Úgy jött a Dalfutár az életünkbe – de legalábbis a hazai zenei műsorgyártás életébe –, mint egy falat kenyér. Minőségi tartalom, minőségi technikával felvéve és minőségi körítéssel tálalva – mindez a YouTube-on. A Dalfutár persze nem egy egynyári sláger, története egészen 2016-ig megy vissza, amikor is a Super TV2-n, lehetetlen időpontban nézhettük, hogy négy, általában kevésbé ismert zenész mit hoz ki egymásból, mit hoz ki egy dallamból és hogyan készít belőle világslágert. Mert miről is szól igazából ez a műsor? Arról, amiről keveset beszélünk: hogyan készül egy sláger.
Mindannyiunknak van véleménye egy-egy dalról, előadóról, tudjuk, miért szeretünk valamit, mikor hallgatunk meg bizonyos számokat, de a történetből egy képkocka hiányzik. A műsor ötletgazdája, vezetője, Hajós András pontosan ezt a hiányt tölti be és segít megérteni, egy egyszerű akkordból hogyan épül fel a kész mű, milyen változásokon megy át és az énekesen kívül mennyien vesznek részt az elkészítésében.
A műsor persze sokkal többről szól, mint egy dal megszületése. Megmutatja nekünk, hogy négy (többnyire egymásnak) idegen mit hoz ki egymásból, hogy milyen az, amikor valaki a hivatásának él. Megmutatja az alázatot, a kompromisszumkészséget és azt, hogy a közös cél érdekében érdemes engednünk az egónkból. Persze ez nem mindig sikerül, de izgalmas megfigyelni, hogyan formálják az alanyok a zenén kívül saját magukat is, hogyan simulnak össze, hiszen nem egy esetben komfortzónán kívül kerülnek. Hajós András ötlete egyedi és ígéretes, minél több részt nézünk meg belőle, annál jobban vágyunk az újabbnál újabb részekre, komoly függőséget okoz.
De vajon a dalok tényleg elérik a legelső évadban megfogalmazott célt? Valóban eljutnak a rádiókig és slágerré válnak vagy csak egy bizonyos szubkultúra számára maradnak ismertek? A rádió lejátszást rögtön meg is kérdőjelezhetjük, hiszen a zenekedvelők ma már sokkal inkább a YouTube és a Spotify bűvkörében élnek, és egyértelműen itt dől el, hogy valamiből sláger születik-e. De a kérdés ugyanúgy fennáll: mi kell ahhoz, hogy egy jó dal áttörje azt a réteget, amiben születik és ahol ismerik? Elég egy jó dallam vagy egy érdekes szöveg avagy meglepő fordulat szükséges a producált verzióhoz? Vagy az egész az énekes személyiségétől, hangjától függ? És ha annyi jó magyar zenész van, mint amennyit összehoz a Dalfutár, akkor ők és a dalaik miért is nem jutnak el a széles közönséghez és miért van az, hogy a rádiókban játszott és a YouTube által felkapott számok mind egy sémát járnak végig?
Fontos kérdések ezek, amik válaszra várnak. De addig is: a hétfő estéinket érdemes a Dalfutárral töltenünk, átadni magunkat a zene örömének.
