Aligha vitatható kijelentést tett Matolcsy György jegybankelnök az idei Közgazdász Vándorgyűlésen: az információ és energia lehet az új pénzvilág alapja, „Az adat az új arany”. A hallgatóság széksoraiban ekkor valaki felszisszent, s az orra alatt azt mormolta, úgy, hogy csak a legközelebbi szomszédai hallják: "Hű de megokosodtál, Gyuri, hiszen alig egy esztendeje még azon a jogcímen tízszerezted meg az MNB aranytartalékát, nem csekély 350 milliárd forintért, hogy úgymond az nemzet- és gazdaságstratégiai célokat szolgál. Ha az elődeid 1986 óta megállták, hogy nemzeti színű szalaggal átkötött aranytömbökkel tömjék tele az MNB páncéltermeit, neked se lett volna muszáj!" A méltatlankodó professzornak ekkor valaki odaszólt: "Örülj, hogy nem erőművet vett!" S a gyors válasz sem maradt el: "De még megteheti!"
Valóban nincs mit csodálkozni azon, ha valaki az adatok értékét ma az aranyhoz méri, pedig a "sárga fém" az utóbbi hat évben nem kényeztette el a befektetőket. Most viszont az árfolyama ismét szárnyalásnak indult, az ezüst és a platina társaságában. Ám az eddigi ínséges időszak sem keserítette el azt a magyar férfiút, aki kézizálog tevékenység végzésére alapított céget. S miközben saját társaságai működtetésére hiteleket vett fel, egyik ötvös alkalmazottjával az aranyra megszólalásig hasonlító rézötvözetből készült tömböket állított fedezetként, kijelentve, hogy ezek hárommilliárd forintot érnek. A megtévesztett kuncsaftok közt vagyonos emberek éppúgy akadtak, mint pénzintézetek. Zavartalanul tette ezt mindaddig, míg le nem bukott. A bíróság végül megálljt parancsolt, és az ítélet nyomán most öt évig elgondolkodhat rajta, vajon hol hibázott.
A Dél-Afrikai Köztársaság aranybányáinak környékén járva az ember el-elcsodálkozik azon, hogy a nemesfémekben és gyémántban dúskáló országban a kiemelkedő gazdagság látható nyomaira szinte sehol sem lehet rábukkanni. A bányászok kizsákmányolásának magas fokára és a félelmetes nyomortelepekre annál inkább. Ezek a szegény páriák az ismét szárnyalásnak indult aranyárfolyamból semmit se érzékelnek. Nem így a magyar kis-, nagy- és óriásbefektetők, akik azt tapasztalják, hogy még soha nem kellett - forintban - ilyen sok pénzt adniuk az aranyért, mint napjainkban. Ebben persze közrejátszik az is, hogy mindez egybeesik a 300 forintos árfolyam felett vitézkedő amerikai dollár tündöklésével.
S ami csak részben sikerült a hazai "szuper" államkötvénynek, azaz előcsalogatni a párnacihák alól a bespájzolt készpénzeket, az most a "sárga fémnél" teljesülhet. Az ókori Lidia királya, Krőzus azzal írta be magát a monetáris világtörténetbe, hogy elsőként veretett aranyból hivatalos, állami pénzt. De ennél többet is tett: elhitette népével, hogy az arany a hatalom és a meggazdagodás jele. S az elmúlt 2700 évben alakulhatott az emberiség története bárhogy is, ez a hit nemigen csorbult. Ahol kitör az aranyvásárlási láz, ott általában baj van a közbizalommal. S a mérce mi is lehetne más, mint az arany. Még ha pimaszul drága is.