John Bercow házelnök visszavonulásával különösen színes fejezet zárult le a brit parlament történetében. Nincs az a szappanopera, amely hasonló feszültséget lenne képes kelteni és fenntartani, mint ami tapasztalható volt a Westminster körül azóta, hogy Theresa May, majd Boris Johnson kormányfő a Brexit-saga pozitív kimenetelét igyekezett megoldani, egyelőre sikertelenül. A hétfői ülés minden felsőfokú jelzőre rászolgált, a hajnali órákig a hírcsatornák képernyőjéhez szögezve a brit politikai élet megbabonázott követőit.
Az ülés hatalmas meglepetéssel kezdődött. John Bercow házelnök kért szót, és könnyekkel küszködve bejelentette, hogy a következő választáson már nem indul, október 31-i hatállyal lemond hivataláról. Döntését részben családi okokkal, feleségének és gyermekeinek tett korábbi ígérete teljesítésével, részben azzal indokolta, hogy így a Ház olyan elnökkel tudja őt pótolni, akit a képviselők jól ismernek.
Az időzítés felháborította az alsóház euroszkeptikus tagjait, mert a jelenlegi parlamentben a 2016-os népszavazáson a „maradásra” szavazottak vannak többségben, így az új „speaker” is várhatóan az ő soraikból érkezik. Az alsóház összetétele alaposan meg fog változni a következő ciklusra.
A konzervatív padsorok részéről megmutatkozott kezdeti fagyos fogadtatás után Michael Gove, az alku nélküli kilépés előkészítéséért felelős miniszter, továbbá Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére, valamint számos más elérzékenyült képviselő fejezte ki elismerését a magát a „mezei honatyák védelmezőjének” tekintő John Bercow kilencéves szolgálata iránt.
A mostani ülésfelfüggesztésig egyébként Boris Johnson miniszterelnök 6-0-ra maradt alul a parlamenti szavazásokon. Legutóbbi két vereségét hétfő este és kedd hajnalban szenvedte el. Kormánya előbb 311-302 szavazataránnyal vesztett a Dominic Grieve volt legfőbb ügyész által előterjesztett törvényjavaslat ügyében. A konzervatív frakcióból múlt héten kiakolbólított, immár független politikus győzelmével elérte, hogy a kormánynak minden olyan titkos és bizalmas dokumentumot, köztük hivatalos leveleket, e-maileket, sms-eket, a közösségi hálón keresztül küldött magánüzeneteket nyilvánosságra kell hoznia, amelyek a parlament felfüggesztésének és a megállapodás nélküli Brexitnek az előkészítésére vonatkoznak. Különösen izgalmasnak ígérkeznek a kormányfő stratégiai főtanácsadója, Dominic Cummings és jogi orákuluma, Nikki da Costa üzenetei. A szavazás után egy kormányszóvivő „aránytalannak és minden korábbi precedenst nélkülözőnek” nevezte a hatalmas mennyiségű levelezés közzétételének kényszerét.
Johnson másik veresége abban állt, hogy – miként az várható volt – a példátlanul szorosra zárt ellenzék második nekifutásra sem tette lehetővé, hogy a miniszterelnök október 15-én, közvetlenül az EU-csúcs előtt rendkívüli parlamenti választást tarthasson. A mindössze július 24-e óta hatalmon lévő kormányfővel szembeni bizalmatlanságot jelzi, hogy a képviselők attól tartanak, Johnson kicselezi őket, és keresztülviszi a megegyezés nélküli Brexitet. A tory vezetőnek kétharmados többségre, 434 szavazatra lett volna szüksége az idő előtti voksolás kiírásához. Tömeges tartózkodás mellett csak 293 támogatást és 46 elutasítást kapott, így az általános választás, mely elvben megoldhatná a parlamenti patthelyzetet, legkorábban november második felében valósulhat meg, hiszen a kampányra legalább huszonöt munkanapot kell biztosítani, és a halasztás miatt a következő ülés csak október 14-én lesz. A rendkívül haragos Johnson „arcátlannak” nevezte az ellenzéket, amely „halasztani próbálja a Brexitet, és miközben képtelen megmutatni az előre vezető utat, megtagadja a brit emberektől a véleménynyilvánítás jogát”.
Jeremy Corbyn kedden felszólalt a Szakszervezetek Tanácsának brightoni konferenciáján, ahol elmondta, nem engedi, hogy a választás a Johnson által diktált feltételek közepette valósuljon meg, de ettől függetlenül a párt is támogatja az előrehozott voksolást. A Labour választási programja tartalmazni fogja a második népszavazás kiírását, amelyen mind a kilépésre, mind a maradásra lehet majd szavazni.
