A katari királyi család tagja, a jelenlegi uralkodó unokatestvére, Sheikh Hamad bin Abdullah Al-Thani 6000 darabot számláló gyűjteményéből került a Christie’s kalapácsa alá mintegy 400 tétel: Golconda-gyémántok, ékes használati tárgyak, különleges turbándíszek, kövekkel díszített míves kézifegyverek, vagyis az elmúlt fél évezred indiai ékszerkészítőinek remekei. A „Maharajas & Mughal Magnificence” néven meghirdetett árverés tételeit a világ különböző országaiban rendezett kiállításokon előzetesen több mint 50 ezren tekintették meg, az aukciósház honlapján közel 3 millió konkrét érdeklődést regisztráltak, és 17 millióan kattintottak a gyűjtemény egyes darabjaira. A maharadzsák és a mogul (észak-indiai muszlim dinasztia) uralkodók pompáját hirdető kivételes értékek végül a világ 45 országából csábították New Yorkba a gyűjtőket. Öt kalapácsos ember 12 órás non-stop munkája, na meg az előzetes hírverés meghozta a várt eredményt, a licitek az egekbe szöktek, nem csak az egyes ékszerek kivételes szépsége, a tárgyak története is fokozta az alkukedvet. A vevők pénztárcája 109,3 millió dollárral lett könnyebb, ami minden idők második legjobb eredménye a piac ezen szegmensében.
Az árverés egyik sztártétele, egy ruhaderékra való dísz, a Belle Époque devant-de-corsage volt. Az ékszer, amely 1912-ben a Cartier műhelyében készült egy dél-afrikai gyémántbánya tulajdonos Solomon Barnato Joel megrendelésére, 10,6 millió dollárért ért meg egy magángyűjtőnek. A „Mirror of Paradise” (A Paradicsom tükre), a platinagyűrűbe foglalt, különlegesen tiszta, 52,58 karátos Golconda-kő 6,5 millió dollárért került új tulajdonoshoz.
Már csak története okán is kiemelésre méltó az Arcot II, a 3,4 millió dollárért elkelt gyémánt, amely eredetileg III. György brit uralkodó feleségének egyik legkedvesebb ékszere volt, igaz még nem ebben a formájában. Zsófia Sarolta királyné 1777-ben Muhammad Ali Wallajahtól, egy dél-indiai uralkodótól (Nawab of Arcot) öt kivételes gyémántot kapott ajándékba. Köztük az Arcot I és II néven elhíresült köveket, amelyeket fülbevalóba foglalva viselt. Végrendeletében leányaira hagyta kedvenc csecsebecséit, ám 1818-as halála után fia, a jövendőbeli IV. György, ellenszegülve akaratának, magának tartotta meg a gyémántokat, majd hamarosan eladta Rundell & Bridge nevű londoni cégnek. 1837-ben az Arcot-gyémántok, mint arról a korabeli The Times is megemlékezett, feltűntek a Willis’s Rooms aukcióján. Az Arcot I-II 11 000 fontért került Robert Grosvenor, illetve felesége tulajdonába. 1930-ban egy párizsi ékszerész egy ragyogó hajpántba foglalta a még mindig a Grosvenor család birtokában lévő köveket. A „Westminster Halo Tiara”-t Loelia, a westminsteri herceg harmadik felesége viselte először, majd a negyedik asszony, Anne Grovesnor fején csillogott 1953-ban Erzsébet koronázási ünnepségén. A herceg halála után 1959-ben ismét kalapács alá kerültek az Arcot-gyémántok, a hajpántot a híres ékszerkészítő Harry Winston 110 000 fontért vásárolta meg. Ő szétszedte a fejdíszt, újra vágta, csiszolta a gyémántokat, az eredeti 33,70 és 23,65 karátos súlyt 31,01 és 18,85 karátra csökkentve. Winstontól egy-egy gyűrűbe foglalva kerültek a kövek új tulajdonosokhoz. Az Arcot II még egy szépítő csiszolást kapott később, súlya 17,21 karátra fogyott, formája tökéletes lett, miközben megőrizte mágikus, igazán csak a Golconda-kövekre jellemző ragyogását.
