sportfővárosa! Hol fussanak? A családi sportparkok többsége még csak terv, amelyik pedig létezik, az jobbára nagy forgalmú utak tőszomszédságában találhat. Pl. a Függetlenségi park futóköre a Bocskai út - Nagyszőlős utca - Karolina út háromszögébe szorult. Az elhanyagolt park a budai oldal egyik legzajosabb, legnagyobb forgalmú útkereszteződése. A BKK járatok, a távolsági buszok és a személyautók kipufogó gázát, zaját nem tudja felfogni a megmaradt néhány fa és bokor. Legalább 100 méter széles fás növényállományra lenne szükség a forgalom és a futók között, hogy ezek levegőtisztító, zajfelfogó hatása érvényesüljön.
Budapesten ekkora zöld sáv már csak a Népligetben és a Margitszigeten biztosítható. A főpolgármester tudja a legjobban, hogy ezeket is rövidesen felfalja a sportfejlesztés, ahogyan a Városligetben is azbeszttel dúsított port lélegezhetnek be a sportolók, és az új futókör 20 méterre van egy kétszer három sávos, nagy forgalmú úttól és a közeli építkezésektől.
Tehát tényleg maradnak a temetők. Közkívánatra, közegészségügyi megfontolásból. A kocogók és a futók szapora légvételükkel a szmog legkisebb részecskéit egyenesen a tüdő léghólyagocskáiba juttatják. De nem így a temető csendjében, a téglakerítés és a sok fű, fa, bokor, virág között.
Az iskolákban, óvodákban a testneveléshez nincs tornaterem, a legsűrűbben lakott területeken még park sem. Miért ne futhatnának a temetőben? Védetten a város zajától, porától. Madárdalban, tiszta levegőben, fák, virágok között? Az ott nyugvó felmenők biztosan boldogok lesznek, hogy ők is bekerülnek a város vérkeringésébe. Ha már a csontjaik fölött a Nemzeti Örökség Intézete rendelkezik.
Ahol park vagy csak pár fa, esetleg erdő volt eddig, mindenhová kulturálisnak álcázott, illetve „interaktív élményközpontokat” telepítenek: futókört a városligeti építési telekre, kézilabda csarnokot a Bolyai laktanya helyére, családi sportparkot a Tabánba, Fradivárost a Népligetbe. Mindenütt „erősen leromlott a faállomány, értéktelen a cserjeállomány, és lepusztult a fű”. Meg kell újítani őket, és ahogyan NER-ül hívják a parkpusztítást: „bővíteni kell a temetők funkcióját” is. Ne csak temetni lehessen benne, hanem élni is! Vidáman, felszabadultan, futva.
A zöld felületek védelmezőinek lelkébe jeges rémület költözik a „fejlesztés” és a „funkció bővítés” kifejezések hallatán. Félő, hogy a rég ismert forgatókönyv egyszer majd a temetőkben is megismétlődik. Ha a családi sportparkoknak jár a „spricc” sportburkolat, miért ezeknek a szegények futóknak kell göröngyös talajon futni? Az aszfalton meg szétmegy a térdük, ha 70 ezer forintos sportcipőjük van, akkor is. Nem beszélve arról, hogy nem fokozható tovább a közeli baleseti sebészet túlterheltsége sem!
Mit kell még telepíteni a családi sportparkká alakítandó temetőkbe? WC-t természetesen, pelenkázóval, öltözővel, zuhanyzóval, padlófűtéssel. Pihenő padokat világítással, wifi kapcsolattal, kellenek még kerékpártárolók, ivókutak, hulladékgyűjtők, kutyaürülék-gyűjtők. A futók biztonsága érdekében majd új kandeláberek világítják meg a futókört, miközben USB töltővel ellátott padok, okos oszlopok gondoskodnak róla, hogy a telefon se merüljön le, így a gazda naprakész legyen a kávérészvények állásából.
Ma a futók azért dugják be a fülüket, hogy ne süketüljenek meg a mellettük dübörgő hatalmas forgalom zajától. Erre nem lesz szükség, hiszen a madárdal a legjobb idegnyugtató. Relaxált állapotban biztosan nem fogják látni a gazos, elhanyagolt sírokat, szemétdombokat, a mosószeres flakonban és PET palackban pompázó virágok elmúlását.
Fejleszteni kell a temetőket is, bevonni őket a kulturális örökség vérkeringésébe! Ez ma Magyarországon egyenlő a vásározós, buli hangulattal, kell tehát a hot dog, a hamburger, a street food, a lufiárus. Mire elérjük a fejlődésnek ezt a magas fokát, már csak egy kérdés marad: hol fusson az, aki futni akar?
A szerző Podmaniczky-díjas városvédő