Európának meg kell védenie a közös értékeket, ám Magyarország példája tanúsítja, hogy ez mennyire nem könnyű. Ezt hangsúlyozza Kim Lane Scheppele, a Princetoni Egyetem alkotmányjogásza abban a kommentárban, amelynek megjelenése egybeesett a szerző hasonló tárgyú előadásával a hagyományos Alpbachi tudományos, politikai, gazdasági és kulturális fórumon. Az elemzés úgy értékeli, hogy a tagállamok idáig nem néztek szembe a feladattal, vagyis, hogy szembeszálljanak az autokráciákkal saját soraikon belül. Az utóbbi évtized nem volt túlságosan kedvező a kontinens szemszögéből. Jött pénzügyi, majd a menekültválság, illetve a Brexit, ám ezzel együtt sem szabad megfeledkezni az európai tervről, az együttesen lefektetett normákról.
Csakhogy Magyarország átírja az alaptörvényét, ám abba nem vonja bele az ellenzéket. A kormány gyakorlatilag a független intézmények szinte minden vezetőjét elbocsátja, bírákat, választási bizottságok elnökeit, ombudsmanokat, és helyüket pártkatonákkal tölti be. Vallási szervezeteket foszt meg jogi státuszuktól, független civil szervezetek irodáit kutatja át, új, nagy hatalmú titkos rendőrséget állít fel. Türelmetlenséget szít a kisebbségekkel szemben és átírja a történelmet, hogy megszépítse az elkövetett szörnyűséges bűnöket. A saját javára módosítja a választási törvényt, miután népszerűsége süllyedt az említett lépések következtében.
Orbán azzal büszkélkedett, hogy illiberális államot hoz létre Európa szívében. Az egész igazságszolgáltatás sorsát egyik híve kezébe adta. Monopolizálta a sajtót, üldözte az ellenfeleit, és elzárkózott attól, hogy az ellenzék hangot kaphasson az Országgyűlésben. Kijelentette, hogy Magyarország a magyaroké, gonosz kampányt indított a migránsok ellen. Drótkerítést állított fel a déli határon és nem hajlandó enni adni azoknak, akiket őrizet alatt tartanak a rettenetes magyar menedékrendszer keretein belül. Tekintélyuralmat alakított ki Európában, a polgárok békés úton immár nem válthatják le a kormányt. A példát Lengyelország is követi.
Az EP kezdettől fogva határozottan reagált a magyar fejleményekre, akárcsak a Bizottság, habár a magyar félnek sorra sikerül elkerülnie a komoly szankciókat. Viszont a jogállami eljárás már egy éve elakadt az Európai Tanácsban, de ugyanezt csinálják a tagországok Lengyelország kapcsán is. Miközben az Európai Bíróság is azon van, hogy kioltsa az autokrácia tüzét, még mielőtt az tovaterjed. A tagállamok azonban nem hajlandóak megfegyelmezni más tagokat. Lator kormányokat védelmeznek, pedig komoly szankciókat csakis a miniszterek, illetve az állam- és kormányfők rendelhetnek el. Az ET arra sem kapható, hogy a Bizottság megvonja a támogatások egy részét, ha valamely hatalom megsérti a jogállamiságot.
Autoriter és illiberális hatalmak nem is olyan régen egy egész földrészt dúltak fel, sok-sok szenvedést okozva. Az EU tagországainak cselekedniük kell és meg kell fékezniük, illetve el kell szigetelniük azokat a kormányokat, amelyek semmibe veszik az együttes értékeket, továbbá átgázolnak a történelmen, noha a háború után éppen az kényszerítette ki az európai összefogást, megfogadva, hogy „soha többé”. Lépni kell, hogy a veszély ne terjedhessen tovább.
Paul Lendvai sem tudja mire vélni, miért dicsérte a német kancellár a Páneurópai Piknik évfordulója alkalmából az uniós pénzek magyarországi felhasználását. Hiszen egy olyan országról van szó, amelyben a teljesen korrupt államigazgatás folytán az EU-támogatások jó része, amint azt Balázs Péter volt külügyminiszter kifejtette, vagy értelmetlen célokra megy el, vagy elveszti közpénz jellegét és magánzsebekben köt ki. A vendég ugyanakkor beszélt arról is, hogy a két országnak együtt kell működnie a kutatásban és az innovációban, miközben a magyar kormány javában veri szét az MTA független kutató hálózatát. Szóval nem érteni, miért adta nevét a kormányfő asszony ehhez a képtelen komédiához, miért hagyta teljesen cserben az ellenzéket.
Ami Sopronban elhangzott, de az is, ami nem, szóval az teljes joggal valóságos eufóriát váltott ki az Orbán-rezsim ellenőrzése alatt álló sajtó részéről. Ugyanakkor leforrázva állt sok közép-európai, aki amúgy csodálattal adózik a kancellár személyiségének és életpályájának. A szokásos keddi kommentár „Merkel és a történelemhamisítók” címmel arra is kitér, hogy Németh Miklóst nem hívták meg a megemlékezésre, noha neki kulcsszerepe volt a határnyitásban. Távoltartása természetesen része a múlt gondos újraírásának, miszerint annak idején a fordulatban az akkor 26 éves egyetemista és Soros-ösztöndíjas, Orbán Viktor játszotta a kulcsszerepet. Németh csupán egy tudományos konferencián vehetett volna részt, ám nem kívánt közreműködni a történelem visszamenőleges manipulálásában.
