Azt állította Maróth Miklós, a Tudományos Akadémiától elvett kutatási hálózat új vezetője (az ATV-ben az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat létrehozásáról), hogy „a kezdeti szándék ellenére ide jutott el az ügynek a rendezése.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a kormány kezdeti szándéka pontosan az volt, ami mára létrejött. Teljesen egyértelműen közölték, hogy a kutatóhálózat finanszírozását a következő költségvetésben kivonják az MTA alól. Palkovics László miniszter pedig ezt így indokolta tavaly júliusban a Figyelőnek: „Legitim igény, hogy hasznos, a társadalom érdekét szolgáló kutatásokra fordítsuk az adófizetők pénzét. Ezért nem tudom elfogadni az érvet, hogy majd mi eldöntjük, mit akarunk kutatni, mivel ez az autonómiánk része.” Hát mostantól ugyebár nincs autonómia. És majd mások eldöntik. Ahogy Maróth professzor mondja: „ide jutott el az ügynek a rendezése.”
Azt is állította Maróth professzor (ugyanott), hogy „az Akadémia ahelyett, hogy leült volna tárgyalni annak idején, szemmel láthatólag időhúzásra rendezkedett be.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az Akadémia elnöksége azonnal, már tavaly júniusban felhatalmazta Lovász László elnököt a tárgyalásokra a kormánnyal. Palkovics pedig erről hónapokkal később úgy nyilatkozott, hogy „Lovász elnök úrral és a tárgyalódelegációval már nyár elején elkezdtük az egyeztetést, semmi új nincs abban, amiről most tárgyalunk.” Így nézett ki tehát az, hogy az Akadémia nem ült le tárgyalni.
Azt állította ezenkívül az akadémikus (szintén az ATV-ben), hogy abban a helyzetben, amely kialakult, „a sajtónak is megvan a szerepe.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a sajtónak ugyan minden helyzetben megvan a szerepe, de abban, hogy a kormány elvette a kutatóintézeteket a Magyar Tudományos Akadémiától, semmilyen nincs. Nem a sajtó találta ki és nem is a sajtó hajtotta végre, legföljebb lelkesen támogatta (mint a kormánypárti média), vagy beszámolt róla és elítélte (mint a független vagy ellenzéki sajtó). De ez a műsor Orbán Viktor nélkül nem jöhetett volna létre.
Azt állította ugyancsak Maróth Miklós (a Magyar Hírlapnak adott interjújában): „az, hogy a tudományban eddig nem túl nagy eredményeket felmutató, annál nagyobb öntudattal rendelkező emberek kvázi halállal fenyegetnek, inkább csak növeli a munkakedvemet”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem fenyegették kvázi halállal Maróth professzort, vagy ha netán mégis, akkor magán- és közérdekből egyaránt kötelező feljelentést tenni. De nem interjúban. Kvázi.
Azt állította továbbá Maróth akadémikus (ugyanott), hogy „a magyar tudomány vezető szerepe megingott a térségben. Elkezdtünk lecsúszni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem ingott meg, sőt a többi kelet-európai országhoz képest messze a legtöbb pályázatot nyerték el magyar tudósok az Európai Kutatási Tanácsban. Kétszer annyit, mint például a lengyelek vagy a csehek. Ezt maga Maróth is elismerte az interjúban, mondván: „ez így van, teljes mértékben.” Hát akkor most megingott vagy nem ingott meg?