Egyetlen nap alatt két brutális állatkínzási esetre derült fény: a Baranya megyei Dencsházán a kocsmárosnő a gyanú szerint azzal bízott meg egy helyi férfit, hogy némi alkohol és étel ellenében végezze ki a kutyáját, majd ássa el azt. A Bács-Kiskun megyei Balotaszálláson pedig egy asszonyt tetten értek az állatvédők, amikor a kutyáját egy zsinórra kötve húzta a kocsijával. A 68 éves nagymama azzal védekezett, hogy csak meg akarta leckéztetni a kutyát, amelyik elszökött otthonról. Az állat nem élte túl a kínzást.
A törvény erőtlenségével
Azt, hogy évente hány emberölési vagy zseblopási ügyben nyomoz a rendőrség, pontos statisztikák tartják számon. Azt viszont, hogy hány állatkínzásos eset történik, nem lehet pontosan tudni, „arról ugyanis senki sem vezet statisztikát vagy az esetek nem kerülnek napvilágra” – mondta néhány hónappal ezelőtt a VG.hu-nak Schreiter Katalin, az Országos Állatvédőrség Alapítvány munkatársa egy akkori eset kapcsán. Ráadásul – tette hozzá – állatot nemcsak fizikálisan lehet kínozni, hanem mentálisan is. Ha egy kutya például ki van kötve egy félméteres láncra úgy, hogy nem tud leülni vagy lefeküdni, az lényegében állatkínzás, de a jogszabály szerint inkább a gondatlan állattartás kategóriájába tartozik, ha a tulajdonos úgy nyilatkozik, hogy az állatot csak nemrég kötötte meg. A szakember szerint a hatóságoknak meg kéne tudni különböztetni ezeket a jogeseteket egymástól, de legfőképp foglalkozniuk kellene velük. A hivatalos szerveknek viszont sem kapacitásuk, sem szakmai tapasztalatuk nincs az ilyesmire. És miközben egymásnak dobálják az éppen aktuális esetet, az állat már talán nem is él.
Pedig a törvények nem rosszak. Ezt már az Állatvédőrség vezetője mondja a Népszavának. Tornóczky Anita szerint van jó állatvédelmi törvényünk, és a büntető törvénykönyv ide vágó passzusai is viszonylag egyértelműen fogalmaznak, de a jogalkalmazók legtöbbször nem élnek a felkínált lehetőségekkel. „Nagyon sok enyhítő körülmény van, amit általában figyelembe vesznek a bíróságok, ha egyáltalán eljut hozzájuk az ügy. Ilyen, ha az illető családfenntartó, ha büntetlen előéletű vagy ha beismeri a tettét” – mondja a hivatásos állatvédő. Hozzáteszi, hogy az ügyek nagy része már nyomozati vagy ügyészi szakban elvérzik, mert akiknek ez dolguk lenne, nem megfelelően gyűjtik az adatokat. Például a lehető legritkábban boncolják fel az állatot, ami viszont egyértelművé tehetné a brutális kínzásokat. (A mostani, balotaszállási esetben ezt megtették, mert felmerült a gyanú, hogy az állat még élt, amikor az asszony eltemette.) Volt olyan ügyük – meséli –, amikor egy óvodai gondozóként dolgozó hölgy kidobta a harmadikról a saját kutyájukat, mert az állítólag megkapta a gyereket. A kutya mindössze 3 kilós volt, a gyereken pedig hajszálnyi karcolás keletkezett. Az ügy el sem jutott a bíróságra, mert a nyomozók szerint nem történt bűncselekmény. A „máshogy el nem hárítható veszély okozása” kezdetű passzust alkalmazták, ami ugye azt jelenti, hogy ha az asszony nem dobja ki az ablakon a kutyát, a gyerek élete került volna veszélybe. „Nonszensz” – summázza az esetet az állatvédő.
Nem mondják nekik
Mindez azért is különösen érdekes, mert avatatlan szemlélő számára úgy tűnhet: igenis van társadalmi nyomás a hatóságokon. A mostani balotaszállási ügy kapcsán például százezernél is többen írtak alá egy online petíciót, amelyben a legsúlyosabb (3 év) letöltendő börtönt kérik az asszonyra. „Ilyen kirívó esetek kellenek ahhoz, hogy a jogalkotók, de főleg a jogalkalmazók megtapasztalják, igenis van társadalmi nyomás” – mondja Tornóczky Anita, aki szerint a legnagyobb probléma az, „még mindig nincs benne a fejekben, hogy ezek az esetek valós társadalmi veszélyekre mutatnak rá”. Ilyen például, hogy az állatkínzók legalább fele kiskorú, akikkel szemben semmilyen retorziót nem alkalmaznak, így valószínűleg sosem tanulják meg, hogy ilyet nem szabad csinálni. „Az Egyesült Államokban számos kutatást végeztek, amelyek egyértelműen kimutatták, hogy a fiatalkorú állatkínzók jelentős része később más erőszakos bűncselekmények elkövetője lesz. Nálunk a hatóságok inkább szemet hunynak ezek felett, a gyámhatóság például általában nem kapcsolódik be egy-egy ilyen esetbe. Pedig egy 8–12 éves gyerek nem véletlenül lesz állatkínzó. Ő maga is lehetett bántalmazás áldozata” – mondja Tornóczky Anita.