A fény hegyétől az Orlovig
A Koh-I-Noor (a "fény hegye") gyémánt minden bizonnyal az egyik legcsodálatosabb kő, amely valaha is a napvilágra került. A dél-indiai Golconda város környékén lévő bányákból származó kő eredeti állapotában 800 karát súlyú lehetett. A Koh-i-Noor gyémánt első tulajdonosa a legendák szerint a mogul dinasztia alapítója volt, később az indiai muszlim uralkodók jelképét, a Pávatrónt díszítette a kő. Számos trónviszály, árulás és ármánykodás után 1739-ben a perzsa sah szerezte meg, tőle származik a Koh-i-Noor név is. 1849-ben a Kelet-Indiai Társaság tulajdonába került. Az ekkora 191 karát súlyúra "zsugorodott" drágakövet Viktória királynő 1850. június 3-án kapta meg ajándékba. A végül 108,9 karát súlyra csiszolt Koh-i-Nor jelenleg II. Erzsébet koronájának egyik ékköve.
Golconda vidéke a származási helye a világ egyik legszebb fantáziagyémántjának a Hope-nak (Remény) is. A mély zafírkék kő 112 karátos volt, amikor 1642-ben Európába került. 1668-ban XIV. Lajos 67 karátossá csiszoltatta, a királyi ékszerek közé került, majd a francia forradalom során eltűnt a világ szeme elől. 1830-ban azonban Londonban felbukkant, egy Henry Hope nevű bankár 18 ezer fontért vette meg. Ekkor azonban már csak 44,4 karátot nyomott, vélhetően hasítással darabolták tovább a követ, a többi darabnak azonban nyoma veszett. A gyémánt több kézen ment át, míg 1909-ben Pierre Cartier vásárolta meg, ő pedig 180 000 dollárért Evalyn Walsh McLeannek adta el. Az ő gyűjteményéből került az ékszerkirály Harry Winston tulajdonába, aki később a Smithsonian Institutionnek ajándékozta.
A Regent (Régens) is indiai földből került a felszínre. A legenda szerint egy rabszolga találta meg, s hogy eladhassa, megsebesítette magát, s a sebébe rejtve csempészte ki a bányából. Egy angol tengerésznek ajánlotta fel eladásra, aki azonban meggyilkolta, maga adta el Bombayban 5000 fontért egy indiai kereskedőnek. Tőle 1702-ben került Thomas Pitt kormányzóhoz, a kő akkor 82 grammot (410 karát) nyomott. A londoni, két évet igénybe vevő, s 5000 fontot érő csiszolás eredménye egy 141 karátos ékkő lett. 1717-ben II. Fülöp, Franciaország régense (innen a név) vásárolta meg 135 000 fontért. Később a francia uralkodók koronájába foglalták, majd némi viszontagság után került vissza a Louvre-ba, ahol ma is őrzik.
Az Orlov-gyémánt ugyancsak Indiából indult útra a XVII. század elején. Akkor 300 karátot nyomhatott. Jahan sah rózsaformára csiszoltatta, majd a legendák szerint egy francia katona ellopta és eladta egy angol hajóskapitánynak, ez utóbbi azután egy zsidó (örmény?) kereskedőnek adta tovább. Tény, hogy a gyémántot Orlov herceg 400 000 rubelért vette egy amsterdami kereskedőtől 1773-ban és ezután a gyémánt a cári jogar csúcsára került.
A világ talán legismertebb gyémántja viszont dél-afrikai, a Pretoria közelében 1905-ben talált Cullinan. Nevét a bányavállalat akkori igazgatójáról, Sir Thomas Cullinanről kapta. A csiszolatlan kő 3106 karát súlyú volt. Szakértők szerint az elképesztő súlyú kő valójában egy még hatalmasabb gyémánt lehasadt darabja volt. A követ 1907-ben VII. Edwardnak ajándékozta a pretoriai kormány, amely 150 000 fontért jutott a gyémánthoz. A 3106 karát súlyú kőből több kisebb nagyobb követ csiszoltak.
