Még a „Pandzsír oroszlánjaként” is emlegetett Ahmed Sah Maszúd afgán hadúr jósolta meg engesztelhetetlen ellenségeiről, a tálibokról, hogy világszerte le fogják járatni az iszlámot. A prófécia beteljesült. A populista vezetők 2015 óta szerte Európában a terrorizmussal, illetve a bűnözéssel azonosítják az iszlámot, önmagukat a kontinens védelmezőinek kikiáltva a muszlim bevándorlók ellenében.
Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, aki szakpolitikai dilettantizmusa, szociális érzéketlensége, s a hazánkban burjánzó korrupció következtében más körülmények között régen megbukott volna, éppen a menekültellenes hisztériakeltésnek köszönheti politikai túlélését. Orbán Viktor legutóbbi kinyilatkoztatása az úgynevezett „keresztény szabadságról” viszont pontosan a kereszténység lejáratását vetíti előre a hazai közvélemény előtt. E nehezen értelmezhető frázist nyilván kitörő örömmel fogadták a szekularizáció ellenségeiként számon tartott, integrista ideológiát valló magyarországi főpapok.
Mindenesetre különös, hogy bármilyen „szabadságra” egy olyan pártvezető hivatkozik nyilvánosan, aki az általa irányított politikai formációt egykoron kivezette a Liberális Internacionáléból, és autokratikus rezsimjét immáron a szabadelvűséggel szembeállítva határozza meg. De mit mond az evangélium szerint Jézus Krisztus a szabadságról? „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,31-32). A krisztusi szabadság kizárólag morálisan értendő, mint az egyén bűntől való megszabadulásának eredménye. Politikai fogalomként használva épp olyan zavaros ideológia származik belőle, amilyen száz évvel ezelőtt volt a „szegedi gondolatként” emlegetett horthysta agyszülemény.
A kisebbik baj csupán, hogy a kormányfő fent említett fogalomalkotása nélkülözi a logikát. Fából vaskarika, mondhatnánk, és ne is keressük benne az ésszerűséget. Mélységes elvtelenség rejlik a hátterében. Kilencévnyi kormányzati dúlás után illik megideologizálni az állampolgárok szabadságjogaiktól való megfosztását, a közvagyon átjátszását a rokoni, haveri körnek vagy a társadalmi ellátórendszerek tönkretételét. Eddig, ha meg kellett indokolni egy látványos rablást vagy erkölcstelen döntést, a válasz a miértre ez volt az Orbán-kabinet részéről: csak, mert a kétharmad birtokában megtehetem. Ezen túl mindez a „keresztény szabadság” nevében történik majd.
És itt rejlik az igazi veszély, elsősorban a kereszténységre nézve. A népszámlálási adatok alapján kijelenthető, hogy a hazai társadalom rohamosan vallástalanodik. E folyamat pedig jelentősen fel fog gyorsulni, amint a rezsim destruktív ténykedése közben a „kereszténységre” kezd hivatkozni. Orbán Viktor hatásosabban fogja lejáratni a kereszténységet hazánkban, mint évtizedekkel ezelőtt az állampárti propaganda vagy napjainkban az ezerszer elátkozott liberálisok. Ezért szükséges a társadalomban minduntalan tudatosítanunk: amit az orbáni garnitúra tesz, annak semmi köze a kereszténységhez.
A szerző publicista