Tudom, hogy tudják: a városligeti Vajdahunyad várát a millenniumi kiállításra némi téglával burkolt fából építették meg, azzal a szándékkal, hogy a látogatók elvonultával majd lebontják. De arról hallottak-e, hogy volt egy része, amely eleve kőből, a leggondosabb iparosmunkával készítettek el?
Pedig így volt: az – amúgy működésképtelen – vasráccsal ékes főkapu balján felépült román palotácskát a király lakosztályának szánták, így a jáki és a lébényi templom elemeiből egybegyúrt kápolna és kolostorudvar, valamint a francia és olasz mintákat követő lakrész maradandó anyagokkal, középkorias falképekkel, színes üvegablakokkal és dús fafaragással várta Ferenc Józsefet. Más kérdés, hogy az előcsarnokot, a három szobát és a toilette-helyiséget az uralkodó alig használta, így a fizető közönség ámuldozott inkább a „rikító pompa és keleties fényűzés” nélküli teremsoron.
A kiállítás „történelmi főcsoportja” egyébként klasszikus történelmi tárlat volt. A nagyszentmiklósi aranykincstől IV. Béla lányainak spliti szarkofágjaiig mindent egybehordtak a fából rótt várkastélyba, amely maga is ugyanarra a célra szolgált: „emlékezteti a nemzetet az ezredéves múlt nagy eseményeire és alkotásaira, és megmutatja a külföldnek is, hogy a magyar nemzet hasznos tagja volt az európai népcsaládnak, a haladás együttes munkájában”.
Alpár Ignác, az épület-puzzle tervezője pályázaton nyerte el a lehetőséget, és grandiózus tervével nemcsak az államvasutak főépítészét, Pfaff Ferencet és az Országház építésvezetőjét, Tandor Ottót utasította maga mögé, hanem megelőzte Schickedanz Albertet is – igaz, őt hamarosan kárpótolta az ezredévi emlékmű és mellette két múzeum megrajzolására szóló megbízás.
A Vajdahunyad vára a kiállítás után gyorsan kiürült, így mentőötletként kínálkozott, hogy a mezőgazdasági és halászati tárlatok anyagát költöztessék be a pompás épületbe. A város pedig pár évvel később, amikor a roppant stílustörténeti gyorstalpaló tanfolyam rogyadozni kezdett, vett egy mély levegőt, és megépíttette újra, immár időtálló anyagokból.
Az ötvenes években Úttörő Palotát akartak belőle csinálni, a kétezresekben Építészeti Múzeumot, de megmaradt Mezőgazdasági Múzeumnak. Hogy most mi a terv vele, azt senki sem tudja. Az azonban biztos, hogy a vonatkozó kormányhatározat szerint 3,7 milliárd forintból épp mostanra kellett volna felújítani. De egyelőre neki se fogtak.
