Bár a világháborús fegyverek hetvennégy éve elhallgattak, évente még mindig 2200-2500 esetben hívják a tűzszerészeket azért, mert robbanószer kerül elő. Ráadásul a tapasztalatok szerint amikor kiszállnak a helyszínre a tűzszerészek, akkor az esetek többségében nem csak egy gránátra, bombára, töltényre, aknára bukkannak: a bejelentések nyomán évente összesen 30-35 ezer valamilyen harcászati robbanóeszköz kerül elő. Az idén sincs jelentős változás, hiszen augusztus elejéig már ezer bejelentést kaptak a tűzszerészek.
– Megbecsülni sem lehet azt, hogy mennyi fegyver lehet még a földben. Csak annyi biztos, hogy Magyarországra hónapokon át megszámlálhatatlanul szórták a bombákat – jelzi Horváth Csaba őrnagy, az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred vezető tűzszerésze, hogy bár a háború réges-régen véget ért, nekik még hosszú évekig adnak munkát az akkori fegyverek.
Elsősorban a fővárosban, Pest, Fejér és Hajdú Bihar megyében kerülnek elő nagyobb számban robbanóeszközök, ám az ország majd minden részére kiszálltak már a tűzszerészek, akik nem győzik hangsúlyozni: ha valaki bombát talál, azonnal értesítse a rendőrséget vagy a jegyzőt és véletlenül se nyúljon hozzá. A fel nem robbant bomba ugyanis önmagában nem jelent veszélyt – de csak addig amíg nem "babrálják." A kockázatokról sokat elárul, hogy még a nagy tapasztalatú tűzszerészek is a legnagyobb elővigyázatossággal járnak el, hiszen a megtalált szerkezetek túlnyomó részéről utóbb kiderül, hogy még ma is működőképes. A háborút sohasem látott laikusnak pedig sejtelme sem lehet arról, hogy a látszólag rozsdás, „bedöglött” vasdarab milyen elképzelhetetlen pusztításra képes. Ez utóbbi ki is derült a közelmúltban a Pest megyei Tatárszentgyörgy melletti honvédségi robbantási területen, ahol – épp azért, hogy demonstrálják a bombák veszélyeit – a sajtó képviselői előtt semmisítettek meg több, fővárosi építkezésen talált világháborús bombát.
A gyújtószerkezetüktől már megszabadított bombákat egy-egy három-négy méter mély robbantógödörbe tették. Ezután a fegyverekhez 5-25 kilogrammnyi semtex-szet, plasztik ipari robbanószert rögzítettek. Az első gödörbe a Budafokon, a Dunából kiemelt egytonnás amerikai óriás rombolóbomba került. A következőben a tavasszal, a Bozsik Stadion építésekor előkerült 250 kilogrammos angol, MC -500 Lb típusú rombolóbomba várta, hogy beteljesüljön a sorsa. A harmadik – legkisebb – gödörbe szovjet fegyvereket tettek: a Vörösmarty téren előkerült FAB – 100 kilogrammos rombolóbomba és a XII. kerületben a Testnevelési Egyetem sportpálya alól előkerült 203-as betonromboló tüzérségi gránát. A gödörbe tett robbanótesteket óvatosan betemették, majd a négy méter mélyen lévő bombákra még 1-1,5 méternyi földet hordtak.
Bár az óriásbombákat mélyen a föld alá temették a tűzszerészet exkavátorai, így is 800 méterre kellett távolodni a robbantás helyszínétől. Végül, egy órányi várakozás után az utolsó fázisához ért az előkészítés:
–Mérés! – hangzott el a parancs, ami után még egyszer, utoljára ellenőrizték a gyújtásközpontból, hogy a föld alá temetett bombákra erősített robbanóanyag gyújtókábelei megfelelő állapotban vannak.
Mindent rendben találtak, így újabb parancs hasított bele a feszült csendbe:
– Gyújtás!
A robbanás – a bombákra húzott vastag földréteg miatt – nem volt olyan hangos, mint ahogyan azt az ember gondolná. Inkább morajlás hallatszott. És közben, mintha csak egy vulkán tört volna ki, az ég felé „fröccsent” soktonnányi föld. A bomba által megindított föld és por több tíz méter magasra emelkedett, aztán lassan aláhullott. A következő pillanatban aztán a lökéshullám is megérkezett. Bár majdnem egy kilométerre robbant a bomba, a föld így is megmozdult a nézők lábak alatt. Mintha az ember egy hullámra futó csónakban állt volna.
Miután mindhárom bomba felrobbant, a tűzszerészek alaposan ellenőrizték a területet, hogy kiderüljön, minden megsemmisült-e. Mindent rendben találnak, így szembesülhettünk a robbantás helyszínén az irgalmatlan pusztítással. A nagy amerikai rombolóbomba helyén úgy tizenöt méter széles és kilenc méter mély kráter tátongott. Ugyan a mélyre temetett bomba erejét tompította, hogy a fegyvernek sok tíztonnányi földet kellett maga körül megemelnie, így is elég ereje volt arra, hogy a közelben tőből csavarjon ki fákat, bokrokat. És akkor még ott voltak a repeszek. Az egytonnás bombának valójában csak kevesebb mint felét, 435 kilogrammot tesz ki a TNT robbanóanyag, a többi súlyt a bomba acél köpenye jelenti. A robbanásnál a bomba köpenye sok száz 1-3 kilogrammos acéldarabra hasad. A bombaköpeny pikkelyesen hasad, a kialakuló repeszek szélei pedig borotvaélesek. Az izzó vasdarabok ilyenkor forogva, több száz kilométer per órás sebességgel repülnek és keresztülvágnak mindent – embert, gépjárművet – ami eléjük kerül. Az egyik bokor tövében látni is egyet. Fél órával a bomba robbantása is alig lehet megérinteni, olyan forró.
