Egyre vészesebb helyzet alakul ki Hongkongnál, mivel a város közelében a kínai hadsereg csapatmozgása figyelhető meg. Donald Trump amerikai elnök ezért személyes találkozót javasolt Hszi Csin-ping kínai elnöknek. A Twitteren azt írta, hogy Hszi „gyorsan és humánusan” oldhatná meg a hongkongi válságot, ha akarná. Majd hozzátette: „Személyes találkozó?” Az amerikai elnök összefüggésbe hozta az általa kínai termékekre kirótt védővámokat a jelenlegi hongkongi helyzettel. Úgy vélte, Kínában egy sor munkahely vész el. Ezeket aztán olyan országokban hozzák létre, amelyeket az Egyesült Államok nem sújtott vámokkal – állította Trump. Mint írta, Kína „természetesen meg akar állapodni az Egyesült Államokkal. Előbb azonban a pekingi vezetésnek humánusan kell bánnia Hongkonggal”.
Előzőleg az amerikai adminisztráció aggodalmát fejezte ki a kínai csapatmozgások miatt. A washingtoni külügyminisztérium szóvivője felszólította Pekinget arra, hogy tartsa tiszteletben Hongkong autonómiáját, a gyülekezési és a véleménynyilvánítási szabadságot. „Elítéljük az erőszakot és minden felet felszólítunk arra, hogy visszafogottságot tanúsítson” – mondta.
A városban hetek óta tüntetnek a demokrácia hívei a Pekinghez hű helyi kormányzattal szemben. Az utóbbi napokban azonban mind többen tartanak attól, hogy Kína katonai beavatkozást hajt végre. Pekingből egyre vészjóslóbb üzeneteket küldenek a hongkongi tüntetőknek. Ugyanakkor tovább normalizálódott a helyzet a hongkongi repülőtérnél, amit a hét elején le kellett zárni a tüntetők ülősztrájkja miatt.
Ha Kína beavatkozna, azzal megsértené a nemzetközi jogot. Peking ugyanis 1997-ben ígéretet tett Nagy-Britanniának arra, hogy ötven évig, 2047-ig tiszteletben tartja a városban az alapjogokat, a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. Ez az „egy ország két rendszer” alapelve. Margaret Thatcher néhai brit miniszterelnök 1984-ben állapodott meg Kínával arról, hogy visszaadja a várost Pekingnek.
Az akkori megállapodás értelmében a hongkongi rendőrség, illetve más végrehajtó szervek felett is a város kormányzata rendelkezik, vagyis nem a kínai pártvezetés alatt állnak. Ugyanakkor a kínai erők „felelősek a város védelméért, de nem avatkozhatnak be Hongkong belügyeibe” – hangzik az alaptörvény 14. cikkelye. Egy kivétel azért van: a hongkongi kormányzatnak jogában áll behívni a kínai csapatokat természeti katasztrófák, illetve „a nyilvános rend fenntartása” érdekében. Ez a megfogalmazás elég tágan értelmezhető. Nem mellékes az sem, hogy hongkongi demokráciáról nem lehet beszélni, hiszen a kormányfőt, Carrie Lamot nem szabad választásokon választották meg, hanem a kínai kommunista kormányzat nevezte ki, vagyis önkényesen dönthetnek arról, mit is jelent a nyilvános rend fenyegetése. A 18-as cikkely pedig kimondja, kivételes esetekben a pekingi állami- és pártvezetésnek is joga van arra, hogy a kínai törvényeket Hongkongban is alkalmazza, amennyiben a helyi kormány már nem képes kézben tartani az eseményeket. Ez esetben a kínai csapatok bevonulásáról nem a helyi kormányzat, hanem a pekingi vezetés dönthet.
Hszi Csin-ping azonban óriási kockázatot vállalna azzal, ha bevonultatná csapatait. Minden nemzetközi tekintélyét elveszítené, és nemzetközi gazdasági szankciókkal számolhatna, ami most, az Egyesült Államok védővámjai miatt, rendkívül kényesen érintené országa gazdaságát. Hongkong nem Tienanmen. A kínai város a digitális világ egyik központja, száz és százezrek dokumentálhatnák mobiltelefonjukkal a kínai hadsereg törvénysértéseit. Pekingből azonban harminc évvel ezelőtt nagyon nehéz volt hiteles információkhoz jutni. Egy esetleges hongkongi beavatkozás Tajvan sorsát is befolyásolná. A szigeten 2020 januárjában rendeznek elnökválasztást, s Peking célja természetesen az, hogy Kínához hű vezetőt válasszanak. Hszi Csin-ping arra törekszik, hogy a 2020-as tokiói olimpián bebizonyítsa, Kína igazi világhatalom, amely szinte a markában tartja Ázsia jelentős részét. Egy hongkongi beavatkozás nyomán azonban aligha valósulhatna meg ez az álom.
