Ursula von der Leyen feltűnésével ismét hangos lett az Európai Unió demokratizálásáról szóló diskurzus. Ez persze nem meglepő, hiszen az unió három vezető intézménye közül – Tanács, Bizottság, Parlament – csak az Európai Parlament képviselőit választják közvetlenül 1979 óta. Ezzel akkor éppen erősíteni akarták az unió intézményeinek demokratikus jellegét.
A legitimitás kérdésköre az elmúlt két évtizedben azért is vált kiemelt témává, mert olyan területek is uniós hatáskörbe kerültek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak (pl. monetáris vagy környezetvédelmi politika). Növekvő jelentősége van tehát annak, mely szereplőknek van érdemi lehetőségük, hogy befolyásolhassák az unió lépéseit, és milyen legitimitással bírnak ezek a döntéshozók.
Ezt ismerték fel 2014-ben mind az Európai Parlamentben, mind az Európai Tanácsban, és született meg ennek nyomán a csúcsjelölti rendszer. Akkor az EP nyomására az ET abban volt partner, hogy az európai pártcsaládok csúcsjelöltjei közül jelöljék az Európai Bizottság következő elnökét. Így lett bizottsági elnök a luxemburgi Jean-Claude Juncker. 2019-ben azonban nem így történt, hiszen az állam- és kormányfők jelölték Ursula von der Leyent.
Vajon a demokrácia bukása-e a mostani döntés? Talán inkább csak visszalépésként minősíthetjük, és nem feledkezhetünk meg a hatályos uniós alapszerződésről, valamint a politikai realitásokról. Az uniónak a csúcsjelölti rendszerről nincs jogi kötőerővel bíró rendelkezése, az jelenleg csak egy politikai szándéknyilatkozat az Európai Parlamenttől. A csúcsjelölti rendszer érdemben akkor bírna valódi jelentőséggel, ha bevezetnék az uniós választásokon a transznacionális listákat. Ennek azonban a tagállamok között jelenleg nincs meg a valódi támogatottsága. Ráadásul az uniós vezetők közül jónéhányan (pl. Emmanuel Macron vagy Orbán Viktor) a kezdetektől ellene voltak a csúcsjelölti rendszernek. Érvelésük szerint az unió alapszerződése az Európai Tanács feladatává tette a bizottság elnöki posztjára a jelölés jogát, az európai parlamenti választás eredményének figyelembevételével.
Mint ismert, a CDU politikusát szűk többséggel, 383 szavazattal választotta meg az Európai Parlament. A szoros eredmény azonban nem feltétlenül jelent majd gyenge elnökséget. A következő évek stabil támogatottságát alapozhatja meg, ha októberben a bizottság egészét már nagy többséggel szavazza meg az Európai Parlament.
A semmiből előtűnt Ursula von der Leyen először az európai pártok frakcióinál tett látogatást, ekkor még csak vázlatosak voltak az elképzelései. A meghallgatásokat követően mind a liberálisok, mind a szocialisták neki címzett leveleire részletesebben válaszolt. A megválasztása napján tartott beszéde már valódi, programalkotó beszéd volt, ahol meghirdette ötéves programja sarokköveit is. Mindez azonban közel sem lesz elegendő a sikerhez. Ahogyan arra a European Policy Centre és Johannes Greubel elemzése rámutat, a jelenleginél konkrétabb és részletesebb elképzeléseket kell megfogalmaznia, még a bizottság októberi megválasztása előtt. Mi több, egyszerre kell konkrét és ambiciózus célokat kitűznie és elkerülnie, nehogy olyan várakozást keltsen, amelyet majd nem tud teljesíteni.
Első lépésként – bejelentett ígéretéhez híven – el kell érnie, hogy az általa vezetett bizottság valóban fele-fele arányban álljon férfiakból és nőkből. Ez persze azt is jelenti, hogy minden bizonnyal vissza kell utasítania jónéhány tagállam jelöltjét, és újakat kell helyettük kérnie.
Következő lépésként az előtte álló három hónapban az EP-ben jelenleg mögötte álló szűk többséget széles támogatottsággá kell alakítania, azaz egy meggyőző erejű Európa-párti koalíciót kell létrehoznia. Az ebben résztvevő pártok segíthetik Ursula von der Leyent stratégiai céljai megvalósításában, de az EP-t is közelebb vihetik saját céljai megteremtéséhez. Ha a bizottsági elnök sikeres lesz ebben, akkor októberben nagy többséggel választják meg az általa jelölt biztosokat az Európai Parlamentben.
Ursula von der Leyen azonban nem feledkezhet meg az Európai Tanácsról sem. Kezdeti lépéseit segítheti, hogy a Tanácsban egyhangúlag támogatták a jelöltségét, csak Németország tartózkodott a döntésnél. Jó kapcsolatot szükséges kialakítania az összes tagállami vezetővel, valamint a Tanács ősszel munkába álló új elnökével, a belga Charles Michellel is.
A liberálisoknak és a szocialistáknak írt levelében Ursula von der Leyen hitet tett amellett is, hogy támogatja az EP igényét a jogszabály kezdeményezés jogára, valamint javaslatot tett egy konferencia sorozatra Európa jövőjéről. 2019-ben valós igény teremtődött arra, hogy az uniós vezetők kiválasztásának a módját megújítsák.
Annyi biztos: az Európai Parlamentnek és az új bizottsági elnöknek közösen kell fellépnie az Európai Tanácsnál annak érdekében, hogy kötőerővel is bíró módon változzék meg az uniós vezetők kiválasztása, még 2024 előtt. Az EP-nek most kell lépnie, kihasználva, hogy a Bizottságról októberben még ők döntenek.
A szerző jogász, az IDEA Intézet elemzője