Újabb szakmák estek vissza és váltak hiányterületté az idei első félévben 2018 hasonló időszakához képest: árufeltöltőkből és eladókból nagy a visszaesés, ezenkívül építőipari munkásokból és gyártósori segédmunkásokból is egyre nagyobb a hiány – mondta el a Világgazdaságnak Ficza János, a Workania állásportál szóvivője. A szakember szerint külön érdemes megemlíteni, hogy az épületlakatos és géplakatos pozíciókban is a negyedére estek a jelentkezések egy év alatt. Ami nem változott tavaly óta, hogy a technológiai, funkcionális programozói területeken továbbra is nagy a hiány (bár nemrég például az index.hu-n jelent meg cikk arról, hogy a gyakorlatban mégis nagyon kevés lehetősége van a kezdőknek a területen). Küzdelem folyik a mérnöki piacon és a pénzügyi területen, az utóbbi esetében könyvelőkre, kontrollerekre és pénzügyi szakértőkre van szükség. A vendéglátóiparban szintén egyre kevesebben vállalnak munkát, főként pultosok, felszolgálók és pincérek hiányoznak.
Nyugat-Európában is hasonló a helyzet, tette hozzá a lapnak nyilatkozva Pelle Dávid, az MP Solutions ügyvezetője. Pelle arról is beszélt, hogy a legtöbb hiányszakma diplomát feltételez, de már középfokú végzettséggel is el lehet helyezkedni jó fizetésért. A technológiai területeken a néhány hónapos képzés-átképzés rendszere is működőképes, de több visszajelzés is érkezett, miszerint ezek a gyorsképzések nem adnak megfelelő szakmai tudást.
Ami a diploma-kérdést illeti, ebben egyébként Magyarországot tragikus helyzetbe hozta az Orbán-kormány: törvénykezése nyomán több tízezerrel csökkent az egyetemre felvételizők száma, és még többel fog, miután már a nyelvvizsgát is kötelezővé teszik ehhez. A szakképzés erőltetésével a Fidesz-KDNP a munkavállalók és az ország hosszútávú érdekei helyett inkább az adókedvezményekkel Magyarországra édesgetett nagyvállalatok rövidtávú ember-igényére fókuszál.
De felsejlik más is a hazai munkaerőhiány hátterében: míg az árak és a lakhatási költségek színvonala nyugati szintre emelkedett, a minimálbér és az átlagbér változatlanul itt a legalacsonyabb a régióban. Így aztán olyan szomorú helyzet állt elő, hogy például a 4,39 millió munkaviszonnyal rendelkező magyar dolgozó 34 százalékának - majdnem másfél millió embernek - nem volt akkora legális jövedelme 2017-ben, ami elérte volna legalább a minimálbér szintjét. Ebben is komoly felelőssége van az ország vezetésének. Mutatja a szándékoltságot, hogy Szijjártó Péter nemrég egy OECD-értekezleten az MTI szerint azt nyilatkozta: a kormány dolga alacsonyan tartani a béreket a versenyképesség kedvéért - bár a kijelentést követő felhördülés nyomán gyorsan hozzáfűzte, igazából a "munkaerő-költségekről" beszélt a francia befektetőknek.
Így olyasmi helyzet alakult ki, hogy már 2017-ben vagy félmillió magyar dolgozott külföldön, és a csendben kivándorló fiatalok számát is százezrekben szokás megbecsülni. Aztán, az itthon maradók között is van vagy 340 ezer olyan fiatal, aki se állással nem rendelkezik, se képzésben nem vesz részt, és munkaerőhiány ide vagy oda, a kormány magukra hagyta őket.
Visszatérve a Világgazdaságnak nyilatkozó szakértőkre, abban mindketten egyetértettek, hogy az emberhiány nyomán a legnagyobb ütemben a szakmunkások és a segédmunkások fizetése emelkedett; előbbieké 31, utóbbiaké 33 százalékkal. A diplomások fizetése 20 százalékkal nőtt, ezzel pedig a duplája lett az általános iskolai végzettséggel munkát vállalók bérének. Arra viszont sajnálatos módon nem tértek ki a szakértők, hogy melyik évhez képest emelkedtek állítólag a fizetések, sem arra, hogy itt a bérek reálértékéről van-e szó, azaz ténylegesen nőttek-e, vagy csak tíz évnyi infláció okozta értékvesztés behozásáról. Mert tény: 2008 és 2019 között az infláció kumulált mértéke meghaladta a 36 százalékot, ezért míg a teljes alkalmazásban állók bruttó havi átlagkeresete forintban kifejezve 83 százalékkal nőtt, értékében ezalatt valójában csak harmadával lett magasabb az átlagfizetés.
