Hongkongban nem sokat csillapodott az emberek dühe azt követően sem, hogy Carrie Lam kormányzó visszavonta azt a törvényt, amelynek értelmében kiadnák Kínának a bűncselekményekkel vádolt személyeket. A helyieket az sem különösebben hatotta meg, hogy a rendőrség betiltotta a hétvégi megmozdulásokat, így is tízezrek vonultak utcára.
Egyelőre semmi esély sincs a megbékélésre. A kormányzat mintegy 2000 fősre becsüli azon csoport tagjainak számát, amelyik a rendőrséggel való közvetlen konfrontációtól sem riad vissza. Sok hírmagyarázó korábban azt jósolta, ha erőszakba torkollnak a tüntetések, úgy a megmozdulásokat egyre kevesebben támogatják majd, hiszen sok hongkongi belátja: a konfrontáció a város jólétét fenyegeti, csökkenhet az életszínvonal. Ehelyett érdekes módon a keménymag nagy népszerűségnek örvend, sőt a Hongkongi Kínai Egyetem felmérése szerint a megkérdezettek 45 százaléka azt közölte, érthetőnek tartják, ha a megmozdulások résztvevői erőszakot alkalmaznak, amennyiben a kormány ügyet sem vet a békés tüntetők követeléseire. Ez azért is figyelemreméltó, mert mindeközben 70 százalék alapvetően elutasítja az erőszak alkalmazását.
Mindinkább érzékelhető, hogy a helyiek igenis rokonszenveznek a keménymaggal. Amikor a tüntetők kis csoportokba verődve próbálják kiiktatni a térfigyelő kamerákat, barikádokat emelnek, a járókelők élelmiszerrel és innivalóval kínálják őket – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Az autósok pedig folyamatos dudálással jelzik, kinek is az oldalán állnak. Az idősebb hölgyek abban segítik a fiatalokat, hogy figyelmeztetik őket, melyik utcából számíthatnak a rendőrök akciójára. Így még időben sikerül kicselezniük a rendfenntartókat. A helyzetet híven jellemzi, hogy amikor egy csoport használhatatlanná tett egy metróállomást, a járókelők egy csoportja hősként ünnepelte őket.
Az emberek mind nagyobb fenntartásokkal szemlélik a rendőrség tevékenységét. A megkérdezettek fele tízes skálán nullára értékelte a rendfenntartókba vetett bizalmát. Azzal vádolják őket, hogy rendszeresen alkalmaznak erőszakot a tüntetőkkel szemben. Olyan mértékű bizalmi válság alakult ki a hatalommal szemben, amit békés eszközökkel aligha lehet helyrehozni.
Az öt évvel ezelőtti tüntetésekkel szemben mindenképpen új, hogy a hatalomnak ezúttal, eddig legalábbis, nem sikerült megosztania a tüntetőket. Akkor elsősorban arról ment közöttük a vita, milyen mértékben alkalmazzanak erőszakot. Most azért nem jelent ez akkora törésvonalat, mert a hongkongi kormányzat jobban támaszkodik Peking propagandagépezetére és a legapróbb kihágást is jóvátehetetlen bűncselekménynek állítják be. Ezzel azonban éppen az ellenkező hatást érik el a társadalomban. A vandalizmus egyre elfogadottabbá, a mindennapok természetes részévé válik. A tüntetők ezúttal a sűrűn lakott városrészen konfrontálódnak a rendőrséggel, így azonban a rendfenntartók olyan személyeket is őrizetbe vesznek, akiknek semmi közük sincs az erőszakos cselekményekhez. Ám ezzel az emberek mindinkább a rendőrök ellen hangolódnak.
Egyéb okok is magyarázhatják, hogy a hongkongiak sokkal jobban összetartanak, mint 2014-ben. Sokan nagyon elégedetlenek saját helyzetükkel. Hiába tartozik Hongkong a világ legtehetősebb városai közé, az elégedetlenség nőttön nő. Az ingatlanárak az egekbe szöktek. A legcsekélyebb mértékben berendezett, illetve legapróbb méretű lakások bérleti díja havi 1200 dollárnál kezdődik. Ezek szó szerint minimalista ingatlanok egy ággyal, egy íróasztallal, továbbá televízióval, mikrohullámú sütővel, és hűtőszekrénnyel. Mindössze 12 négyzetméteres ingatlanról beszélünk, amely nagyjából akkora, mint egy garázs. Ha valaki arra vállalkozna, hogy megveszi ezt, 220 ezer amerikai dollárjába kerülhet.
Az elmúlt két évtized alatt megduplázódtak az ingatlanárak, miközben a bérek stagnálnak. Manapság a 7,4 millió hongkongi egyötöde él a szegénységi küszöb alatt, s vihet haza havonta 510 dollárt. Egy átlagpolgárnak több mint húsz évig kell dolgoznia ahhoz, hogy meg tudjon vásárolni egy 60 négyzetméteres lakást – számolta ki a svájci UBS csoport. Hongkong ezen a listán megelőzi Londont, Párizst és Szingapúrt is. A fiataloknak esélyük sincs arra, hogy lakáshoz jussanak. Mindemellett egyre csak nő a különbség a szegények és a gazdagok között, 2018-ban a városban 93 dollármilliárdos élt, öt évvel korábban számuk még csak 75 volt. A tüntetéseken azért is olyan sok a fiatal, mert elveszett generáció az övék, reménytelennek ítélik meg saját sorsukat. Úgy vélik, ebben nagy szerepük van a helyi oligarcháknak és a Pekinghez hű vezetésnek. Ezért is tartják annyira fontosnak, hogy szabad választásokat rendezzenek, úgy vélik, a demokrácia segít kiküszöbölni ezeket a problémákat. A fiatalok azért sem bíznak a szupergazdagokban, mert gyanúsnak találják, hogy felettébb jó kapcsolatokat ápolnak Pekinggel.
