gáz;Gazprom;gázszállítás;

Illusztráció

- Nőtt az ukrán gázszállítás esélye

Az európai törvényszék első fokon megtiltotta, hogy a Gazprom teljes egészében saját céljaira használhassa a Magyarország szempontjából sem érdektelen, észak-déli irányú német Opal-gázvezetéket.

Az Európai Unió Törvényszéke a lengyel keresetnek helyt adva első fokon hatályon kívül helyezte azt a 2016-os döntést, amiben az Európai Bizottság engedélyezte, hogy az orosz állami Gazprom teljes egészében a saját gázával töltse meg a tulajdonában lévő, a Balti-tengert Csehországgal összekötő német Opal-gázvezetéket. A Gazprom korábban annak fejében kapott felmentést a bizottságtól a gázkereskedők uniós vezetékbirtoklási tilalma alól, hogy csak a cső felén szállíthat saját gázt. Tekintve ugyanakkor, hogy a rendszerbe csak az orosz kitermelőket a németekkel a tenger alatt összekötő Északi Áramlatból kerül gáz, ennek csak úgy tudtak volna eleget tenni, ha eladják az oda érkező termékük felét. Ennek az oroszok nem tettek eleget. Miközben az Európai Bizottság két éve beadta a derekát és engedélyezte a Gazpromnak a teljes cső használatát, a lengyelek keresetére a bíróság ezt megsemmisítette. Indoklásuk szerint az uniós engedély túlságosan korlátozná a szabad piaci versenyt. Ezek után az orosz állami gázmultinak – legalábbis ha ki akarja használni évi 30 milliárd köbméter gáz szállítására képes vezetékét – az északi belépési ponton értékesítenie kellene az oda érkező gáz felét.

Bár a Gazprom az uniós engedély nyomán már most használja a vezeték nagy részét, a döntés mégis érzékenyen érinti az orosz gázterveket. Idén év végén ugyanis lejár az Európába szánt gáz továbbszállítására kötött orosz-ukrán szerződés. Változatlanul kétséges, hogy ezt az igen feszült viszonyú két államnak sikerül-e az elkövetkező bő negyed év alatt megújítania. Bár az orosz illetékesek e tekintetben kétértelműek, az Északi Áramlat megépítésével, bővítésével, illetve a déli elkerülőútvonal tervezésével hosszú távú szándékuk mindenképp a tárgyalási helyzetét olykor szélsőségesen kihasználó Ukrajna kiiktatása.

A hatalmi játszmában az egyik legkiszolgáltatottabb fél éppenséggel Magyarország. A Gazprom északról és délről is szervezi a pótlást. Hosszú távra lefoglalta már a német-cseh és a cseh-szlovák határ gázösszeköttetését is. (Ezt a magyar határ tekintetében a hatóság megtiltotta.) Ám mindkét fejlesztést komoly akadályok hátráltatják. A magyar kormány eme bizonytalanságok miatt döntött a hazai gáztárolók teljes feltöltése mellett.

Szakértők szerint az Európai Törvényszék mostani döntése a magyar kormány vészforgatókönyve helyett inkább annak az esélyét erősíti, hogy az oroszok – akár ideiglenesen – mégis megállapodnak az ukránokkal az európai gázszállítások december utáni folytatásáról. Ám az sem rontaná az általános gázellátási helyzetet - érvelt forrásunk -, ha netán hosszas huzavona után sikerülne a Gazpromot az Opal-vezeték felének használatára szorítani. Így ugyanis a piacról akár még olcsóbban is megszerezhető lenne az eredetileg a Gazpromtól származó orosz gáz. A magyar ellátás biztonsága tehát ekkor sem sérülne – véli.

Az Európai Bizottság tegnap nem nyilatkozott esetleges fellebbezési szándékairól.

Varsó üdvözölte a döntéstVarsó üdvözölte, hogy az Európai Unió Bírósága (CJEU) kedden érvénytelenítette az Európai Bizottság 2016-os döntését. A lengyel külügyi tárca közleménye szerint a döntésnek „kiemelt jelentősége van a gázpiaci verseny, az Európai Unió energiabiztonsága szempontjából”. Rámutattak: az Opal igénybevételével a Gazprom más, Lengyelországon és Ukrajnán áthaladó gázvezetékek megkerülésével használhatta a szállítórendszert. Konrad Szymanski, az EU-ügyekért felelős külügyminiszter-helyettes szerint a CJEU döntése „nagy sikert jelent abban a küzdelemben, amelyet Lengyelország a közép-európai térség energiabiztonságáért folytat”. A lengyel PGNiG állami gázszolgáltató elnöke, Piotr Wozniak szerint az ítéletben „először öltött testet az energetikai szolidaritás”, amelyet szerinte az Európai Bizottság engedélye sértett, amit a Gazpromnak adtak ki 2016-ban. (MTI) 

Régóta esedékes és ma már szokatlan gazdaságpolitikai vita avagy hatalmi harc – így jellemezték közgazdászok a Matolcsy György és Varga Mihály közötti pengeváltást.