„Harminc éve történelmi változás előtt állt Magyarország. Az államszocializmus és a nagyhatalmi szovjet befolyás végéhez közeledett, mert megrendült a Szovjetunió és kimerültek az államszocialista rendszerű országok gazdasági és társadalmi tartalékai. A változást akarók, köztük az állampárt vezetőinek, tagjainak egy része és az ellenzéki csoportok többpárti demokráciát és piacgazdaságot akartak. A rendszerváltozás békés tárgyalásos módja, üteme és formája többek között az állampárt reformköreinek elszántságán, bátorságán és politikai alkotóképességén múlt. Mi voltunk a rendszerváltás »talpasai«" – áll abban a meghívóban, amely találkozóra hívja szombat délelőttre az MSZMP reformkörök egykori tagjait és barátait a budapesti Villányi úti Konferenciaközpontba. A tanácskozáson felszólal Romsics Ignác, Falusi Norbert, Keserű Imre, Tóth Bertalan, Baja Ferenc, Sipos József, Géczi József, Lovászi József, Pankucsi Márta, Kerényi György, Vajda János és Brúszel László.
A találkozó egyik szervezőjét, Szekeres Imrét kérdeztük: a nosztalgia vezette-e őket, amikor a rendszerváltás harmincadik évfordulója kapcsán olyan embereket hoznak össze, akik az utóbbi évtizedekben sokféle utat jártak be? Hiszen van, aki részt vett az MSZP megalakításában, és azóta is ott politizál, van, aki csalódotton távozott, van, aki más politikai pártok, mozgalmak tagja lett. Ami összeköti őket: a közös 1989 emléke.
– Nem a nosztalgia vezet bennünket. Az a szándékunk, hogy a tanulságok okán visszaidézzük a rendszerváltozást – mondta Szekeres Imre. – Mi sem eltagadni, sem átírni nem akarjuk a történelmet. Harminc év után nem akarunk senkinek „igazságot” osztani, a vélt vagy valódi kudarcot utólag győzelemmé retusálni, vagy megfordítva. Reméljük, mint az eddigi találkozásainkon, úgy most is szót értünk egymással, bármilyen utat jártunk is be azóta.
Mint Szekeres fogalmazott, ők voltak a talpasai a rendszerváltásnak, amely persze sokszereplős történet, de szeretnék megmutatni a fiatalabb generációknak a saját szerepüket. Azoknak a reformkörösöknek a szerepét, akik támogatták a Magyar Szocialista Munkáspárt reformszárnyát, a reformpolitikát, akik világos, demokratikus célokat tűztek maguk elé, s azt, hogy demokratikus körülmények között legyen egy baloldali párt. "Mi, a talpasok adtuk a hátteret Németh Miklósnak, Horn Gyulának, Nyers Rezsőnek és Pozsgay Imrének a békés rendszerváltáshoz, mert – 1956-ra emlékezve – békésen és tárgyalásos úton akartuk az átmenetet. A saját múltunkkal is meg akarjuk mutatni, lehetséges belülről is megváltoztatni egy rendszert." – fogalmazott.
Arra a kérdésre, hogy a találkozóban lehet-e valamiféle potencia, amely a szocialista pártot akarná kimozdítani mai állapotából, úgy felelt: - Sokfélék vagyunk, ez nem lehet a célunk, nem utat akarnunk mutatni a szocialista pártnak, de a korszak tanulságait érdemes levonni. A Magyar Szocialista Párt, amelynek történelmi küldetése volt az államszocializmusból, a demokráciába és a piacgazdaság körülményei közé való átmenet támogatása, teljesítette feladatát. Most az a történelmi feladata, hogy helyreállítsa a demokráciát és igazságosabbá tegye a piacgazdaságot. Most válaszút előtt áll: merre tovább, melyik úton? Ezekre a kérdésekre az MSZP tagságának, a támogatóinknak közösen kell válaszolniuk. Tudásra, képzelőerőre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy jól döntsünk. Ha a szombati konferencia ehhez bármilyen kis mértékben, de hozzájárul, annak személy szerint örülnék.
