Összevágott fanyesedéket tol egy kisebb pótkocsin Kárászi Gyula és Hutka Ferenc a Szerencshez közeli Taktaszadán. Valaha ipari munkások voltak, ha nem is jó, de legalább kiegyensúlyozott havi fizetéssel, biztos megélhetéssel. Jó tíz éve mindketten időszakosan közmunkások. Az egyedülálló Kárászi Gyula több mint harminc évet húzott le Miskolcon a kohászatban segédmunkásként, a rendszerváltás után azonban a munkahelye megszűnt, s ő azóta se talált biztos kapaszkodót.
– Tudja mi az az ötvennégyezer forint, amivel most kiszúrják a közmunkások szemét? Ennyi volt 2001-ben a bérem, amikor utoljára kaptam rendes fizetést a hengerműnél. Majdnem húsz év eltelt, s én ugyanannyit viszek haza most, miközben majdnem mindennek az ára legalább a hússzorosára ment fel – mondja. Szerinte ostoba a kormány, ha azt gondolja, ilyen körülmények között számít, ha egyhavi „bért” most hozzávágnak az emberekhez, mert ez a pénz legfeljebb a tátongó megélhetési lyukak – inkább űrök – egyikének-másiknak pillanatnyi betoldozásához elég. Hutka Ferenc hozzáteszi: feleségével semmi „extrát” nem terveznek venni a plusz egyhavi pénzből, amit a faluban kissé eltúlozva többen is tizenharmadik havi fizetésnek mondanak. A pénz – mondja – némi élelmiszerre és tüzelőre lesz csak elég. Mindketten úgy vélik, hogy a kormány akkor tenne igazán valamit értük, ha a közmunkások bérét legalább a minimálbér közeli szintre vinné. Szerintük legalább havi százezer forint lenne az a minimum, amit kapniuk kellene. Hozzáteszik: jól tudják, hogy ez most „választási pénz”, hisz korábban még sose kaptak ilyet, de a fülkében nem a hála vezeti majd a kezüket, amikor szavaznak. Olyat ugyanis nem éreznek.
Az ötvenes éveinek végén járó Vajtó Imréné is inkább dühös, semmint hálás. Három infarktus után már rég leszázalékolták volna, ha a jelenlegi kormány nem hoz egy rendelkezést, miszerint a leszázalékolást megelőző öt év alatt három évnyi munkaviszonynak meg kell lennie. Neki épp a betegségei miatt nem volt ennyi, így védőháló nélkül zuhant ki a munkaerőpiacról. Most a falusi műhelyben egyfajta adminisztrációs munkát végez, s ha minden jól megy, a hónap végére meglesz végre az a munkaviszony-időtartam, amivel újra odamehet a bizottság elé. Az infarktusait azóta „megfejelte” egy nyirokcsomó betegséggel, amivel jelenleg is kezelésre jár, így bizakodó a döntést illetően.
– Ha a gyeden lévő nagyobbik lányom nem lakna nálam, éhen halnék – mondja az asszony. Így az együttes bevételekből tudnak fát és élelmet venni, de az mégiscsak szorongató érzés, hogy az embert a gyerekének kell eltartania három évtizednyi ledolgozott élet után. Ha pedig mindez a megaláztatás nem lenne elég – teszi hozzá –, azt még a kormány is tetézi, amikor egy demokráciában – s ennél a szónál intőn felemeli a kezét – „kilóra” megvehetőnek gondolja az emberek voksait.
Megosztó kilencezer forint
Nem csak a közmunkások, a nyugdíjasok egy része is megalázó alamizsnának tartja az önkormányzati választás előtt nekik szánt kormánypénzt.
Diktatúra van, mindenkinek kuss, és közben ellopnak százmilliárdokat! Ezt mindenki látja! A 9 ezer forintos rezsiutalvány nevetséges alamizsna, ezzel akarják kinyomni a szemünket. Komló belvárosának egyik padján cigarettázó, 175 ezer forint rokkant ellátásból élő, Bélaként bemutatkozó 62 éves exbányász fakad ki eképp, amikor az őszi választás elé időzített nyugdíjkiegészítés okáról és időzítéséről kérdezem. Mellette áll volt kollégája, a 65 esztendős Róbert József, aki rögvest túlkiabálja haverját: – A kommunisták idején volt diktatúra! Meg akkor volt lopás! Most nincs, most végre gazdája van az országnak. Jól megy a gazdaság, hát adnak a nyugdíjasoknak, nincs ebben semmi kampányhúzás.
Az ország végletes megosztottságát jól illusztrálta a két komlói férfi egymásnak veselkedő vélekedése a nyugdíjkiegészítésről. Több tucat komlóit faggatva egyértelmű, hogy aki a Fideszt támogatja, az még inkább úgy érzi, jó oldalon áll, amióta értesült a nyugdíjasoknak és a közfoglalkoztatottaknak megítélt pénzről, aki viszont pokolra kívánja a kormányt, az politikai trükknek gondolja az ajándékot. Amúgy sok komlói szerint a 23 ezer lelkes városban a közösen induló ellenzéknek van esélye a fideszes vezetés leváltására, de a jövedelem kiegészítésről szóló döntés a bizonytalanokat a kormánypártok jelöltjei mellé állítják.
A pécsiek is párthovatartozás alapján ítélnek a kormány gesztusáról, de a megyeszékhelyen – a megszólítottak válaszai alapján – szinte mindenki biztos abban: a jövedelemkiegészítés kampányfogás. Ettől még a kérdezett nyugdíjasok fele hitet tett a Fidesz mellett. Az Uránvárosban kutyáját sétáltató, 61 éves Zombori György viszont dühös. – Az emberek hülyék, tudatlanok, megeszik a köztévé butító híreit – mondja. – Elhiszik, hogy a pénzt tiszteletből kapják, meg azért, mert szárnyal a gazdaság. Baromság! Megveszik őket! Az anyósom meg az apósom is elhiszi ezt a mesét, hiába győzködöm őket. Egykor én is a Fideszre szavaztam, engem is megvezettek. Amikor Orbán azt ígérte, hogy aki a közpénzhez nyúl, annak levágják a kezét. Ha ezt betartanák a parlamentben csupa kezetlen ülne.
Megjegyzem, hogy a kézlevágást Pokorni ígérte a 2010-es kampányban, a párt alelnökeként. – Egy csapat – legyint a férfi, és gyorsan hozzáfűz: – Nagyon ügyesek: meghülyítették az országot.
