Giovanninak neveztük el itáliai kakasunkat, pedig akkor még nem is tudtuk eldönteni, hogy Don Juan vagy épp Mr Giovanni Gatto, magyar nevén Macska János személyiségjegyeit hordozza magában. Ennek is, annak is vannak előnyei, s bár a szívtipróságnak a baromfiudvarban nagyobb hasznát látjuk, mint a bűnbandavezetői erényeknek, mostanság sose lehet tudni. Mohóságunkban talán legjobban annak örülnénk, ha délceg legényünk egyszerre lenne szívtipró és dörzsölt maffiavezér, hátha akkor a napi két tyúktojás is felugrana mindjárt háromra vagy négyre: ahol nemcsak szerelem van és trubadúr-ének, hanem rend és fegyelem, ott virul a gazdaság.
Büszke jószágunk nem hagy kétséget afelől, ki az úr a háznál, vagy ha úgy tetszik, ki a kakas a szemétdombon. Úgy járkál és igazít el, hogy nemcsak a tyúkok és a kacsák, de még a kecskék is behódolnak neki, amikor kidüllesztett mellkassal, felcsapott farokkal, komótos léptekkel elsétál előttük: ilyenkor hátrébb húzódnak, s a szarvukat is lejjebb eresztik.
- No, Giovanni, neked nincsenek identitásproblémáid, mint az egyszeri miskolci jegyzőnek, aki polgármesternek képzeli magát – dörmögtem félhangosan a szakajtó felé menet, ahol a napi két tojást reméltem. A párhuzamot friss élmény ihlette, pár perccel korábban kaptam meghívót a patinás ottani egyetem 285-ik selmeci akadémiai évének és alma materi 70. tanévének ünnepi szenátusülésére, ahol Miskolc jegyzője mondja az ünnepi beszédet. Jelen lesz az alpolgármester is, ám ő nem mond beszédet, pedig mondhatna, hisz a polgármestert szükség esetén a törvény szerint az alpolgármester helyettesíti, ő pedig éppenséggel pont az. Ráadásul – miként önéletrajzában olvassuk – szereti a zenét és a könyveket, vagyis egy egyetemi rendezvényen sem jönne zavarba egy beszédtől, de neki most a jelen levés csupán a feladata, nem a szereplés. Azt a jegyző kapta, miként az elmúlt két hétben szinte mindenütt, ahol avatni, szalagot átvágni, beszédet mondani kellett, s vegyünk rá mérget, így lesz ez a következő négy hétben is, ahol a betegsége miatt akadályoztatott eredeti polgármester helyett valakinek meg kell jelennie.
Mondtam Giovanninak – nem mintha elvárt volna magyarázatot - , hogy ilyesmi mifelénk a kampány, amikor a törvényesség őre, vagyis akinek éppenséggel pont annak kellene lennie, közpénzből úgy folytat polgármesterjelölti kampányt, hogy jegyzőnek álcázza magát, amihez a fél város lelkesen asszisztál, s nem ég orcájára a pír.
Képzeljük csak el a jelenetet, amint ülnek az egyetem vezetői az asztal körül, s azon tanakodnak, ki mondjon ünnepi beszédet, majd szinte egyszerre csapnak a homlokukra, hogy ki más, hát a jegyző! Legfeljebb lelkesítő szavai közben nem gondoskodik egy kicsit az önkormányzat működésével kapcsolatos feladatok ellátásáról, nem jelzi a képviselő-testületnek, ha a döntésük jogszabálysértő, nem számol be a hivatal tevékenységéről, nem készít elő döntésre államigazgatási ügyeket, s nem dönt a hatáskörébe utalt önkormányzati ügyekben. Mert a dolga pontosan ez lenne. Amúgy.