Roska Botond neurobiológus kutatóorvos, a Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója, a Bázeli Egyetem Orvostudományi Karának professzora, a Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézet neurobiológiai kutatócsoportjának vezetője részére Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Szent István-rend kitüntetést adományozta.
Roska Botond 1969. december 17-én született Budapesten, tudós családban. Édesapja a neurális hálózatok kutatását Magyarországon megalapozó Roska Tamás (1940-2014) Széchenyi- és Bolyai-díjas villamosmérnök, akadémikus.
Roska Botond először a művészeti pálya iránt érdeklődött, 1985-89 között a Zeneakadémián csellózni tanult, majd természettudományos területekre váltott, 1989-ben a Semmelweis Egyetemen általános orvosi karán kezdte meg tanulmányait, 1991-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) matematikus szakára is beiratkozott. 1995-ben summa cum laude minősítéssel általános orvosi diplomát szerzett. 1995 és 2002 között a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen Frank Werblin vezetésével neurobiológiából folytatta PhD-tanulmányait, 2002-ben PhD doktori fokozatot szerzett. Ezt követően bekapcsolódott a Harvardon folyó genetikai és virológiai kutatásokba, majd 2005-ben csoportvezetőként a bázeli Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézetbe (Friedrich Miescher Institute for Biomedical Research - FMI) került, ahol 2010 májusa óta senior csoportvezetőként irányítja a látás interdiszciplináris vizsgálatával foglalkozó kutatócsoportját. 2014-től a Bázeli Egyetem orvostudományi karának professzora. 2018-tól a bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet (Institute of Ophthalmology Basel - IOB) egyik alapító igazgatója.
Kutatócsoportjával feltérképezték, hogy a látórendszer különféle sejtjei hogyan nyerik ki a környezetből a vizuális információt. A molekuláris mechanizmus alapján kidolgozott génterápiájuk visszaállíthatja azok látását, akik genetikai rendellenesség miatt lettek látáskárosultak.
Olyan látásérzékelőt fejlesztettek ki, amely a sérült szemideghártya, a retina megfelelő sejtjeinek működésébe való beavatkozással képes eljuttatni a vizuális információt a betegek központi idegrendszerébe. A 13 évig tartó fejlesztés után Londonban és Franciaországban kezdték el a klinikai vizsgálatokat: látássérült emberek megkapják az általuk kifejlesztett génterápiás oltást, amelynek ipari termelése a klinikai kísérletek sikere után indulhat el. "Olyan vakság, amin egyáltalán nem lehet segíteni, nem létezik. Még azokon a betegeken is lehet valamennyit segíteni, akiknek a komplett látóidege hiányzik. Minden attól függ, hogy mennyi pénzt áldoznak rá" - nyilatkozta.
Csaknem húsz szabadalom, hetven tudományos cikk szerzője, tudományos és oktatási tanácsadó testületek tagja.
Tudományos munkásságáért számos nemzetközi elismerésben részesült. Többek között 1997-ben Fulbright-ösztöndíjat, 2006-ban Marie Curie kiválósági díjat kapott. 2018-ban ő vehette át a Columbia Egyetem nagy presztízsű Alden Spencer orvosi díját a látás folyamatának megértéséért, majd a Bressler-díjat az általa kidolgozott látás-visszaállító terápiáért. 2019-ben első magyar tudósként nyerte el a Nobel-díj "előszobájaként" is emlegetett Louis Jeantet-díjat, amelyet a vizuális információ alapvető feldolgozási folyamatainak felfedezéséért és a látás-visszaállító génterápia kidolgozásáért ítéltek neki oda.
Feleségével és három gyermekével Bázel környékén él, szabadidejét a matematikának és a zenélésnek szenteli.
A Magyar Szent István-rendrőlEsterházy Ferenc gróf - akkor Moson megye főispánja, 1762-től magyar kamarai főkancellár - 1760-ban nyújtott be részletes javaslatot az uralkodónak civil érdemrend létrehozására, az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia-rend mintájára. Esterházy újabb tervezetét Mária Terézia 1764. február 20-án fogadta el és Esterházyt nevezte ki az alapítandó rend kancellárjává.
