Évek óta mondogatom, hogy ne koptassuk a szavakat, mert amikor eljön a legrosszabb, már nem lesz mit mondanunk. Mindig úgy véltem: ami itt van, autokrata rendszer, sokfelől korlátozott demokrácia, de nem diktatúra. Mert a Fideszt igenis le lehetne váltani, csak mindenkinek akarnia kellene. Azoknak is, akik ma biztos, ami biztos alapon beérik a kiporciózott létbiztonság langymelegével. Azoknak is, akik a józan európaiság helyett a melldöngető nemzeti büszkeséget választják. És azoknak is, akik már hátat fordítottak ennek a katasztrófa sújtotta övezetnek, mert ez az egy életük van, és azt csak nem vesztegethetik el ilyen értéktagadó szellemi nyomorban.
Szerdán este azonban a Fidesz – rendőrsége útján – szintet lépett: megmutatta, hogy mi lesz akkor, amikor eléri a kritikus szintet azok száma, akik egyszerűen megértik, hová is vitte a hazájukat ez a rezsim. Amikor tömegek veszik észre, hogy elszórták, ellopták azt a pénzt, amiből évtizedekre előre lehetett volna biztosítani a haladást, a nélkülözők fölemelkedését, a tudatlanok kiművelését. Akkor pont ez történik: vége lesz a mórikálásnak, a demokratikus felhőjátékoknak. A Fidesz saját képére alakított jogrend magasabb fordulatszámra kapcsol, és teszi a dolgát. Biztosítja Orbán és köre hatalmát akkorra is, amikor már nem áll a háta mögött az ország fele sem.
Az új választási törvény meghozatalakor pontosan lehetett tudni, hogy színtiszta manipuláció az egész. A kopogtató cédulák helyett bevezetett ajánlóívek az első perctől arra szolgáltak, hogy az egyfordulós voksolások gúzsába kötött ellenzékkel a lehető legegyszerűbben gyurmázhasson a kormányerő. Itt egy kamupárt, ott két kamujelölt, a pócsi szűz csodatételére sokszorozódó aláírások, vidáman ellopott tízmilliók, de sajnos, a hatóság soha semmilyen visszaélésre nem talált bizonyítékot. Ám akkor még csak elméleti lehetőség volt, hogy a hatalom ugyanezzel az eszközrendszerrel másra kezdi kenni a sarat: az ajánlóívekkel való visszaélést kiált a lábánál csaholó sajtóban, amire a korábban bénának mutatkozó rendőrség készségesen ugrik. Már indul is a házkutatás, éjszakai kihallgatás.
Ami eddig folyt, nem kevésbé volt undorító, hiszen a herevasalt celeb és politikustársai gondos felépítése, finanszírozása, majd „bohóc ellenzékiként” való lejáratása semmi más célt nem szolgált, mint a még mindig létező demokratikus intézmények és a változást valóban akarók hiteltelenítését. A mérések azonban azt mutathatták, hogy ez nem elég, van esély arra, hogy az emberek átlátnak a szitán – vagy egyszerűen kezd baromi elegük lenni a mindent elfedő szitából –, és a fenyegetések meg az átverések ellenére is leszavazzák a Fideszt Budapesten.
Ezért meg kellett mutatni: vannak más módszerek is. Most még csak üzenik a népnek, hogy ne szavazzon ilyen gyanús ellenzékiekre. De eljöhet az idő, amikor majd úgy alakul, mint Moszkvában: sajnos a „visszaélések” miatt meg kell tiltani, hogy elinduljanak.
Vigyázzunk tehát a szavakkal. Ami most történik, valószínűleg még mindig nem a legrosszabb.