Mit szól a következő Európai Bizottság összeállításához? Önnek mit üzen a névsor és a tárcák elosztása?
Itt, Berlinben, nekünk az tűnt fel először, hogy néhány problémás ország jelöltje kifejezetten olyan portfóliót kapott, amelyben épp a saját hazájában gerjesztett problémákat kellene kezelnie.
Kikre és mire gondol?
Például az olasz Paolo Gentilonira, aki a gazdasági tárca várományosa. Vagy az ír Phil Hoganra, akinek a kereskedelmi portfóliót szánja a megválasztott elnök, Ursula von der Leyen. Valószínűleg az a megfontolás vezérelhette, hogy alkudozzanak a biztosok a saját hazájukkal, illetve Hogan veszekedjen az Egyesült Királysággal. Az Európai Bizottság nevében vitatkozzon csak Gentiloni a római kormánnyal az államadósság csökkentéséről és a három százalékos deficitcélról! Bizonyos értelemben Trócsányi László vitatható jelölése is ebbe a sorba illeszkedhet: bízzuk egy "rossz fiúra" azt a területet, amelyen a saját országa is rossz fiúként viselkedik.
Ön szerint Magyarország rossz fiúként viselkedik a Nyugat-Balkánon és az EU közvetlen szomszédságában?
Igen, egyértelműen. A korábbiaknál jóval megosztottabb uniós intézmények miatt nem csak a nagy, hanem a kisebb tagállamok is képesek kiterjeszteni kétoldalú vitáikat az egész EU-ra. Néhány ország, például Magyarország ezt teszi, az önök miniszterelnöke egyre nyilvánvalóbban ezt a politikát követi. A kormány és a Fidesz nagy érdeklődést mutat a Nyugat-Balkán iránt, igyekeznek gazdasági és politikai befolyást szerezni a régióban, sajtótermékeket vásárolnak fel. De Trócsányi Lászlónak nem csak a csatlakozó államokkal, hanem a szomszédos harmadik országokkal is foglalkoznia kell, ha megválasztják. Ezek közé tartozik Ukrajna. Márpedig Magyarország komoly vitában áll ezzel az országgal. Aztán itt vannak a déli szomszédok. Az észak-afrikai államokkal fenntartott kapcsolatrendszer mára a migráció kezelésére szűkült le. Csupa konfliktusos terület. De Trócsányi jelölése arról is árulkodik, hogy nem sok tagállam mutathatott érdeklődést a bővítési tárca iránt. Nem volt érte nagy tülekedés. A szlovének nem is említették az első három prioritásuk között, a horvátok szóba sem jöhettek a régióban fennálló kétoldalú vitáik miatt. Most Magyarország kezére játszott, hogy a bővítés veszített a politikai vonzerejéből.
Azt állítja, hogy a bővítés továbbra sem fontos az EU-nak?
Igen. De most senki nem fogja megismételni a jelenlegi bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker hibáját, aki 2014-ben bejelentette, hogy ötéves mandátuma alatt nem kerül sor újabb bővítésre. Amivel voltaképp azt üzente, hogy a csatlakozási folyamat véget ért. Ilyen nyilatkozat most nem lesz. De nagy elvárások sincsenek. A keleti és déli szomszédokkal fenntartott kapcsolatrendszert pedig inkább az EU külügyi főképviselője fogja irányítani.
A leendő magyar biztosnak szánt feladatkört azért is bírálják, mert egy olyan ország képviselőjének kellene fellépnie az uniós értékek tiszteletben tartásáért a csatlakozó országokban, amely ellen jogállami eljárás folyik az EU Tanácsában.
Nem szeretnék spekulálni, nem tudom, hogy Ursula von der Leyent mi vezette, amikor kiosztotta a tárcákat, és például Trócsányi Lászlónak adta a bővítést. Talán szeretett volna a kormányok kedvében járni, teljesíteni a kívánságaikat. De most jön a biztosok parlamenti jóváhagyása. Erősen átpolitizált meghallgatásokra számítok, amelyek próbára fogják tenni a megválasztott bizottsági elnök mögé felsorakozott nagy koalíciót. Az Európai Bizottságot a képviselő-testület többségének kell megválasztania. Az EP néhány jelölt alkalmasságát kétségbe fogja vonni, és az is lehet, hogy néhányat megbuktat.
Kik jöhetnek szóba?
