Ha egy járvány miatt kipusztulna az emberiség nagy része, mit választana? Menekülne bűnözők elől, akiknek kedvenc szórakozása az erőszak, hadakozna agresszív, félelmetesen okos, génmódosított állatokkal vagy megpróbálna együtt élni az emberi faj tökéletesített másával? Margaret Atwood MaddAddam-trilógiájában a szereplőknek mindhárom szituációval szembesülniük kell.
Az első két rész (Guvat és Gazella, Az özönvíz éve) korábban már megjelent magyarul, a három kötetet egyszerre, a harmadik részt (MaddAddam) először magyarul Féder Márta figyelemfelkeltő borítóterveivel idén adták ki. Az elsőben Jimmy elbeszélését olvassuk: páran túlélték a járványt, rajtuk kívül csak a guvatkák maradtak érintetlenek, akik az elbeszélő barátja, a zseni Guvat teremtményei. Nem ismerik a birtoklási vágyat, az erőszakot, féltékenység nélkül közösülnek egymással, leveleket esznek, ártatlanok és gyönyörűek. A másodikban Ren és Toby mesél, akik az Isten Kertészeinek ökokommunájába éltek, ahol vallási rituálékkal, a konszernek által irányított rendszert bomlasztva várták a közeledő katasztrófát. Az életben maradt szereplőket a harmadik kötet hozza össze, amelyben az emberek és a guvatkák próbálnak együtt élni. Toby mesél a guvatkáknak teremtésük történetéről és beleszövi az általa kitalált mitológiába a túlélőket is. Közben sokat megtudunk a járvány előtti, fogyasztói kultúra által uralt világról, és arról is, hogy a túlélők hogyan működnek együtt emberi agyszövettel rendelkező disznókkal, és hogy küzdenek meg azzal a tudattal, hogy az emberiség nem létezik majd olyan formában, ahogy addig.
Atwood trilógiája groteszk, baljóslatú, de azt nem lehet mondani, hogy sötét: a természet burjánzó, az állatvilág sokszínű, a guvatkák is színesek, konfliktusokat is szülő naivitásuk miatt a regény atmoszférája egyszerre kísérteties, erőszakos és rózsaszín köd lengi be.
Atwood műveinek (újra)kiadása A Szolgálólány meséje című regényéből készült sorozat sikere után pörgött fel. Ahogy legismertebb műve, úgy a MaddAddam-trilógia is disztópia, melyben szintén kirajzolódik Atwood módszere. Az írónő többször elmondta, A Szolgálólány meséjében nincs olyan elem, ami ne történt volna meg, nem zajlik éppen a világban vagy nem következhetne a fennálló társadalmi rendszerekből. A MaddAddamben ugyanezt látjuk, ráadásul az író ismét rendkívüli érzékkel méri fel, milyen problémák megoldása állhat az emberiség előtt. A trilógia központi kérdései a génmanipuláció, az erőforrások felélése, fajok kihalása, a társadalmak szegény és gazdag csoportokra szakadása körül forognak. Központi téma, hogy az ember hogyan képes alkalmazkodni egy katasztrófahelyzethez, ami nem lehetne aktuálisabb a klímaváltozás korában. Kiderül az is, mit gondol Atwood arról, mitől ember az ember, mi az, ami akkor is megmarad, ha elemeiben manipulálják. Guvat hiába akarta kiirtani az istenhitet, a mitológiát és a művészetet is az új emberekből, a guvatkák ösztönösen igényelték a saját mítoszaikat. Azt embert a történeteire való igény teszi emberré, amiből egyként származik a hit és művészet is: történetek arról, hogy egyénileg és közösségként kik vagyunk.
Info:
Margaret Atwood:
Guvat és Gazella
Az özönvíz éve
MaddAddam
Jelenkor, 2019
