Polt Péter legfőbb ügyész immár tagadhatatlanul, tökéletesen kiszolgálja a hatalmat. Megtámadta a Legfelsőbb Bíróság előtt a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzését, amely előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Unió Bíróságánál egy büntető ügyben. Polt Péter tehát a törvény sajátságos, mondhatnám, illiberális felhasználásával akarja egy törvényes eljárás lefolytatását megakadályozni, nehogy az a luxemburgi bíróság vizsgálódjon a magyar igazságszolgáltatás háza táján, amelyre az orbáni rendszernek nincs ráhatása.
Polt Péter a rendkívüli jogorvoslati jogosítványát valójában a Fidesz politikai érdekeinek alárendelve alkalmazza. Ha kell, azért, hogy a Fidesznek (politikai) előnye származzon belőle, vagy éppen azért, hogy a Fidesznek nehogy (politikailag) hátrányos legyen. Vagyis aszerint dobja be ezen jogát a jogi köztudat szövevényes köreibe, hogy ez éppen hogyan fekszik a narancsnak, és legkevésbé sem a törvényesség számít valójában.
Annak idején a Keller-ügy kapcsán sem a törvényesség vezérelte, hanem hogy fideszes nehogy a vádlottak padjára jusson. Akkoriban a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a kormányt is megilleti az állami vagyon megvédése érdekében a pótmagánvád jogintézménye, ha az ügyészség nem volt hajlandó eljárni. Polt Péter, annak érdekében, nehogy valamelyik fideszes a vádlottak padjára jusson, sikeresen lépett fel azért, hogy a kormány javára a pótmagánvád jogintézményét kiiktassa. Ha az ügyészség nem jár el, akkor ezt más se tehesse meg.
Most meg azért, nehogy lehetőséget biztosítson az uniós bíróság a hazaiaknak annak érdekében, hogy ne a NER legyen az ítélkezés alapja. Ahogy akkoriban is az volt a cél, hogy egy jogi eljárást – amely negatív lehet a Fidesz érdekeire – annuláljon, most pepitában ugyanezt teszi.
Polt Péter anno az Alkotmánybírósághoz fordult és kimondatta: egyetlen közhatalmi funkcióval bíró állami szervezet sem veheti át az ügyészségtől a vádemelés és a vádképviselet jogát. Mára már a döntés jogát is szeretné olyan módon befolyásolni, hogy megint csak a jelenlegi hatalom aktuálpolitikai érdekei érvényesüljenek az ítélkezés keretében. Polt Péter igazodott egy olyan rendszerhez, amely a demokrácia játékszabályait saját érdekeinek rendelte alá.
Ezek után nem megkerülhető az a kérdés, hogy milyen erkölcsi alappal akar attól a bírósági intézményrendszertől kedvező döntést elvárni, amelyiknek lényegében keresztbe fekszik. Az meg már csak hab a tortán, hogy az az indítvány, amely érvényesítésének a Legfelsőbb Bíróság által akar gátat szabni, magát a Legfelsőbb Bíróságot is érinti. Polt Péter abszurd módon most azért fordult a bírósághoz, hogy a bíróság forduljon önmagával szembe.
Hogy is mondta Áder János egykoron, még Fidesz frakcióvezetőként? El a kezekkel a független magyar bíróságtól!