A bírósági gyakorlat szerint, ha valaki először követ el állatkínzást (vagyis első alkalommal sikerül rábizonyítani), akkor megússza egy dorgálással vagy legfeljebb felfüggesztett szabadságvesztéssel, mondván: tette nem veszélyes a társadalomra. Mármint az emberire. De – mondják az állatvédők – ez nem igaz. Ha valaki a kutyáját a kocsi után köti és hagyja kimúlni, az nemcsak állatkínzó, hanem garázda is, aki félelmet, megütközést kelt a társadalomban. És ha ezt nem ítélik el egyértelműen és következetesen, az felmentést adhat a hasonló esetekben. A nő, aki szadista módon végezte ki a kutyáját, „valószínűleg beszűkült tudatállapotban volt, de ettől még keményen büntetendő a cselekedete, az ilyen magatartásnak nincs helye a társadalomban. Ha valaki ma ilyet tesz egy állattal, az legközelebb akár mással is képes lehet így viselkedni” – erősítette meg kollégája szavait Seres Zoltán, az Orpheus Állatvédő Egyesület elnöke.
„Az az ember, aki csak azért, mert a kutya elszökött, úgy viszi haza, hogy a kocsi után köti, arra nem bíznám rá se a gyerekemet, se az unokámat. És ez az ember állatokat tarthat a mai napig. Ahol ennyire egyértelmű, hogy kínzásról van szó, egyszer s mindenkorra el kéne tiltani az illetőt az állattartástól. Azonnal. De abban az országban, ahol a pedofil, ha szabadul, nevelheti a saját gyermekét, mit várhatunk?” – teszi fel a kérdést Tornóczky.
Dolog, nem dolog
Harcos állatvédők és magukat „józan polgárnak” tartó, kétségkívül jóérzésű emberek is vitatkoznak azon, vajon milyen alapon járnak jogok egy állatnak?
Bizonyított tény, hogy a gerinces állatok rendelkeznek értelmi képességgel, sőt énképpel is, ebből következően pedig képesek érezni és gondolkodni, ezáltal cselekedni. Nagyjából ezt fogalmazza meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló legalapvetőbb törvényünk, az 1998. évi XXVIII. törvény. A jogszabály első mondata szerint „Az Országgyűlés – annak tudatában, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége…”.
Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Kasza-Szalontai Éva jogász, aki egy cikkíró pályázat keretében foglalkozott a kérdéssel – a polgári törvénykönyv 2013-as változata az 5. könyvben foglalkozik az állati jogokkal. Az 5. könyv pedig az úgynevezett dologi joghoz kapcsolódó szabályokat foglalja magába, vagyis a jog itt már egyértelműen mint „dolgokat” kezeli az élőlényeket. „Miért ne kaphatna, egy saját kis részt, mondjuk a második könyvben, az ember mint jogalany után, egy önálló cím alatt? Egy állatnak miért ne lehetne jogképessége, amely konkrét alapvető jogokat juttat számára?” – teszi fel a kérdést a jogász, majd hozzáteszi, hogy az új Ptk. legalább már foglalkozik az állati jogokkal, és úgy fogalmaz, hogy bár „az állatok nem dolgok, de a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével rájuk is a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni”. Ha az olvasó ezt fából vaskarikának érzi, ne aggódjon, nincs egyedül. A jog nem mindig képes (vagy akar) megfelelni a józan paraszti észnek.
A legutóbbi két sokkoló eset után talán ismét lépéskényszerbe kerülnek a jogalkotók és a jogalkalmazók. Ennek egyik jele, hogy a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas sajtóközleményt adott ki, melyben arra kérik a „Nagy Testvért”, hogy támogassa a büntető törvénykönyv szigorítását az állatkínzókkal szemben. Szeretnék, ha az Országgyűlés őszi ülésszakában már napirendre is vennék a tervezett módosítást. A dolog értékéből semmit sem von le, hogy az MSZP frakciója évek óta az állatkínzók büntetésének szigorításáért lobbizik, a Fidesz pedig eddig rendre leszavazta a javaslataikat.
A bíróságok egyébként az enyhe ítéleteknél arra hivatkoznak, hogy súlyozniuk kell: nem ítélhetnek valakit 2-3 éves börtönre egy állat megkínzásáért vagy haláláért, amikor egy ember ellen elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértésért is ugyanekkora büntetés jár. „Ezzel mélyen nem értek egyet – mondja Tornóczky Anita. – Kriminológiai kutatások bizonyítják, hogy az állatok elleni bűncselekmények az emberek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények előszobái.”
