Elkezdődött az eljárás annak a rendőr ezredesnek az ügyében, aki zaklatás, szóbeli és fizikai erőszak miatt feljelentést tett elöljárója, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) egyik vezérőrnagya ellen.
„Az eljárási cselekmény várható időtartama 1,5 óra” – állt abban a tanúkénti meghallgatásra szóló idézésben, amit a Központi Nyomozó Főügyészség küldött az ezredesnek. A procedúra végül, ha a jegyzőkönyv elkészítését is beleszámítjuk, öt órán keresztül tartott. Az ezredes pozitívumként értékelte, hogy a meghallgatást a „panasz jellegére tekintettel” nem férfi, hanem két ügyésznő végezte. Minden részletre rákérdeztek, tárgyilagosak és tapintatosak voltak – számolt be lapunknak az ezredes.
A botrányos ügyről hétfői számunkban írtunk. Az ezredesnek „magánéleti kapcsolata” volt felettesével, egy vezérőrnaggyal. Miután a nő szakított vele, elmondása szerint a vezérőrnagy pokollá tette az életét. Hónapokon át zaklatta és fenyegette, majd bántalmazta. Az ezredes látleletet vetetett fel sérüléseiről, és előbb – a szolgálati utat betartva – Balogh János országos rendőrfőkapitánynak jelentette az esetet, később pedig feljelentést tett a Központi Nyomozó Főügyészségen.
Utóbbit azért tartotta szükségesnek, mert nem érzékelte, hogy a főkapitány lépéseket tenne a történtek kivizsgálása érdekében. Mintha még neki származott volna hátránya abból, hogy bántalmazás áldozatává vált: bejelentését követően a főkapitány azonnal „átrendelte” más szolgálati helyre. Arra sem kapott lehetőséget, hogy összehívja munkatársait, és elbúcsúzzon tőlük.
Kétszer is kerestük az ORFK-t. A rendőrség a „leghatározottabban visszautasította”, hogy a főkapitány elmulasztott volna eleget tenni törvényi kötelezettségének, de arról, hogy ez milyen intézkedésekben nyilvánult meg, ismételt kérdésünkre sem kaptunk tájékoztatást. Az ORFK csak cikkünk megjelenése után közölte, hogy a főkapitány az ezredes bejelentését „továbbította az ügyben kizárólagos hatáskörrel rendelkező Központi Nyomozó Főügyészségre”.
A hír leginkább az ezredest lepte meg. Erről eddig őt nem értesítették – sem szóban, sem írásban. Nincs utalás eljárás indítására az átrendeléséről szóló parancsban sem, a főkapitány ebben szűkszavúan csupán a „szolgálat érdekére” hivatkozott.
Újból kerestük az ORFK-t, szerettük volna megtudni, történt-e olyan intézkedés, amely a feljelentésben bántalmazóként szereplő vezérőrnagy munkaviszonyát, szolgálati beosztását érinti. A rendőrség reagálásából ez nem derült ki: a kérdés egyelőre megválaszolatlan.
Az ezredes úgy gondolja, nincsenek egyenlő esélyei az eljárásban. A korrekt intézkedés szerinte az lett volna, ha nem őt teszik át máshova, hanem a vizsgálat idejére mindkettőjük szolgálati viszonyát felfüggesztik. A rendőrség csúcsvezetéséhez tartozó vezérőrnagy eleve előnyösebb helyzetben van: olyanoknak kellene tanúskodniuk ellene, akik egy hierarchikus szervezetben a beosztottjai.
A feljelentés alapján a bántalmazás július 30-án történt, az ezredes augusztus 6-án értesítette az országos főkapitányt. Egy héten át vívódott, mire rászánta magát. „Tizenhat éve dolgozom a rendőrségen, innen kapom a fizetésem, szakmailag és érzelmileg is erősen kötődöm a munkámhoz. Tisztában voltam azzal, hogy derékba törhet a karrierem, ha eljárást kezdeményezek a közvetlen munkahelyi felettesemmel szemben” – mondta az ezredes.
Lapunknak felidézte: a vezérőrnagy egy alkalommal azzal fenyegette meg, ha bármit lép ellene, akkor gondoskodik róla, hogy ne csak a rendőrségen veszítse el az állását, hanem az állami szférában se kapjon munkát sehol. „Pontosan tudtam, hogy mindent kockára teszek” – érzékeltette az ezredes, milyen súlyos döntést hozott, amikor az országos rendőrfőkapitányhoz, majd az ügyészséghez fordult.
Minden nehézség ellenére az ezredest cikkünk megjelenése után felhívta egy férfi kollégája, aki felajánlotta, hogy tanúskodni fog mellette az ügyben.
