Nyár van. Jaj de jó! A parlament abbahagyta áldásos tevékenységét. A fáradt képviselők megropogtatják ujjaikat, megtekergetik a gombnyomogatástól elfáradt csuklóikat, s elégedetten félrerakják az ütött-kopott féltéglát, amellyel óvatosan verdesni szokták mellüket, amikor rájuk tör a büszkeség érzése. Van ok az elégedettségre. A kormányzó többség minden akarata teljesült. Nem számított, mit kér a hatalom, nem számított, mit szól az ellenzék, nem számított, mit mond a külföld, minden átment, csont nélkül.
Elfogadták a jövő évi költségvetést. Ez kiváló teljesítmény. Június 6-án nyújtották be, s július 12-én fogadták el. Az elkészítés időpontja garantálja, hogy egyetlen szám se legyen megbízható benne.
Elkészítésének időpontjában – május hónapban - a költségvetésírók semmilyen információnak nem lehettek birtokában, sem az ez évi teljesítés adatai, sem a következő év becsülhető számai nem állhattak a rendelkezésükre. Valószínűleg a 2010 előtt e témakörben ügyködők voltak a túlbuzgók, amikor a költségvetés elfogadását kétfordulósra tervezték. Az első fordulóban megállapították az úgynevezett ágazati főszámokat, majd a második fordulóban – egy országos felmérés után – meghatározták a pontos költségvetési tételeket. Az a költségvetés az év legvégén került a közlönybe. Az új típusú költségvetés számai egyébként is mellékesek. Szinte minden fejezet, minden tétele átcsoportosítható, egyik sorról a másikba irányítható. A kormány pedig tetszése szerint, beszámolási kötelezettség nélkül adományozhat milliárdokat bárkinek, bármelyik szervezetnek, határon belül, határon kívül. Annyi érzékelhető, hogy az egészségügyre, az oktatásra, a szociálpolitikára, a kultúrára ráférne egy kis miniszterelnöki áldás.
A magánnyomozókról szóló törvénybe rejtették el azokat a szabályokat, amelyek felhatalmazzák a tömegrendezvény szervezőjét arra, hogy a belépőktől elkérje a legfontosabb személyi adataikat, s azokat feldolgozza. Érdekes módon ehhez az szükséges, hogy a forgalomba hozott jegyek száma meghaladja a huszonötezer darabot. Érdekes módon csak a zeneszolgáltatás nyújtása esetén készül ilyen nyilvántartás. Lehet, hogy ismét egy személyre (a Sziget Fesztiválra) szabott törvény született? A törvény több szempontból érdekes. A nyilvántartás céljai: a tömegrendezvényre belépő természetes személyek személyi biztonságának biztosítása, a bűncselekmények - kiemelten terrorcselekmények - hatékony megelőzése, felderítésének elősegítése, az elkövetett bűncselekmények bizonyítása, körözött személyek azonosítása és elfogása. Ehhez képest meglehetősen szűk körben húzták meg a nyilvántartás elkészítési kötelezettséget.
Ez szerencse. Bár nem kizárt, hogy fejlődik ez a jogintézmény és a baráti összejövetelekre is kiterjesztik. A szórakozni vágyónak át kell engedne a szervezőnek a következő személyes adataikat: családi és utónév, állampolgárság, születési idő, a szórakozásra vágyó neme, az azonosító okmányát kiállító állam megnevezése, a szórakozni vágyó arcképmása. A rögzített adatokat – ha kéri – át kell adni a terrorizmust elhárító szervnek, a bűnmegelőzési célból titkos információgyűjtést végző szervnek, a büntetőeljárásban előkészítő eljárást folytató szervnek, a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek, a bíróságnak, a körözési eljárást lefolytató szervnek. Az adatok további sorsáról a módosító törvény elfelejtett rendelkezni. Csak a nóta vigasztalhat bárkit: „nem félünk a farkastól...”
A köznevelésről szóló törvény módosításáról sokan, sokat írtak. Csupán emlékeztetőül: a jövőben nem a szülő dönt arról, gyermeke mikor lép óvodába, s meddig marad ott, hanem a törvény rendelkezik a kezdő és a befejező időpontról. Hároméves kor a kezdet, amelyet - kormányzati engedéllyel - egy évvel el lehet tolni. Hatévesen iskolába kell menni, amely időpontot - kormányzati engedéllyel - egy évvel el lehet tolni. Mindenkinek iskolába kell járnia, kivéve, ha kormányzati engedéllyel egyéni tanulmányi rendben készülhet fel. Senkinek, semmi sem jár. Minden a kormány kegyétől függ. Megszoktuk már. A hatalom szerint senkinek a jogát nem vonták el. Igaz a jövőben az intézményvezetői pályázatokat nem véleményezheti a nevelőtestület, a szülői közösség, a diákönkormányzat. Fogjuk fel, ezt kötelezettségnek, s akkor az érintettek jól is jártak.
Sokan írtak már a Magyar Tudományos Akadémia sorstalanságáról is. Az Országgyűlés dicsőséglistája miatt kell csak feltüntetni ebben a „jegyzékben”. A lényeg röviden: a Tudós Társaság megfosztatott kutatóintézeteitől, s attól a lehetőségtől, hogy a kormányzati tudománypolitikában szerepet kapjon. A testület mondhat fontos dolgokat, csak éppen pusztába kiáltott szó lesz minden javaslata, minden megállapítása. Intézményeit, feladatait megkapta egy állam által összetákolt szervezet. Igaz, a Tudós Testület volt már rossz helyzetben a kiegyezés után és a Rákosi-érában. Így a jövőbe vetett hit lehet a vigasza azoknak, akik tévedésből vagy lojalitásból itthon maradnak.
A csomagba tartozik az a törvény is, amellyel elhalasztották a közigazgatási bíróságok felállítását. Sokan értékelték ezt a lépést a kijózanodás felé vezető út kezdetének. Pedig maga az „elhalasztott” törvény nem változott. Csak türelem, ha eljön az ideje, ismét elő lehet venni a már elkészített bíró-jelölti jegyzékeket, s indulhat a kormányzati bíráskodás.
A dicsőséglista persze koránt sem teljes. A kiváló teljesítmény leméréséhez azonban elég. Ne legyen kétsége senkinek: lesz ez még jobb is. Nálunk működik a parlament.