Az RMDSZ kizárta, hogy a kormányválság áthidalására összeálljon a szociáldemokratákkal, így azokra vereség vár, ha a jövő hónapban bizalmi szavazás lesz a parlamentben. A romániai magyarok pártjának képviselője, Kóródi Attila azt közölte, hogy semmiképpen sem támogatnak kisebbségi kabinetet, nem segítenek, hogy a PSD hatalmon maradhasson. Egyszerűen nincs rá ésszerű érv, hogy ne így cselekedjenek, tette hozzá. Viszont jelezte, hogy nagyon is pártolnák, ha az ellenzéki erők lépnének szövetségre a jövőre esedékes választásokig.
Az RMDSZ-nek 31 képviselője van a törvényhozásban, vagyis simán pótolni tudná a liberális ALDÉ-t, amely két napja felmondta a koalíciót, miután elnöke sikertelenül próbálkozott azzal, hogy kormányoldalon ő legyen Johannis államfő kihívója a novemberi államfőválasztáson. A PSD ugyanis inkább Dancila miniszterelnököt indítja.
Trumptól Orbánig sorra gyűjtik be a voksokat olyan politikusok, akik az ősrégi gyűlöletet gerjesztik. Pánikot tapasztalni a bevándorlás ügyében, mert a Nyugat lépre ment a mesterségesen keltett szenvedélynek. Így látja a helyzetet Suketu Mehta, az Indiából elszármazott amerikai író-újságíró, aki könyvet írt a kérdésről. Mint rámutat, a civilizált világot nem a migránshullám veri szét, hanem a félelem az idegenekkel szemben. Elég egy pillantást vetni Magyarországra, ahol a miniszterelnök kipaterolta a CEU-t és szinte teljesen felszámolta a szabad sajtót, valamint a liberális intézmények többségét. Ehhez a menedékkérőket és Sorost használta ürügyként. De a hasonszőrűek Lengyelországban, Ausztriában és Olaszországban szintén úgy kerültek hatalomra, illetve erősítették meg uralmukat, hogy felkorbácsolták a félelmeket. Azt ígérték, hogy lezárják a kaput, így nem érkezhetnek újabb tömegek, illetve elveszik a jogokat mindazoktól, akik már az országban vannak. Csakhogy ez utóbbi a bennszülött polgárokra is vonatkozik.
Vagyis egy sor államban újra megjelenik a fasiszta szellem. Ezek az erők sikeresen győzték meg a tömegeket, hogy a nemzetet nem a kormány zsarnoksága, a sok egyenlőtlenség vagy a klímaváltozás fenyegeti leginkább, hanem a bevándorlás. A hullám feltartóztatására pedig korlátozni kell a polgári szabadságjogokat. A stratégia bejött a nyugtalanság felkorbácsolására. Egymás után jutnak hatalomra olyanok, akik hosszú távon kiszámíthatatlan károkat okoznak. A mai migránsok előhírnökei a nácik elől menekülő zsidók voltak Európában. Ezért különösen fájdalmas, hogy először, 2015-ben az izraeli hadsereg nyitott tüzet az Egyiptom felől érkező afrikai menekültekre. De alapvetően a hasonló félelem eredményezte a Brexitet is, valamint Trump megválasztását is.
A populista politikusok rendkívül jó mesemondók, amit a migránsokról előadnak, az jobban hat, mint az egészen más képet tükröző számok. De a fabula segített az amerikai elnöknek, Orbánnak, valamint az indiai államfőnek is. Elég volt nekik egy hamis horror sztori. A hatást felerősítette a hazugság, mármint hogy egész hordák érkeznek. Ezt főleg a kevésbé iskolázottak, illetve a jobbosok ették meg. Amerikában sokan azt hiszik, hogy a lakosság 37 százaléka külföldön született, pedig valójában csupán 13,7 százalék.
Ám egészen más a vélemény azok körében, akiknek vannak tényleges tapasztalataik a migránsokról. Azon kívül olyan vezetők, mint Macron, Merkel, de főként Trudeau, egyértelműen bevándorlás pártiak. Példájuk azt illusztrálja, hogy ha egy ország gondoskodik a kisebbségek jogairól, akkor ezzel fenntartja a többség jogait, illetve jólétét is. Mert ha egy bíró megtiltja a diszkriminációt pl. a muzulmánok ellen, akkor valószínűleg nem engedi csorbítani a melegek jogait sem.
A migránsokkal szembeni félelmet jól el lehet adni, így szavazatokban csapódik le. De legnagyobb terjesztője nem a bulvársajtó, hanem a Facebook.