A közép- és kelet-európai régióból a román és a lengyel jelöltet tartom problémásnak, mindkettőjüket összefüggésbe hozták EU-s pénzek szabálytalan felhasználásával. El tudom képzelni, hogy a képviselők megnehezítik a spanyol Josep Borrell, a leendő főkülügyér dolgát is, bár őt nem sorolnám a legvitatottabb jelöltek közé. A francia Sylvia Goulard-nak szintén pénzügyi visszaélések miatt fájhat a feje.
Brüsszelben sokan azt jósolják, hogy a frakciók majd megegyeznek egymás "kétes múltú" jelöltjeinek kölcsönös támogatásáról, és akkor az EP változtatás nélkül megszavazza az új Európai Bizottságot. Ön lát erre esélyt?
Öt évvel ezelőtt volt erre példa, amikor a többséget alkotó néppárti és szocialista frakció megegyezett egymással. (2014-ben a baloldal meg akarta fúrni, hogy az olajiparban érdekelt spanyol néppárti Miguel Cañete kapja a klíma- és energiapolitikai portfóliót, de saját jelöltjének, a gazdasági tárcára jelölt francia Pierre Moscovicinak a támogatásáért cserébe letett a megbuktatásáról — a szerk.) Mára ez a többség elolvadt. Most sokkal kiszámíthatatlanabb a helyzet, kevésbé kontrollálható, mint akkor. Nehezebb a koalíciókötés, ezért több meglepetés várható a meghallgatásokon. De az is kérdés, hogy működni fog-e a pártbéli szolidaritás. Ne feledjük el, hogy az Európai Néppárt (EPP) felfüggesztette a Fideszt, és elég rossz szájíze maradt azután, hogy a magyar tagpárt Manfred Weber ellen kampányolt az EP-választások előtt. Meglátjuk, hogy a pártcsalád mennyire lesz hajlandó harcolni Trócsányiért.
Mit szól ahhoz, hogy a következő Bizottságban ketten is foglalkozhatnak a jogállamisággal: alelnökként a cseh Vera Jourová és biztosként a belga Didier Reynders?
Vera Jourová nem új a pályán, igazságügyekért felelős biztosként foglalkozott a jogállamisággal. Von der Leyen meg akarta előzni a kelet-nyugati megosztottságot, ezért bízta a tárcát egy keleti és egy nyugati politikusra. Úgy tudni, hogy mindenképpen egy közép- vagy kelet-európai politikusnak szánta a feladatkört, így nyilván megvizsgálta a Visegrádi Négyek jobbik felét, és Jourovára esett a választása. De el tudom képzelni, hogy Prága nem nagyon örül neki. Nem elsősorban azért, mert a jogállammal gondjai vannak, hanem mert egy fajsúlyosabb portfóliót szeretett volna.
A jelenlegi bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker öt évvel ezelőtt azt mondta, hogy ő egy “politikai” Bizottságot akar vezetni. Ursula von der Leyen pedig azt ígéri, hogy a következő egy “geopolitikai” Bizottság lesz. Ez mit jelenthet?
A felálló Európai Bizottság nem pusztán politikai, hanem "szuperpolitikai" lesz, amelyben tükröződni fog a politikai vezetők és a pártcsaládok ereje. Egyes biztosok kifejezetten politikai feladatokat fognak végrehajtani, ilyen a védelmi együttműködés kidolgozása. Lengyelországé lesz a mezőgazdaság, ahol a következő költségvetési időszakban hatalmas támogatáscsökkentés várható, különösen a lengyelek számára. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a következő Bizottság egy, a korábbiaknál sokkal átpolitizáltabb folyamat és egy nagyon körültekintő politikai dizájn eredménye. Emlékezzünk: 2014-ben Juncker az EP embereként indult az elnöki posztért, az Európai Néppárt (EPP) vezető jelöltje volt, végig maga mögött tudta a parlament támogatását. A mandátuma alatt nem volt rest csatázni a miniszterek tanácsával vagy a tagállamokkal. Az eddigiek alapján úgy látom, hogy a Von der Leyen Bizottság sokkal inkább a kormányközi testület uszályában lesz. Az első megmérettetésre, a biztosjelöltek meghallgatására hamarosan sor kerül az Európai Parlamentben. De az csak az első csata lesz a várhatóan hosszú háborúban.
