Mi történik ilyenkor az Európai Bizottságban? Javában megy az osztozkodás?
A portfóliók „leosztása” a tagállamok és a Bizottság elnöke közötti informális alkukkal jönnek létre. Szokott érkezni – például most is érkezett – olyan ugyancsak informális kérés, hogy jelöljenek nőket, hogy nemi szempontból is kiegyensúlyozottabb legyen az intézmény. Sőt, most azt kérték, hogy jelöljenek egy nőt is és egy férfit is. Ezek azonban nem kötelező érvényűek, végső soron minden kormány azt küld a ringbe, akit jónak lát. Az általános szabály az, hogy ezeket a biztosjelölteket a kormányok választják ki. Ebbe kívülről senki nem szólhat bele. Szintén informális csatornákon a tagállamok persze jelezhetik, hogy melyik portfóliót szeretnék megszerezni, ám kizárólagos igényt senki nem formálhat egy-egy területre. Persze a lényegtelenebb biztosi pozíciókért nincs tolongás, de az osztozkodás végső soron már a bizottsági elnök feladata.
Kicsit a gombhoz varrják a kabátot?
Igen, régi probléma, hogy a biztosok túl sokan vannak. A britek nemrégiben bejelentették, hogy ők nem is jelölnek már biztost, hiszen minden jel arra mutat, hogy idén november elseje után már nem lesznek az Európai Unióban, de még így is 27 területről van szó. Ez borzasztó sok, óhatatlanul vannak teljesen lényegtelen területek. Ráadásul ezek sem állandóak, a kisebb szakpolitikai területek változhatnak. Évtizedek – gyakorlatilag a keleti bővítés - óta látja mindenki, hogy csökkenteni kellene a biztosok számát. Az egyik elképzelés, hogy a tagállamok rotációs alapon - az egyik ciklusban az egyik, a másikban a másik – váltanák a biztosokat. Ha az Európai Unió úgy működne, ahogy le van írva az alapszerződésben, akkor ezzel nem is lenne probléma, hiszen az Európai Bizottság a közös érdekeket képviseli. Elvileg senki nem járhat el a saját nemzeti érdekeit előtérbe helyezve. Ám a gyakorlatban természetesen senki nem felejti el a kinevezése pillanatában, hogy honnan érkezett – a biztos benne van a közösségi jogszabályok előterjesztésének folyamatában, fontos szereplő. Ezért aztán minden tagállam foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy mindig legyen biztosa.
A döntés végül szakmai vagy politikai?
Is-is. A folyamat úgy zajlik, hogy a tagállamok megküldik a jelölt nevét, majd a Bizottság elnöke kijelöli a jelöltek portfólióit, aztán következik az európai parlamenti meghallgatás az illetékes szakbizottság előtt. Ha ott a jelölt szakmai hozzáértését egyértelműen megkérdőjelezik, akkor más területet kell számára keresni. Ez történt például Kovács Lászlóval 2004-ben, akit eredetileg energetikapolitikai portfólióra jelöltek, ám a parlamenti bizottságban annyira „megforgatták”, hogy nemet mondtak az energiapolitikai tárcára az esetében. Vagy említhetném még, hogy 2004-ben Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök jelölte miniszterét, Rocco Buttiglione-t a Barroso-bizottságba, aki olyan sértő kijelentéseket tett különböző kisebbségekre és a nőkre, hogy az Európai Parlament nem szakmai alapon, hanem emberi alkalmatlanság miatt szavazta le. Berlusconi végül mást jelölt a Bizottságba. Ha pedig teljesen új személy kerül a rendszerbe, akkor mindent újra kell rendezni. Mivel a tagállamoknak, a Bizottságnak, és a Parlamentnek is van szerepe a folyamatban, ezért több körben, időközben is változhat a leosztás.
Hogyan értékelné az eddigi magyar biztosok portfólióinak súlyát?
