A hétvégén és a következő napokban szigetországszerte együttesen legalább nyolcvan tüntetésre kerül sor Boris Johnson kormányfő múlt heti drámai intézkedésével szemben, mellyel szeptember 9-e és október 14-e között öt hétre felfüggesztette a parlament tevékenységét. A közvélemény nagy részét nem nyugtatja meg az a tény, hogy a hagyományos pártkonferencia-idény miatt amúgy sem ülésezne az alsóház, így a valóságban csak négy munkanap esik ki. Szombaton Londonban, Birmingham-ben, Manchesterben, Glasgowban, Swansea-ban és más nagyvárosokban több százezren vonultak fel, többek között teljesen eltorlaszolva a több minisztériumnak is helyet adó Whitehall sugárutat, beleértve a Downing Street bejáratát. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője teljes mellszélességgel kiállt a demonstrációk, sőt esetleges polgári engedetlenségi megmozdulások mellett, “fülsüketítőnek” nevezve a “nyilvánosság felháborodását a demokrácia elnémítása miatt”.
A brüsszeli egyezmény elfogadására tett, majd a kilépés elhalasztását eredményező márciusi és áprilisi parlamenti szavazások óta a legizgalmasabb politikai hét vár az Egyesült Királyságra. A rendezetlen kilépés ellenzői kedden tesznek kísérletet az erre vonatkozó javaslat beterjesztésére és szerdai megtárgyalására. A felfokozott várakozás közepette a vasárnapi brit lapokban két figyelemreméltó írás gondolkoztatta el a fejlemények miatt amúgy is felkavart embereket. A miniszterelnöki pozícióért való harcba szállása, majd megválasztása óta meglepően szófukar Boris Johnson először adott interjút nyomtatott lapnak. A The Sunday Times-ban megjelent írásban a kormányfő ultimátumot intéz azon mintegy 20 lázadó tory képviselő, köztük a hátsó padsorokba száműzött 6 volt miniszter felé, akik készek az ellenzék oldalára állni, hogy visszafordítsák a prorogációt, a felfüggesztést, illetve az október 31-i határidő meghosszabbításának segítségével megakadályozzák a megegyezés nélküli kilépést. Johnson a honatyákat választás elé állítja: vagy támogatják őt a közkiadások 3,5 milliárd fontos felemelésében, vagy Jeremy Corbyn oldalára állva “káoszba sodorják az országot”. Tony Blair New Labour-jének 1997-es hatalomra kerülése óta egyetlen kormány sem volt hasonlóan nagyvonalú. Az elmúlt évek megszorítási intézkedéseit sutba dobva óriási összegek jutnának az egészségügybe, szociális ellátásba, lakásépítésbe, oktatásba és rendfenntartásba.
A Sunday Times politikai főszerkesztőjével, Tim Shipman-nel folytatott dialógusban Johnson nem zárta ki, hogy a frakciófegyelemmel dacoló képviselőket megfosztja szavazati joguktól, sőt a következő vokson nem ajánlja őket újraválasztásra, több száz új tory főrenddel hígítja fel a felsőházat, így blokkolva az esetleges “no-deal”-ellenes törvény megerősítését, illetve az uralkodó felkérését a királyi szentesítés megtagadására. A lap vezető kormányzati forrásokra hivatkozva hozzáteszi, ha a várhatóan szerdán beterjesztendő rebellis törvény többséget is kap, miután az “október 31-i határidő meghosszabbítására tett javaslat európai elfogadásához mind a 28 tag szavazata szükséges, Johnson maga vétózhatja meg Brüsszelben, illetve felkérheti egyik szövetségesét, például Orbán Viktor magyar kormányfőt, hogy tegye meg a nevében”.
Michel Barnier, az Európai Unió Brexit-tárgyalóbizottságának vezetője a The Sunday Telegraphban megjelent írásában ismételten és megkérdőjelezhetetlennek tűnve jelenti ki, hogy a “backstop” a Brüsszel által nyújtható legjobb, “maximális rugalmasságot” biztosító garancia az ír határhelyzet rendezésére. Eloszlatva a Boris Johnson által európai partnereivel folytatott megbeszélései után az EU együttműködési készségéről keltett illúziókat, visszautasítja, hogy az alku nélküli távozás az ő hibájuk lenne. “Meg lennék lepve,” – írja Barnier – “ha a közvélemény elhinné, hogy az EU tehető felelőssé az Egyesült Királyságban kialakult nehéz politikai helyzetért”. A francia politikus szerint a “backstopot” kiváltó alternatív megoldásokról szóló tárgyalások csak a jelenleg érvényes brüsszeli egyezmény brit parlamenti jóváhagyása után kezdődhetnek meg.