A Szent István-rend (Insignis Ordo Sancti Stephani) alapítására a királynő legidősebb fia, József főherceg - a későbbi II. József - római királlyá történő koronázásának napján, 1764. május 5-én került sor és másnap már megtörténtek az első adományozások. A rend magyar jellegének hangsúlyozása érdekében a királynő a jeles alkalomra magyar viseletben jelent meg, kíséretét kizárólag magyar nemesek alkották és fontos szerepet játszott a ceremónián a magyar testőrség. A rend ünnepe augusztus 20., Szent István király emléknapja, nagymestere az uralkodó lett, latin nyelvű jelmondata így szólt: "publicum meritorum praemium", azaz a köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma.
Az alapszabály a rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: 20 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 kiskeresztes, e számba az egyházi tagokat nem számították bele. A kitüntetést csak férfiak kaphatták, (az egyetlen kivétel az alapító Mária Terézia volt), az első két osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy generációra visszamenőleg kellett nemesi származást igazolni, bár ettől kivételes esetben eltekintettek. A nagykereszttel belső titkos tanácsosi, a parancsnoki kereszttel grófi vagy bárói rangot, a kiskereszttel bárói rangot lehetett kérelmezni.
A három osztály jelvénye nagyságban eltérő aranyszegélyű, sötétzöld zománcos kereszt volt, fölötte a magyar királyi korona képével, a nagykereszthez csillag is járt. A kereszt középpajzsa kerek, vörös zománcos, benne a koronás zöld hármas halmon fehér kettős kereszt áll, jobbról M.T., azaz M(aria) T(eresia) kezdőbetűk arany színben. A középpajzsot arany szegélyű karikagyűrű fogja körbe, benne a rend jelmondata. A jelvényt az első osztályban jobb vállon átvetett vállszalagon,a második osztályban nyakon, a harmadikban gomblyukban viselték. A rendnek külön öltözete (vörös bársonyruha, vörös tafotával bélelt és hermelinnel szegélyezett zöld bársonymente és kócsagtollas vörös bársonykalap) is volt. A tagság nem volt örökölhető, a jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltatni.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után a Szent István-rend megszűnt, újjáalapítását a független Ausztria és Magyarország közötti vita gátolta arról, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e alapító. 1938-ban, az Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után Horthy Miklós kormányzó rendelkezett a Magyar Királyi Szent István-rend adományozásáról és átvette a rend nagymesteri tisztségét, de a felújított rendet csak néhány alkalommal adományozták.
A kitüntetéssel elsősorban polgári szolgálatokat ismertek el, politikusok, diplomaták, hivatalnokok, és a 19. században már művészek és tudósok is megkaphatták. (A legenda szerint Arany János visszautasította a kiskeresztet, sőt válaszul írta volna A walesi bárdokat - a valóságban a költeményt 1857-ben írta, és tíz évvel később, a kiegyezés után kapta a kitüntetést, amelyet jobb meggyőződése ellenére, barátai unszolására elfogadott, de nem köszönt meg.) Az elismerést protokolláris és külpolitikai okokból is osztották, így a listán szerepel a szabadságharcot leverő Windischgraetz herceg, a bevonuló orosz csapatok parancsnoka, Konstantin herceg és a megtorlást vezénylő Haynau vagy 1938 után Herman Göring, a náci Harmadik Birodalom egyik vezetője és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter.
A Szent István-rendet 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor szüntették meg, majd 2011-ben megújították. Az ismét a legmagasabb magyar állami kitüntetésnek számító Magyar Szent István-rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál. A kitüntetést 2013-tól augusztus 20-án adományozza a köztársasági elnök (aki tisztségénél fogva maga is kitüntetett). A Magyar Szent István-rendnek nincsenek osztályai, nők is megkaphatják, de a jelvény ugyanolyan, mint Mária Terézia korában volt.
A legmagasabb állami kitüntetést 2013-ban Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó és Lámfalussy Sándor (1929-2015) közgazdász, bankár, az "euró atyja", 2014-ben Kertész Imre (1929-2016) Nobel-díjas író és Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, feltaláló, 2015-ben Polgár Judit olimpiai bajnok nemzetközi sakknagymester és Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző-karmester, 2016-ban Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes és Makkai Ádám Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas költő, műfordító, nyelvész, 2017-ben Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester, 2018-ban pedig Demény Pál György demográfus vehette át.
