Mi sem természetesebb annál, mint hogy az idők során egyes fogalmak átalakulnak, jelentésük módosul. Az viszont igazán peches eset, amikor a régi és az új fogalom köszönőviszonyban sincs egymással - vagy legalábbis nagyon úgy tűnik. Mi, gyarló állampolgárok hosszú évtizedekig abban a hiszemben éltünk, hogy a gazdaság védelmét érdemes rábízni a bűnüldöző és adóellenőrző szervekre, vagy azokra, akik ha a pénzmosás gyanúját észlelik, akkor gyorsan bejelentést tesznek. Nincs is mit csodálkoznunk azon, hogy a gazdaságvédelem szakos egyetemi hallgatókat is éppen ilyen ismeretekre képzik ki.
Az orbáni alapvetések vissza-visszatérő fogalma ugyanakkor az a fajta "védelem", amelyet csak a NER nyújthat a magyaroknak, lett légyen szó Brüsszelről, a rezsicsökkentésekről, a nyugdíjakról, a családokról vagy a munkahelyekről. A magát mint a gondoskodó államot reprezentáló rezsim bevett szokása, hogy a "védelem" iránti vágyat nemzeti konzultációk kérdéseibe csomagolja, annak érzetét keltve, hogy minden lépését a legitimáció levegője járja át.
A gazdaságvédelmi akciótervek azonban ennél kissé bonyolultabbak. Aligha lehet nemzeti konzultációs kérdést feltenni arról, hogy szeretné-e az állampolgár, hogy egy olyan új, magyar államkötvénysorozatot vezessenek be, amely a devizaadósságunkat csökkenti; hogy az adóelőleg-feltöltés eltörléséről ne is beszéljünk. A sort még folytathatnánk is a totóból kölcsönzött számú, 13 plusz egy intézkedést tartalmazó akcióterv-elemmel.
Akinek ennyi jó kevés, annak nincs semmi oka arra, hogy búslakodjon, hiszen a 2020-as esztendő sem fog elmúlni újabb gazdaságvédelmi intézkedések nélkül. Akcióterv is lesz, nem is egy, hanem egyszerre kettő. A kormányfő egyet jövő tavaszra, egyet pedig őszre ígért be Tusványoson. Tartalmukat még homályban hagyta, ami beleillik abba a forgatókönyvbe, hogy a nagyszerűnek kikiáltott makrogazdasági eredmények árnyékában sem illik elandalodni. A veszélyek már itt toporognak a kapunk előtt, ezért illene félnünk. De szerencsére mégsem, mert minálunk nem mindenféle liberalizmussal fertőzött elemek kezében van a kormányrúd, hanem olyanokéban, akik megvédik "eredményeinket" a nyugat-európai országok gazdasági lassulásának begyűrűző hatásától.
A jogalkotás nyelvén ezt úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az idén nyáron sebtében elfogadott költségvetést módosítani kell, nem is egyszer. Világossá vált ugyanis, hogy a gazdaságvédelmi akcióterv köntösébe bugyolálják majd be azokat az intézkedéseket, amelyeknek szükségességét a parlamenti szavazáskor a magyar kormány csak sejtette, de nem volt képes törvénybe foglalni.
Az orbáni beszédből furcsa kettősség rajzolódhat ki. Pénzelvonás az oktatástól, az egészségügyi és a szociális szférától, s egyidejűleg hatalmas mértékűre duzzasztott országvédelmi tartalék a kormányfő és a hozzá köthető üzleti szereplők érdekeinek védelmében. Az eredeti gazdaságvédelemmel foglalkozóknak és a gazdaságvédelmi akcióterv legnagyobb kedvezményezettjeinek alighanem akadna találkozási pontjuk. Ez azonban nem a terv része.