Szerintem teljesen normális, hogy egy választás megmozgatja az elfojtott vágyakat. Az életközepi krízis egyébként is nehéz ügy, az ember egyszer csak arra ébred, hogy elrohant fél évszázad, és hol vannak a regények, amiket meg akart írni, meg hol a meghódított hegycsúcsok. Ilyenkor abszolút természetes reakció, hogy az illető jelentkezik főpolgármesternek - lett légyen postás, kétkezi celeb vagy mondjuk egy olyan párt elnöke, amelynek támogatottsága három évtizednyi masszív sikertelenség után mára a negatív tartományba fordult.
Az viszont egyáltalán nem normális, hogy ezeket a - legyünk jóindulatúak, de legalább ne járjunk a bíróságra - mentálhigiénés alapon induló jelölteket nemcsak a regnáló városvezető esélyes kihívójával egy szinten kezeli az állami médiagólem, hanem egyenesen őket mutatja be ellenzéki főpolgármester-jelöltként. A postás közszolgálati műsorban búsong a város rossz levegője miatt, a celeb meg a közpénzből eltartott bulvármédiában erősíti a meggyőződést, hogy Tarlós alternatívájaként a meztelen felsőtest kínálkozik.
Jókat röhöghetnénk ezen, de a héten sajnos találkoztam az első ivarérett választópolgárral, aki Berki Krisztiánra fog szavazni, mert kell végre adni a változásnak egy esélyt.
A terv primitív, de eszerint működik. Mivel valós a veszély, hogy a kínkeservesen megszületni látszó ellenzéki összefogás révén sokhelyütt egyetlen esélyes trónkövetelővel lesz kénytelen megmérkőzni a fideszes jelölt, mesterségesen kell előállítani a "roncsderbit", amelyről már a fővárosi előválasztás megkezdése óta harsog a kormány- és pártpropaganda. Ismert arcokat kell felsorakoztatni a ringben, ahol pedig mód van rá, az ellenzékből leszalámizott(?)-átkényszerített(?)-megvásárolt(?) politikusokkal kell megosztani a változást akaró tábort.
Hogy feltűnik-e az embereknek ez a színtiszta manipuláció, mondjuk ha a hivatalos önkormányzati közlönybe csomagolva kapják meg a velejéig független civil jelölt szórólapját, azt csak október 13-án fogjuk megtudni. Az állampolgárok bölcsességén múlik most minden.