Mi az ötlet, amit elfogadtak a szlovákok?
A projektben arra kerestünk választ, hogy az adott költségvetési kereteken belül hogyan lehet a lehető leghatékonyabban és egyben a legjobb minőségben működtetni az ellátórendszert. A Boston Consulting Group (BCG) által készített modell alapján a szaktárca 2021-ig elkészíti azt a kritériumrendszert, amely meghatározza milyen paraméterek mellett működhet egy adott szakmában kórházi ellátás. Például, hogy hány műtétet kell ahhoz évente elvégezni, hogy ott közfinanszírozott ellátás működhessen. Az egyes osztályok gyógyítás-eredményességét két évenként újraértékelik, ahol nem sikerül hozni az elvárt adatokat, megszűnik a közfinanszírozási szerződés. A folyamattal 2030-ig teljesen átalakul a szlovák kórházi struktúra. A modellhez sokféle paramétert vizsgáltunk: mennyibe kerül most egy kórház működtetése, az egyes intézményekben milyen megbetegedéseket, és mennyire hatékonyan látnak el. Valamint a demográfiai, morbiditási és egyéb egészségstatisztikai adatok alapján elemeztük azt is, hogy milyen feladatai lehetnek a szlovák egészségügynek 10-15 éven belül. Az adatok alapján készült az említett modell, amit nem csak a kormány fogadott el, de az ellenzék is támogathatónak tartja.
Hogyan sikerült megnyerniük a programhoz a szlovák kormányt?
Szlovákiában az volt a szerencse, hogy aznap, amikor a miniszterelnök és a miniszter asszony kiálltak, és azt mondták, hogy így néz ki a koncepció, a legnagyobb ellenzéki párt szakpolitikai képviselői azt mondták: ennek van értelme. Nem azt mondták, hogy száz százalékban támogatják, de 80 százalékban igen. Ha még kormányváltásra is kerülne a sor, akkor is folytatható a program. Miután a legfelsőbb szinten az egyezség megszületett, a helyi politikának lehet óriási szerepe abban, hogy a lakosságnak elmagyarázza a változást. El kell mondani majd az embereknek, hogy valóban okozhat kényelmetlenséget, ha 30 kilométerrel távolabbra kell utazni az ellátásért, viszont ott nagyobb lesz az esélye a szövődménymentes gyógyulásnak. Ehhez arról is nyíltan kell beszélni, hogy az egyes orvosok és kórházak között a biztonságos ellátást illetően is óriási különbség lehet.
Hogyan kezdtek hozzá?
Megbízóink közölték, hogy egyelőre nem akarnak többet költeni a rendszerre, viszont az átalakítással feltárt hatékonysági tartalékokat hajlandók visszaforgatni fejlesztésekbe. A közös munka 2018-ban kezdődött és 2030-ig határoztuk meg a lépéseket. Figyelembe vettünk a tervezésben a hosszabb távú szociáldemográfiai folyamatokat. Például azt, hogy az elöregedő társadalomnak milyen szolgáltatásokra lehet szüksége, vagy hogy az elérhető új technológiákkal hogyan lehet csökkenteni a kórházi ápolás idejét. Miután egyre több idős ember, több kórházi szolgáltatásra is lesz szükség, de teljesen más szerkezetben, mint most. Kevesebb aktív ágy, és sokkal több szociális gondozást segítő szolgáltatás kell, mint például 20 éve. Ez azt is jelenti, hogy a szlovák szociális ellátórendszer erőteljes fejlesztésére van szükség. A kórházi szektor tervezett reformájával sok épület válik majd feleslegessé, ami majd átalakítható akár az idősek ellátására is.
Pontosan milyen mutatók alapján minősítették a szolgáltatásokat?
Több mint 5000 egészségügyi beavatkozást elemeztünk. Például vizsgáltuk, hogy egy-egy intézményben a különféle műtéti típusokban mennyi az újraoperálási arány. Vagy ugyanazt a beteget ugyanazzal a problémával, ugyanott hányszor kezelik. A szülészet egyszerűen összehasonlítható sztenderd terület az egyes kórházak között. Ott gyorsan kiderült, hogy azokon a helyeken, ahol egy orvos évente legalább 500-600 szülést levezet, szinte ugrásszerűen javulnak a minőségi mutatók. Kevesebb a fertőzés, a szülészeti komplikáció, a baba sérülése. Ebben a szakmában ugyanis ennyi gyakorlat kell ahhoz, hogy kumulálódjon az orvos fejében és a „kezében” annyi tudás, hogy a nehezebb helyzetekben is a lehető legjobban reagáljon. Képes legyen minimalizálni a nem várható események okozta károkat. Az adatainkból az is kiderült, hogy Szlovákiában a legnagyobb szülészetek látták el az esetek 80 százalékát. Tehát a kisebb intézményekben esélyük sincs az orvosoknak megfelelő gyakorlatot szerezni. A program első lépése, hogy meghirdetjük szakmánként, hogy mik a standardok, amit egy-egy ellátásban föl kell tudni mutatni, a kórházaknak lesz egy átmeneti idejük, ami alatt, ha tudnak, felzárkózhatnak. Ha meg nem sikerül, az átlagosnál rosszabbul teljesítőkkel a biztosítók nem szerződnek. Ez eleinte egy-egy osztály bezárásával járhat, viszont kialakulhatnak azok a központok, ahol lesz elég megfelelő gyakorlattal felvértezett orvos, és olyan technológia, ami mellett az átlagos ápolási idő is csökkenthető. Például, ha egy betegség átlagos kezelési ideje négy nap, de a kórház képes ennél kevesebb idő alatt befejezett ellátás nyújtani, mert olyan gyógyszereket, technológiákat alkalmaz, akkor a beteg korábbi távozásával megnyert napokkal a saját nyereségét növelheti.
