Politikai válsághelyzet alakult ki Romániában a múlt héten meggyilkolt 15 éves kislány esete kapcsán. Alexandra Măceşanu július 24-én tűnt el, miután autóstoppal a dél-romániai Caracalba indult. Szülei este bejelentették eltűnését, a kislány pedig megszerezve elrablója mobiltelefonját háromszor hívta a 112-es segélyhívót, de a válságkezelő rendszer működési anomáliái miatt a 19 órás késéssel érkező rendőrök már nem tudták megmenteni az életét. A nyomozás azóta kiderítette, hogy egy 65 éves férfi elrabolta, fogva tartotta, megerőszakolta, majd másnap 12 óra körül saját lakásán meggyilkolta a kislányt. A férfi beismerte mind Alexandra, mind egy másik, áprilisban eltűnt 18 éves lány meggyilkolását is. A tragédia megrázta az egész országot és utcai tüntetéseket eredményezett, amelyeken már a kormány lemondását követelték a résztvevők. Az alig hat napja kinevezett belügyminiszter és a segélyhívás helyszínét bemérni képtelen különleges távközlési hatóság igazgatója lemondott, az országos rendőrfőkapitányt pedig menesztették.
A tragédia egy másik, kisebb visszhangot kapott jelenségre is kezdi ráirányítani a figyelmet – arra, hogy fiatal romániai lányok tűnnek el nyomtalanul, sok esetben szüleik megnyugtató névtelen telefonhívásokat kapnak, miszerint gyerekük jól van, külföldre ment, jól fizető munkára. Bár a hívások célja nyilván az, hogy a szülők ne forduljanak a hatóságokhoz, és nem is minden eltűnt lány kapcsán érkezik a megnyugtató hívás vagy sms, sokan így is jelentik az eltűnést. Senki számára nem titok, hogy szervezett leánykereskedelem folyik, mindenki tudja, hogy román kiskorúak és fiatalok sokasága él szexrabszolgaként nyugaton, mégis mindmáig ha volt is szerencsés végkifejlet, az általában a befogadó ország hatóságának volt köszönhető. Ha a 15 éves Alexandrát nem kapta volna rajta a segélyhívó tárcsázásakor fogvatartója, ő is valószínűleg valamely nyugati lebujban kötött volna ki, hiszen az ő szülei is kaptak megnyugtató telefonhívást. Ez a vetület azonban továbbra is elkerüli a politika figyelmét.
Novemberben elnökválasztás lesz Romániában, Klaus Johannis államfő kedden ugyan összehívta a
Legfelsőbb Védelmi Tanács ülését, azt követően viszont igyekezett mindent a kormány nyakába varrni.
Nem csak azért, mert Viorica Dancila miniszterelnök egyik kihívója lesz, hanem azért is, mert a kormány és az államfő közötti egymásra mutogatás Traian Basescu elnökségétől kezdődően állandósult Bukarestben, nem kis mértékben lehetetlenítve el az államapparátus normális működését is. Johannis azt hangsúlyozta, hogy a korrupció és a hozzá nem értés aláásta a nemzetbiztonságot, tönkretette az államot, amely már képtelen megvédeni polgárait, nem képes garantálni legfontosabb emberi jogukat, az élethez való jogot.
Ebben igaza is van, csakhogy ez egy több évtizedes folyamat következménye, nem pedig csak a 2016 karácsonya óta regnáló szociálliberális kormányzat bűne, mint ahogy az elnök állította. A korrupció, az uram-bátyám rendszer, a hatékony működésre képtelen apparátusok azelőtt is okoztak iszonyú tragédiákat. 2010-ben például egy bukaresti szülészeten tűz ütött ki az intenzív osztályon egy 11 fős kórteremben, egy rosszul beüzemelt légkondicionáló miatt. Öt csecsemő meghalt, hat súlyosan megsérült, miközben a személyzet névnapot ünnepelt. És ekkor épp a jelenlegi államfő mögött álló jobbközép koalíció, az Emil Boc vezette kormány volt hatalmon.
2015. október 30-án a bukaresti Colectiv klubban 64 fiatal lett a tűz áldozata és 190-en maradandó sérülést szenvedtek. A klub üzemeltetője korrupcióval szerezte meg a működési engedélyt, a szórakozóhely nem volt tűzbiztos. De míg a csecsemők haláláért az ügyeletes nővért állították bíróság elé, a Colectiv tragédiába már Victor Ponta miniszterelnök is belebukott. Mert bár a felszín az, hogy Romániában semmi sem változott, valójában igen mély átalakulás zajlik, mindenekelőtt az egyre tudatosabban és következetesebben fellépő civil társadalom nyomására.
