Két olyan német tartományban rendeznek választást vasárnap, ahol rendkívül erős a jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD), s ahol népszerű a kirekesztés ideológiája. Sok jóra nem számíthat Angela Merkel kancellár kormánya, nem kérdés ugyanis, hogy mindkét tartományban mind a kereszténydemokraták, mind a szociáldemokraták jelentős visszaeséseket könyvelhetnek el. A kormány gerincét adó CDU Szászországban, az SPD pedig Brandenburgban veszíthet legalább tíz százaléknyi voksot.
Különösen a brandenburgi választás végkimenetele befolyásolhatja a berlini kormány további sorsát. Ha ugyanis a szociáldemokraták második helyre szorulnának az AfD mögött, akkor a szociáldemokratáknál megerősödne az a vonal, amely szerint fel kell mondani a nagykoalíciót, és ellenzékbe kell vonulni. A drámai helyzetet mutatja, hogy 2014-ben még 31,9 százalékot szerzett az SPD, most azonban 21-22-t jósolnak neki, ugyanúgy, mint az AfD-nek. Tizedszázalékok dönthetnek egyik vagy másik párt javára. Ha azonban arról kellene szavazni, kit tartanak alkalmasabbnak a miniszterelnöki tisztségre, a szociáldemokrata Dietmar Woidkét vagy az alternatívás Andreas Kalbitzot, az SPD politikusa nagy fölénnyel, mintegy negyven százalékkal utasítaná maga mögé a szélsőséges politikust.
Az AfD „Mi vagyunk a nép” plakátokkal tűzdelte tele a tartományt. Populista kampánya sikeres volt, sokakkal elhitette, hogy az itt élők továbbra is csak másodrendű polgárok a nyugatnémetekkel szemben. Feledésbe merül, hogy a volt NDK felzárkóztatására összesen mintegy 2000 milliárd eurót fordított a német szövetségi kormány. Csak most készítik elő annak a szolidaritási járuléknak a megszüntetését, amelyet két és fél évtizede vonnak le a németek jövedelméből.
Harminc évvel a berlini fal leomlása után politikailag minden korábbinál szembetűnőbbé válhat, milyen jelentősek a gondolkodásbeli különbségek a kelet- és nyugatnémetek között. A keletnémet tartományok felzárkóztatása sikertörténet, figyelembe véve azt, honnan indultak, de az is tény, hogy a gazdasági lemaradás máig megmaradt. A hatvan legkisebb átlagjövedelmű körzet mindegyike az egykori NDK területén található. Míg a háztartások bevétele nyugaton 92500 euró, Kelet-Németországban ennek körülbelül a negyede, 23400 euró. Ezt az is magyarázza, hogy a keletnémet gazdaság kevésbé exportorientált. A keletnémetek tulajdonában alig vannak részvények, szemben a nyugatiakkal. Mindez az NDK hagyatéka. Különösen a kilencvenes éveket szenvedték meg az itt élők, sok gyár zárt be, százezrek kerültek utcára.
A fejlődést azonban nem lehet nem észrevenni. A volt NDK-ban a munkanélküliség 6,6 százalékos, tíz éve ennek a duplája volt, és csak 1,9 százalékponttal magasabb, mint az egykori NSZK területén. A munkavégzés hatékonysága négyszeresére emelkedett. Manapság akadnak olyan szélsebesen fejlődő keletnémet városok, mint Jéna, Drezda, vagy Lipcse, ezek a német digitális világ úttörőivé váltak.
Az utóbbi időben azonban kétségtelenül lelassult a keletnémet tartományok felzárkózása. A keleti régió GDP-je a nyugatiénak 70-75 százaléka. A német tőzsdén nincs keleten bejegyzett cég, s az 500 legnagyobb német vállalatból még ma is csak 34 keletnémet.
Nagy gondot jelent keleten a társadalom elöregedése. Az AfD elsősorban azokban a régiókban hódít, ahol a magas munkaerőhiány miatt külföldi munkaerőre van szükség. Ám a különféle felzárkóztatási programok kezdik éreztetni hatásukat: 2017 óta több nyugatnémet vándorol Kelet-Németországba, mint fordítva. A nagy elvándorlási hullámnak vége szakadt. Mindez azonban globálisan még nem érezteti a hatását, s akadnak olyan felmérések, amelyek szerint 2030-ig a volt NDK munkaképes lakosságának 20 százalékát veszítheti el. A keletnémet régió lakosságszáma az 1905-ös szintre csökkent, miközben a nyugaton élők száma ugyanezen időszak alatt megkétszereződött, részint a bevándorlásnak köszönhetően.
Ezek az összetevők magyarázzák az AfD előretörését, s azt, hogy sokan a volt keletnémet tartományokban az újraegyesült Németország veszteseinek érzik magukat. Az AfD azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy a bevándorlás miatt is nehezebb lett a helyzetük, miközben – mint a fentiekből is kiderül – épp az elvándorlás jelentett súlyos problémát.
