Sergio Mattarella olasz köztársasági elnök kezében van a kormányválság megoldásának kulcsa. A kérdés az, sikerül-e új parlamenti többséget létrehoznia, vagy Matteo Salvini, az olasz jobboldali populista Liga elnökének óhaja teljesül, s előrehozott választást kell kiírni. Az államfő Giorgio Napolitano volt köztársasági elnökkel, valamint a parlament két házának elnökével, a szenátus munkáját irányító Maria Elisabetta Casellatival és a képviselőház élén álló Roberto Ficóval folytatott megbeszéléseket. Csütörtökön pedig a parlamenti pártok képviselőivel tanácskozik. Ezután szállhat fel a fehér füst, s derülhet ki, milyen kiutat talált Mattarella a jelenlegi válságból.
Feltételezhető, hogy az elnök egy új parlamenti többség létrehozásán fáradozik. Ugyan – szemben cseh kollégájával, Milos Zemannal – sosem lépte túl államfői hatásköreit, az alkotmány értelmében ezúttal csakis tőle függ az, milyen irányt vegyenek az események. Mattarella rendre békítőként lépett fel a különböző válsághelyzetekben, s figyelmeztette a pártvezetőket arra, tiszteletben kell tartaniuk a demokratikus alapjogokat. A szicíliai családból származó köztársasági elnök politikusi pályája kezdetétől igazi antifasiszta, aki egykor Alcide De Gasperivel és más politikusokkal létrehozta a Kereszténydemokrácia (DC) pártot, amely fél évszázadon át dominálta az olasz belpolitikát. 2015 januárjában választották meg államfőnek a balközép Demokrata Párt (PD), illetve kisebb jobb- és baloldali pártok támogatásával.
Nem ez az első eset, hogy Mattarellára figyel Itália. 2016 decemberében népszavazást rendeztek Olaszországban az akkori kormányfő, Matteo Renzi alkotmányos reformjairól, ám nagy többséggel utasították el a tervezetet. Mattarella akkor Paolo Gentiloni addigi külügyminisztert nevezte ki miniszterelnöknek. Sokáig tartottak a 2018 márciusában megrendezett parlamenti választást követő konzultációi, mígnem júniusban létrejött a most megbukott populista kormány. Mattarellát kiváló tárgyalóként ismerik. A római jog professzora és a Palermói Egyetem rektora.
Természetesen nem kizárólag az elnöktől függ, milyen megoldás körvonalazódik, a kérdés az, sikerül-e kormányzati együttműködésre rávenni az Öt Csillag Mozgalmat, amely a tavalyi parlamenti választáson a pártok közül a legjobb eredményt érte el, de azóta felére csökkent a támogatottsága, valamint a Demokrata Pártot, melynek volt vezetője, Matteo Renzi egészen a közelmúltig kizárta az együttműködést a „csillagosokkal”. Aztán épp Renzi állt elő nemrég azzal a javaslattal: az M5S és a PD működjön együtt, hogy megakadályozzák Salvini hatalomra kerülését. Javaslata azonban megosztotta saját pártját, a demokratákat.
Olasz hírmagyarázók lakonikusan úgy vélik, 50-50 százalék az esély arra, hogy sikerül új kormányt létrehozni a jelenlegi parlamenti viszonyok között, vagy előrehozott voksolást kell kiírni. Az Öt Csillag Mozgalom jelezte, hogy ismét Contét akarja miniszterelnöknek jelölni. A demokraták ezzel szemben azt közölték, nem fogadják el Contét ismét kormányfőnek. Matterallának tehát abban lesz döntő szerepe, sikerül-e olyan személyiséget találnia a kabinet munkájának irányítására, akit mindkét párt elfogad. Vagy mindhárom? Kérdés ugyanis, lesz-e valamilyen szerepe egy esetleges M5S-PD együttműködésben Silvio Berlusconi pártjának, a Forza Italiának. A három politikai erő egy ízben már közös platformra került: az Európai Parlamentben együttesen szavaztak a német Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökké való megválasztására. Az M5S azonban elutasítja Berlusconiék bevételét a kormányba. Ha azonban a Forza Italiát ellenzékbe kényszerítenék, az uniópárti tömörülés Salviniék platformjára kerül, s egy Európa-párti kabinet ellen kellene szavaznia. Ezért elképzelhető, hogy a FI kormányon kívülről támogatja majd az esetleges új kormány munkáját.
Az biztos, hogy ha új választást írnának ki, az eddiginél stabilabb kabinet alakulna Salvini vezérletével. Csakhogy az új kormány megalakulásával jókora szöget vernének be az Európai Unió koporsójába.
