Június 23-25 között Magyarországon is megmutatta magát a brazil Embraer KC-390-es rámpás szállító-repülőgép. Az eszközt nem csupán a Pápa Bázisrepülőtéren tekintették meg a szakemberek, de a Balaton felé egy gyakorló repülésre is elkerült. Sőt, ennek során a légi utántöltési képességét is tesztelték – pontosabban a magyar Gripenek pilótái azt próbálhatták ki különböző kötelékekben, mennyire alkalmas erre a gép áramlási környezete.
Hogy miért fontos ez a majd két hónappal ezelőtti esemény? Megértéséhez még messzebbre kell visszanyúlni az időben: 2018. márciusában kormányrendeletben határoztak a „katonai szállítórepülő képesség kialakításával kapcsolatos feladatokról és szükséges források biztosításáról”. Magyarán, megbízták a Honvédelmi Minisztériumot, hogy háromszor 25 milliárd forint értékben vásároljon megfelelő repülőgépeket.
A cserére égető szükség lenne, a légierőnek ugyanis jelenleg már csak egyetlen An-26-os (becenevén „Ancsa”) rámpás szállító-repülőgépe van. Ezeket a gépeket még 1974-ben állították hadrendbe, de az utolsó An-26-os üzemideje is lejár 2020 közepén. Toldozni-foltozni, javítgatni - hivatalos kifejezéssel élve üzemidőt hosszabbítani - persze még lehetne a fél évszázados típusokat, ám ez egyrészt drága, másrészt a gépek nem képesek ellátni megfelelően feladataikat. Ilyen a nehéz rakomány szállítása, például az afganisztáni misszióhoz, vagy a Baltikumban missziót teljesítő Gripenekhez. Ezeket a terheket, berendezésekel, felszereléseket jelenleg gyakran kénytelenek „lábon”, azaz közutakon szállítani, ami nem csak lassítja, de bonyolítja is a végrehajtást. Természetesen ezek a repülőgépek személyszállításra ugyancsak alkalmasak.
Arról már eddig is sokat találgattak, hogy melyik típus lehet a befutó. Szóba jött az amerikai Lockheed C-130 Hercules, az olasz Leonardo C-27-es és a nemzetközi konzorciumban gyártott Airbus C-295-es. Utóbbi ugyancsak bemutatkozott már Magyarországon, ám ennek az egyik problémája, hogy a magyar célokhoz nem biztos, hogy elég nagy, például csak kevés üzemanyagot tudna szállítani. Az olasz géppel hasonló a probléma, megfejelve azzal, hogy nincs kialakítva rajta a légi utántöltő kompatibilitás, ami a magyarok egyik fontos elvárása. Marad tehát a négy turbólégcsavarral felszerelt Hercules, vagy a most felbukkanó brazil vetélytárs (esetleg kevés eséllyel egy ötödik fajta). Hogy komolyan fontolgatjuk a KC-390-est, az is bizonyítja, hogy a brazil média híradásai szerint a Budapestre szánt új brazil nagykövet meghallgatásán „elkottyantotta” magát: már tárgyalnak a repülőgépvásárlásról.
A KC-390-essel azonban éppen az a baj, hogy a „semmiből” jött. A regionális utasszállítók terén az Embraer már világszerte bizonyított, ám a KC-390-essel először merészkednek a katonai szállítógépek piacára.. Ráadásul a gép abban is rendhagyó, hogy nem légcsavaros, hanem sugárhajtóművek által meghajtott. Szakemberek szerint ennek előnye, hogy nagy magasságban és gyorsan tud közlekedni, hátránya lehet viszont, hogy a gyengébb minőségű repülőtereken a por és egyéb szennyeződések könnyebben sérülést okoznak. Kérdés ugyanakkor, hogy Magyarországot fenyegeti-e az a lehetőség, hogy valaha ilyen gyenge minőségű repülőtéren kellene landolnia gépeinek. Bizonytalan, hogy ez mennyire komoly szempont, de a brazil gép megvásárlásával politikailag sem lőnénk nagyon mellé, hiszen az Embraer kereskedelmi részébe már az amerikai Boeing is bevásárolta magát, tehát az amerikaiaknál is „jól fekszenek”. A szélsőjobboldali Jair Bolsonaro brazil elnök és Orbán Viktor kapcsolata is kiváló, így ebből a szempontból is illene a képbe a megrendelés.
A KC-390-es mindenesetre másokat már meggyőzött: Portugália – amely részt vett a fejlesztésben is – júliusban jelentette be, hogy 827 millió euró értékben (nagyjából 250 milliárd forint) öt gépet és kiegészítőket vásárol elöregedő Hercules flottájának lecserélésére. Csehország is fontolgatja ilyen gépek beszerzését, repülőgépiparuk több jelentős részegységgel beszállítója is az Embraernek. A Magyar Honvédség elvileg három gép vásárlását tervezi, így visszaosztva, ugyanezekkel a feltételekkel a konstrukció drágának tűnik, szóval vagy az igényeken kell csökkenteni, vagy más feltételeket kialkudni, esetleg újabb forrásokat a beszerzéshez rendelni.
Sok vesztegetni való idő viszont nincs. Mint írtuk, az utolsó „Ancsa” üzemideje jövőre lejár, és mivel még senkivel nincs megegyezés, addig biztosan nem érkeznek meg az új eszközök. A képesség fenntartásának folytonossága tehát biztosan kizárható, az viszont nem mindegy, hogy mennyi idő telik el közben.
Az An-26-os flotta lecserélése várhatóan a légierő megújításának utolsó állomása lenne, legalábbis a következő évekre. A JAS-39 Gripenek még 2008-tól cserélték le a szovjet eredetű MiG-29-eseket. Ezek lízingszerződése 2026-ban lejár, így hamarosan arról is dönteni kell, hogy meghosszabbítjuk, vagy új gépeket vásárolunk. A Zrínyi 2026 Haderőfejlesztési Program keretében a Honvédelmi Minisztérium tavaly vásárolt használtan két Airbus A319-est - mint azt lapunk megírta, nagyjából 13 milliárd forintért darabonként - és egy további gép vásárlását tervezi, két Falcon 7X-et a kisebb létszámú biztosítására. 2018-ban két lépcsőben az Airbustól 20 darab H145M és 16 darab H225M típusú többfunkciós helikoptert is rendeltünk - ezek 2023 után érkezhetnek meg –, valamint nagyjavításon estek át az orosz Mi-17-esek és 24-esek is.
