Ingyenes tankönyv, szociális tűzifa, rezsiutalvány: nem éppen egy szárnyaló gazdaság és egy európai mintaország jellemzői. Jellemző, hogy a kormánypropagandában mégis remekül elférnek egymás mellett az ötvenes évekre hajazó győzelmi jelentések és a mélyszegénységben élőknek juttatott különféle segélyek. Ahogyan az is teljesen természetesnek tűnik, hogy a kormánypárti potentátok szerint a honi egészségügyben minden a legnagyobb rendben, ezzel párhuzamosan viszont szűrőbuszokat indítanak a hátrányos helyzetű térségekbe, mert pontosan tudják, az ott élőknek nagyjából ez az egyetlen lehetőségük, hogy részt vegyenek bármilyen egészségügyi megelőző programban.
A Parlament ablakából ugyanis csak Kossuth tér vagy a budai panoráma látszik, a leszakadt borsodi, szabolcsi, nógrádi, somogyi, baranyai, békési falvak csak statisztikai adatok, melyekre olykor rácsodálkoznak a hatalom birtokosai, akik a problémákra látszatmegoldásokkal reagálnak. A százmilliós szűrőbuszok remekül mutatnak egy-egy istenhátamögötti településen, csak éppen ettől még a helyieknek másnap ugyanúgy buszra, vonatra kell szállniuk az orvosért, a gyógyszerért, sokszor még a kenyérért-tejért is, s mivel a közmunkásbérből utóbbit is nehéz kigazdálkodni, a kórházba utazás szóba sem kerülhet.
Pedig igény lenne rá. Egy kisfalusi ugyanúgy igényelné a megfelelő orvosi ellátást, az egészséges termékeket és lakhatást, mint a szerencsésebb településen élők, csak éppen nemhogy nehéz döntésekre kényszerülnének, de sokszor még választási lehetőségük sincsen. És így nem meglepő, ha nem vált ki eufóriát belőlük a szökőévente feléjük kanyarodó, szupermodern szűrőbusz, sokkal jobban örülnének naponta három-öt egyszerű, füstöt okádó helyközi járatnak. Amivel azonnal közelebb kerülnének a kórházhoz, a szűrővizsgálatokhoz. Nem térben, időben.
Kár, hogy a térképeken csak előbbi látszik.