Al Gore volt amerikai alelnök kapta a Nobel-békedíjat 2007-ben, amiért egy kellemetlen igazságra, a globális felmelegedés veszélyére figyelmeztette az emberiséget. Alighanem a téma időszerűsége indokolta a norvég bizottság döntését, ha csak nem számítjuk a George W. Bush iránti divatos ellenszenvet. Pedig abban az esztendőben volt egy másik, igencsak méltó jelölt: egy 97 éves lengyel asszony.
Irena Sendler (1910–2008) zsidó gyerekeket mentett a nácik rémuralma idején. Katolikus szociális munkásként szabad bejárása volt a varsói gettóba. A megszálló német hatóságok féltek a tífusztól, ezért eltűrték, hogy az asszony ellenőrizze az iszonyú körülmények között összezsúfolt emberek egészségi állapotát. A járványügyi intézkedések ürügyén csempészték ki a gyerekeket ládák, dobozok, bőröndök mélyén. Társai közreműködésével hamis születési anyakönyvi kivonatot szerzett nekik, árvaházakban és segítőkész családoknál helyezte el őket.
A fiatalasszony nem habozott. Amint a harmadik birodalom 1939-ben bekebelezte Lengyelországot, azonnal segítségükre sietett a megsemmisítésre szántaknak. Dacolt a veszéllyel, ami Wladyslaw Bartoszewski antifasiszta ellenálló (későbbi lengyel külügyminiszter) szerint súlyosabb volt, mintha fegyvert rejtegetett volna. Gyakran nemcsak a zsidómentőket, hanem teljes családjukat kiirtotta a Gestapo.
Irena sokáig észrevétlen maradt, de 1943-ban gyanúba keveredett, letartóztatták. Brutálisan összeverték, mégsem árulta el féltve őrzött titkát: azt az elásott befőttesüveget, amelyben a kimenekítettek valódi nevét őrizte. Gondosan vezette a nyilvántartást, hogy a vészkorszak elmúltával visszaadhassa a gyerekeket a szülőknek. Utóbb kiderült, nem volt kinek. A varsói gettóból Treblinkába hurcolták az embereket, alig néhányan tértek haza.
Az asszonyt halálra ítélték a nácik, ám a csodával határos módon megmenekült. Ellenálló társainak az utolsó pillanatban sikerült megvesztegetniük hóhérait. Mindenki azt hitte, meghalt, miközben súlyos sérülésekkel ugyan, de túlélte a háborút. Naivan gondolhatnánk, a felszabadulás után hazája méltányolta hősiességét. Nem így történt. A „földalatti állam”, amelyhez tartozott, a londoni emigráns lengyel kormány titkos szervezete volt, ezért a szovjet megszállással hatalomra kerülő sztálinista rezsim osztályellenségként kezelte. Nehéz élete volt a szocialista Lengyelországban.
Csak a nyolcvanas években engedték Izraelbe utazni, hogy átvegye ottani kitüntetéseit. A lengyel pápa, II. János Pál pápa magánlevélben mondott neki köszönetet. Hazája, a Rzeczpospolita jóval a rendszerváltás után díjazta legmagasabb polgári érdemrendjével, a Fehér Sassal. Csak a Nobel-díjat nem kaphatta meg: röviddel Al Gore oslói kitüntetése után Irina Sendler meghalt. Nem mintha sokat számított volna neki egy újabb díj. Élete vége felé úgy fogalmazott, tettei nem jogosítják dicsőségre, a gyerekmentés „földi létezésének értelme” volt. Írott üzenetét Elzbieta Ficowska olvasta fel, egy a több mint kétezer túlélő közül, akit csecsemőként ő óvott meg a biztos pusztulástól.