Magyarországon ha valaki racionalizálni szeretne, akkor az rögtön politikai feszültséggé válik. Adtak a receptjükhöz kommunikációs tanácsokat is?
Nem vagyunk kommunikációs tanácsadók, de valóban, az átalakítással itt is várhatók hasonló feszültségek. Egyébként a szlovák projekt elemei egy dán modellre épülnek. Dániában 2007-2008-ban kezdtek el a rendszer átalakításával alaposabban foglalkozni, és 2015-re már jelentős minőség- és hatékonyságjavulást értek el. Noha maga az állam sokkal gazdagabb, mint bármelyik kelet-közép-európai ország, mégis ugyanazoktól a szimptómáktól szenvedett, mint jelen pillanatban a Visegrádi Négyek összessége: túl sok kórház, kevés orvos, drága, és minőségben sem elég jó ellátás. Ők is a működési hatékonyságon javítottak, és jelentős, több tíz százalékkal csökkentették az ágyakat, kevesebb lett a kórházak száma is. Összességében konszolidálták a kórházi rendszert, meghatározták az intézmények kompetencia-rendszerét. Amely tevékenységhez nem volt kellő számú, megfelelő gyakorlattal rendelkező szakember, ott megszűnt a közfinanszírozott ellátás. Nőtt azok aránya, akik a kórházak helyett járó betegként kaptak megfelelő ellátást. Így az egy ágy mellett szolgálatot teljesítő orvosok száma 42 százalékkal, a nővéreké 35 százalékkal nőtt. Az 1000 polgára jutó ambuláns ellátások száma mintegy harmadával lett több. A dánoktól vettük át a szlovák rendszerbe azt is, hogy ahol marad a szülészet, ott baba-mama kompetencia-centrumokat alakítunk majd ki. Ezek a korábbiaknál szélesebb körű ellátást nyújthatnak, hiszen a szülés körüli gyermekgyógyászati problémák megoldásához jó, ha mindkét területről van helyben kellő tapasztalat.
A szlovákiai orvoskamara elnöke kritikával illette a programot, mondván: hogy a reform a kórházi osztályok létét kérdőjelezné meg. Így ha megszüntetnek egy osztályt, mert nem elég hatékony a munkája, akkor az egy terület ellátását megszüntetheti, sőt akár a teljes kórházat is. Erre van válaszuk?
Ha elkezdjük működtetni azt a technológiát, amely az egészségiparban az elmúlt évtizedekben megszületett, egy csomó mindenről kiderül, hogy azt kórházi ellátás nélkül is lehet kezelni. Jelen pillanatban azért is gyógyítunk sok mindent kórházban, mert minden ágy megtalálja a maga betegét. Valamint azért, mert Szlovákiában van Európában az egyik legkevésbé kiépült szociális ellátórendszer, így sokan nem kapják meg azokat a szolgáltatásokat, amelyekkel könnyen elkerülhető lenne a kórházi ápolásuk. Például az időskori kiszáradás gyakran okoz súlyos sérülésekkel járó baleseteket. Az idősek gyakran kerülnek combnyaktöréssel kórházba, holott ha nem száradnának ki, nem esnének el.
Mekkora a költsége a tervezett szlovák reformnak?
Nem az átalakítás költsége volt a legfőbb szempont a szlovák kormány számára. Az volt a cél, hogy minőségben, hatékonyságban érjük el a német, illetve az osztrák szintet. Amikor felkértek minket, azt mondták, hogy alakítsuk ki egy olyan a koncepciót, amivel nem kell a jelenlegi évi 5,2 milliárd eurónál többet költeni az egészségügyre. Azaz, ne egy olyan rendszert tervezzünk, amit később képtelen az ország finanszírozni. Ahogy említettem már, a megspórolt pénzt vissza kell forgatni a rendszerbe.
Azt meg lehet mondani, hogy ha a modell megvalósul, hány gyógyult emberrel lehet több?
Készültek erre számítások, de ezek nagyon indirektek voltak arról, hogy hány ezer emberrel hal meg majd kevesebb a rendszerben azért, mert elsőre kompetens orvos elé kerül. Mi arra számítunk, hogy hatékonyságban 20 százalék, az ellátás minőségében legalább 30 százalékos ugrás lehet a következő 10-12 évben. Ez azt is jelenti, hogy a betegek jó része hamarabb mehet vissza a munkaerőpiacra, úgyhogy többet nem kell neki visszamennie az orvoshoz.
A szlovákiai sikerük után kérte már a magyar kormány is segítségét az egészségügyi rendszer átalakításhoz?
A régióban több országgal is kapcsolatban állunk és örömmel állunk minden kormány rendelkezésére. Azzal a logikával, mutatókkal, amiket Szlovákiában is alkalmaztunk és javasoltunk, Magyarországon is lehetne legalább a megközelítés szintjén dolgozni. Próbáljuk a szlovák-rendszer ötletet sok fronton reklámozni, mert szerintünk ez minden egyes országban jót hozhat a társadalomnak.
