Megvolt hát az idei kötcsei szellemosztó is. Minden úgy történt, amint azt a hatalmi koreográfia diktálta. Nem azzal van bajunk, hogy az önmagát elitnek gondoló mameluk siserehad felsorakozott a Dobozy-kúria kerítésének tövében, még csak azzal sincs, hogy a vezéri iránymutatás zárt ajtók mögött történt. Mondjuk, egy miniszterelnöknek akár még lehet is joga szűk körben előtárni, és eszmetársaival megvitatni az ország jövőjét.
Hanem ha a kormányfő - aki a gyerekszüléstől a világ geopolitikai átváltozásáig, a múzeumi negyedtől az Unió jövőjéig mindenhez éppúgy felsőfokon ért, mint autokrata vagy diktátor elődei - a nemzetnek akarna mondani valami érvényeset, akkor legyen szíves kiállni a Parlamentben, vagy legalább egy sajtótájékoztatón, és mindenki előtt, világosan fejtse ki akár a körforgalomról alkotott vízióit is. Vállalva, hogy bornírtnak tartják.
Egy politikai napilapnak - a Népszava márpedig ilyen - alapvető kötelessége a tájékoztatás. Ezért meggyötört lelkiismerettel látogatunk minden évben mi is el Kötcsére, vagy bárhová, ahol az ország végrehajtó hatalmának feje megnyilatkozik. Ezt az olvasóért tesszük, miközben tragikomikusnak tartjuk, hogy a kormányfői útmutatás morzsáit úgy kell összecsipegetnünk, azok akaratának megfelelően, akik kellő megfontolás után kiszivárogtatták őket. Hogy aztán még azt is le kelljen nyelnünk, amint a kormánysajtó publicistái rajtunk köszörülik a nyelvüket, mert előre "látják-hallják lelki füleikkel és szemeikkel" a mi "teátrális hüledezéseinket".
Nos, hát nem hüledezünk. Egyszerűen azt gondoljuk, hogy a Kötcsén (is) bemutatott kormányfői vízió óriási szellemi katyvasz. Nincs rajta mit kritizálni, mert alkalmatlan rá, habár a nyilvánosság totális lesajnálásával együtt tapsolta meg zárt ajtók mögött az "elit".