A tradicionális pártokkal szembeni ellenérzések azonban igen erősek, óriási csapás lenne az SPD számára, ha Brandenburgban elveszítené a miniszterelnöki tisztséget. Ez azonban nem jelentené automatikusan a nagykoalíció felmondását. Ennek több oka van. Októberben újabb keletnémet tartományban, Türingiában voksolnak majd, addig biztosan nem lesz változás. Másrészt a párt csak az év vége felé vonja le a közös kormányzás tanulságait. Harmadrészt a párt átmeneti állapotban van, szeptemberig jelentkezhetnek az elnökjelöltek, decemberben választják meg a két társelnököt. Negyedrészt egy előrehozott választás az SPD Waterloo-ját jelentheti, alacsony közvélemény-kutatási adatai miatt.
Ami Szászországot illeti, itt egy számjegyű lehet az SPD eredménye, mégis a CDU-nak van igazi veszítenivalója. Felmérések szerint azonban a kereszténydemokraták megelőzik az AfD-t, mintegy négy-öt százalékkal. Az itteni CDU mindig is konzervatívabb volt, mint más német tartományokban. Szászországi szárnya a legkritikusabb az Oroszország ellen a krími beavatkozás miatt 2014-ben bevezetett uniós szankciókkal szemben. Michael Kretschmer tartományi miniszterelnök minden további nélkül pózol Vlagyimir Putyin orosz elnök mellett. További ezer rendőrt ígért a tartományba, hogy javítsa a biztonságot. Ezt rossz néven vette az Alternatíva, a párt szerint a kereszténydemokrata vezető az AfD-től lopta az ötletet.
Kretschmer más lépésekkel is igyekezett kifogni a szelet az Alternatíva vitorlájából. Egyebek mellett ígéretet tett olyan rendszer életre hívására, amelynek révén könnyebben rendezhetnének helyi népszavazásokat, s vétózhatnának meg a helyiek népszerűtlen törvényeket. Berlinben azonban mind növekvő ellenérzésekkel fogadták a tartományi kormányfő populizmustól sem mentes kampányát. Időnként ugyanis az lehet az ember érzése, mintha a CDU nem is lenne a szövetségi kormány meghatározó ereje. Ám ami Berlinben visszatetszést kelt, azt Szászország több részén nagy lelkesedéssel, tapssal fogadják. Itt másként ketyeg az óra, sokan még mindig úgy gondolják, hogy a volt NDK-t nem zárkóztatták fel kellőképpen.
A CDU szászországi szlogenje a következőképpen hangzik: „Szászországról van szó!” Ez némi elhatárolódásra is enged következtetni a berlini nagykoalícióval szemben. A megállapítás azonban nem helytálló. Nem csak a tartományról, hanem Németország további sorsáról is szó lesz.
A „mit sem sejtők” régiója
Milyen egy tipikus település, ahol nagyon népszerű az Alternatíva? Ezzel kapcsolatban a lengyel határnál lévő Görlitzet emlegetik, amely Szászország legkeletibb részén fekszik. Nem is olyan rég már bekerült a hírekbe. Május végén ugyanis az európai parlamenti választással egy időben rendezték meg a polgármesterválasztást, s az AfD jelöltje, Sebastian Wippel végzett az élen. Riasztó fejlemény volt ez a tartományi választás közeledtével. A demokratikus erők azonban összefogtak, így két héttel később a romániai születésű kereszténydemokrata politikust, Octavian Ursut választották meg városvezetőnek. Az azonban mindenképpen intő jel, hogy Wippel 45 százalékot szerzett a második fordulóban, ennyien tartották elfogadhatónak egy nyíltan bevándorlásellenes, euroszkeptikus formáció jelöltjét.
A keletnémet határvidék különösen jó terep az AfD számára, ezt Kretschmer tartományi miniszterelnök is megtapasztalhatta 2017-ben, a parlamenti választáson választókörzetében alulmaradt az AfD jelöltjével szemben. Ez a régió már az NDK-ban is a „mit sem sejtők vidékének” számított, mert nem tudták fogni a nyugatnémet tévécsatornák adásait, a lengyel programmal viszont nem mentek sokra.
Az itt élők az újraegyesítés legnagyobb veszteseinek tartják magukat. Németország egyetlen másik körzetében sem alacsonyabb az átlagbér, az elnéptelenedett házak a tömeges elvándorlás hírmondói maradtak. Még dízelmozdonyok járnak erre, pedig néhány kilométerre, Lengyelországban is villamosmozdonyok közlekednek. Octavian Ursu polgármester is elismeri, a helyiek kirekesztve érzik magukat.
Ez azonban a valóságnak csak az egyik, az AfD által kidomborított része. Görlitz valójában az ellentmondások városa is, hiszen a házakat – részint egy nyilvánosságot kerülő magánbefektetőnek köszönhetően - felújították, kívülről valóságos ékszerdoboznak számít. A Siemens itteni gyárát is megmentették az enyészettől, s a javulást jelzi, hogy az elvándorlást is sikerült megállítani. A város átlagéletkora egyre magasabb, ez ellen is fellépnek: az érdeklődők számára próbalakhatást biztosítanak. A cél, hogy idevonzzák a fiatalokat a távolabbi régiókból. Akadnak is üzletek, amit már az új lakók alapítottak.