Balázs Péternek igazából nem volt önálló területe, egy féléves „gyakornoki pozícióban” Michel Barnier – a jelenlegi Brexit-főtárgyaló – mellé volt beosztva regionális politikai területre. Kovács László végül az adóügyeket kapta meg, ami meglehetősen gyenge portfólió. Az adóügyeket a tagállamok ugyanis nem nagyon akarják kiengedni a hatáskörükből, ezért az Uniónak alig van adópolitikája. Hogy már minden országban van ÁFA, az részben az európai integrációnak köszönhető, de például ennek mértékét már nem szabályozzák. Őt követte Andor László, aki a foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért kapcsolatos területért felelt, ami viszont már sokkal nagyobb súlyú. Még akkor is, ha a szociális politikával kapcsolatban él egy félreértés a köztudatban: ez az EU esetében nem a szociális juttatásokat – például segélyeket – érinti, ezeket az EU nem finanszírozza, legfeljebb szabályozza vagy ajánlásokat tesz. A téma maga tehát fontos, az ide kapcsolódó foglalkoztatás-politika is kiemelt jelentőségű, különösen a magas munkanélküliséggel küzdő országokban. Andor László nagy tervekkel látott munkához, legfontosabb projektje az úgynevezett ifjúsági garancia program volt. Ennek lényege, hogy felismerte, a munkanélküliség legkártékonyabb hatása a fiatalokon érezhető: ha az iskolapadból kikerülve valaki egyből munkanélküli lesz, annak az életkezdése rendkívüli módon sérül. A program különböző módokon – járulékkedvezménnyel, támogatással - megkönnyítette volna számukra a munkavállalást. Andor kötelező jogszabályt alkotott volna, de nem járt sikerrel, végül csak egy ajánlásra futotta, mert a tagállamok nem voltak hajlandóan megszavazni az ötletet. Összességében a portfóliója tehát nagyon fontos volt, ám egyben rendkívül konfliktusos is, ami eléggé megkötötte a biztos kezét. Végül Navracsics Tibor területe, a kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi pozíció egy nagyon népszerű portfólió. Az Erasmus az unió legsikeresebb programja, amit nagyon szeretnek a hallgatók. Ráadásul a terület nagyon jól kutatott, pontosan ismertek a pozitív hatásai, így könnyű amellett érvelni, hogy növeljék a ráfordított keretet. Összességében az elmondható, hogy egyik magyar biztos sem felelt pénzügyileg jelentős területért, inkább gyenge, legfeljebb közepes szakpolitikákat kapunk. Míg közben Lengyelország már például 2004-ben adott regionális politikáért felelős biztost, ami már abban az időben is az EU költségvetésének jó 35 százalékát adta ki. Utána egy román politikus kapta a mezőgazdasági portfóliót, ami szintén hasonló nagyságrend.
Miért lehet ez?
Biztosan közrejátszik az ország nagysága, a lakosságszám, hiszen Lengyelország mégis több mint 30 milliós népességgel rendelkezik. Románia is közepesnél nagyobb tagállamnak számít, ráadásul hagyományosan ügyes a diplomáciai érdekérvényesítésben. Aztán szerepe lehet, ahogy láttuk, a szakmai hozzáértésnek, valamint a szerencsének és persze politikának: most már régóta az Európai Néppárt a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, a szocialista és a liberális frakció kisebb, közöttük is alkuk zajlanak.
Milyenek Trócsányi László esélyei?
Úgy tudni, hogy ő a bővítési biztosi pozíciót célozta meg. Nehéz megmondani, hogy milyen esélyekkel indul, hiszen egyrészt ő kormánytag volt, igazságügyminiszter és jelenleg a 7. cikkely szerinti eljárás zajlik Magyarország ellen éppen jogállamiság-problémák miatt, másrészt az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ez azt is jelenthetné, hogy nehéz dolga lesz. Másrészt a Páneurópai Piknik 30. évfordulóján Angela Merkel német kancellár - aki nem csak Európa, de a Néppárt legbefolyásosabb politikusa is - nagyon barátságosan nyilatkozott a magyar kormánnyal kapcsolatban. Lehet ez egyfajta nyitás - egyhangú döntéseket kell hozni, az EU intézményrendszerének újjáalakulása zajlik, az Európai Unió működőképességét kell biztosítani, és kevésbé az ellentéteket kiélezni. Ezek alapján tehát Trócsányi Lászlónak egész jók az esélyei. A bővítés egyik iránya jelenleg a Nyugat-Balkán, ami Magyarország számára mindig is nagyon fontos volt, hiszen közvetlen a szomszédságunk. Szorosak a kétoldalú kapcsolatok, Szerbiában él magyar kisebbség. A horvát csatlakozás idején például magyar elnökség volt, és Martonyi János akkori külügyminiszter még a záró fogadásról is elkésett, szó szerint a magyar elnökség utolsó pillanatában sikerült lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. A feladat tehát testhezálló lenne. Ugyanakkor a feladat jelentőségének kérdése már ellentmondásos, hiszen a bővítés jelenleg nem prioritás. Jean-Claude Juncker például EU-bizottsági elnöktől szokatlan őszinteséggel kijelentette, hogy az Európai Unió most nincs olyan helyzetben, hogy bővítésről gondolkodjon. Törökországot már expressis verbis akkor kizárta, amikor még nem volt ilyen súlyos a jogállamiság helyzete. Még az is erősen kérdéses a mai napig, hogy mikor lesz lehetséges a jobb esélyekkel induló Szerbia felvétele. Összegezve, nem hinném, hogy ezért a területért olyan sokan kapaszkodnának, könnyen lehet, hogy sikerül megszereznie a pozíciót.
