Ferenc pápa ismét mielőbbi lépéseket követelt a politika irányítóitól, hogy ne váljon tömegsírrá a Földközi-tenger. Múlt héten legalább 150-en vesztették életüket. „Ez nem történhetne meg” – hangoztatta a katolikus egyházfő. Mint fogalmazott, a nemzetközi közösségeknek meg kell akadályozniuk a hasonló tragédiákat.
Egyelőre azonban pusztába kiáltott szó a pápa intelme. Nincs meg a politikai akarat a menekültek megsegítéséhez, pedig drámai viszonyok alakultak ki. Az idei év eddigi legsúlyosabb tragédiája történt múlt csütörtökön, amikor egy hajó 300 fővel a fedélzetén süllyedt el. A líbiai parti őrség közlése szerint 134 személyt sikerült megmenteni, de több mint 150-en haltak meg, főként nők és gyermekek. A legtöbb áldozat eritreai és szudáni volt. A tragédia a líbiai kikötőváros, al-Humsz közelében történt.
Líbiában több százezer menekült vár arra, hogy eljussanak az ígéret földjére, az Európai Unióba. Ám a helyi hatóságok egyre keményebben lépnek fel velük szemben. Civil szervezetek szerint több ezer menekültet börtönökben, biztonsági intézményekben tartanak fogva. Jelentős részük állandó erőszaknak van kitéve, sok nőt megerőszakoltak, a férfiakat kényszermunkára kötelezték. Leírhatatlanok az állapotok. Ráadásul Líbiában polgárháború dúl. Az ország néhai vezetője, Moamer el-Kadhafi egykori tisztje, Khalifa Haftar tábornok tavasszal támadást indított Tripoli ellen, ahol a nemzetközileg elismert kormány székhelye található. Bár a tábornok akciója a kezdeti sikerek után lelassult, súlyos humanitárius válság alakult ki, így az afrikai, ázsiai és közel-keleti menekültek helyzete még veszélyesebbé vált. A leírhatatlan állapotokra jellemző, hogy amikor Haftar tábornok csapatai Tripoli közelében július 3-án légitámadást hajtottak végre egy internálótábor ellen, 50 menekült vesztette életét, további 130 megsérült. Bár a bevándorlók nagy része pontosan tudja, mekkora kockázatot vállal azzal, ha lélekvesztő bárkán Európa felé veszi az irányt, s embercsempészeknek lesz kiszolgáltatva, sokan inkább vállalják a bizonytalan végkimenetelű kalandot, mert úgy gondolják, a líbiai pokolnál csak jobb jöhet.
Mi történik azokkal a menekültekkel, akik hajótörést szenvednek, de túlélik a tragédiát? Julien Raickman, az Orvosok Határok Nélkül szervezet líbiai misszióvezetője szerint nem sok jó vár rájuk. A hatóságok ugyanis az al-humszi, a miszrátai vagy a szlitani börtönbe vetik őket. Sokan közülük úgy gondolják, még az is jobb lett volna, ha a tengerbe vesznek. Ezután ugyanis nagyon nehéz lesz újra olyan menekülttáborba kerülniük, ahonnan esélyük lenne ismét megtenni a veszélyes utat Európa felé.
Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa a múlt heti tragédia után felszólította az európai országokat, újra hajtsanak végre mentőakciókat a Földközi-tengeren, s tegyenek meg mindent azért, hogy véget érjen „a menekültek embertelen internálása Líbiában”. Rámutatott, ha nem változik a helyzet, egyre súlyosabb tragédiák várhatóak.
Az Európai Unió még márciusban függesztette fel a Sophia elnevezésű haditengerészeti műveletet (lásd keretes írásunkat). Matteo Salvini olasz belügyminiszter tett keresztbe a mentő műveletnek. A gyűlöletkeltésre építő olasz bevándorláspolitika nyomán ráadásul a magánkézben lévő menekülthajók száma is megcsappant a Földközi-tengeren. Líbia indít ugyan hajókat a bajba jutottak megsegítésére, de láthatóan képtelen megbirkózni a feladattal, ráadásul láthattuk, mi lesz a tengerből kimenekítettek sorsa.
Mindez azt eredményezi, hogy egyre többen és többen vesztik életüket a Földközi-tengeren. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a múlt hét elejéig 669 menekült veszett a tengerbe, ám ebben nem szerepelnek a múlt heti tragédia áldozatai. A valós szám ennél is jóval magasabb lehet. Megannyi tragédiáról ugyanis hír sem érkezik, mert a menekülteket megsegítő hajók alacsony száma miatt senkinek fel sem tűnik, amikor tucatnyian vesznek a tengerbe. A halál észrevétlenül érkezik.
Matteo Salvini olasz belügyminiszter megtiltotta, hogy a menekülteket megsegítő hajók olasz kikötőkben horgonyozzanak le. Az intézkedés ráadásul nem csak a magánkézben lévő hajókat érinti. Múlt pénteken nem engedték Lampedusa kikötőjébe az olasz parti őrség hajóját, mert 140 hajótöröttet vett fel egy bárkáról. Róma az Európai Bizottságot szólította fel arra, koordinálja a menekültek elosztását, Brüsszel erre azt válaszolta, megpróbál közbenjárni a tagállamoknál. Budapest és a többi visegrádi állam véleményét ismerjük: Magyarország és a térség többi állama nem hajlandó befogadni bajba jutott menekülteket.
Emmanuel Macron francia köztársasági elnök egy hete új elosztási mechanizmusért szállt síkra, amelyet saját közlése szerint 14 tagállam támogatna. Ennek feltétele azonban az, hogy Olaszország és Málta beengedje kikötőibe a menekülteket szállító hajókat. Csakhogy a javaslatot mindkét ország elutasítja, s kedvező fordulat egyelőre aligha várható, éppen ellenkezőleg. Az olasz képviselőház ugyanis múlt csütörtökön zöld utat adott Salvini „biztonsági törvényének”. Az augusztusban életbe lépő jogszabály értelmében mindazokat, akik menekülteket akarnak biztonságba helyezni, s engedély nélkül horgonyoznak le egy olasz kikötőben, 150 ezer és egymillió euró közötti büntetéssel sújthatják. A hatóságok el is kobozhatják a hajót. Salvini újabb kemény fellépésének belpolitikai okai vannak. Egy kiszivárgott felvételnek köszönhetően ugyanis kiderült, hogy pártja minden korábbinál véltnél szorosabb kapcsolatokat ápolt Moszkvával és a Liga illegális kampánypénzeket is kaphatott pénzmosás révén. Salvini stratégiája: legjobb védekezés a támadás. Ez a jelek szerint hatékony stratégia részéről, mert a Liga népszerűsége nem csökkent, inkább nőtt.
Különös fintora a sorsnak, s jellemző a mai olaszországi viszonyokra, hogy a biztonsági törvényt épp az év legsúlyosabb Földközi-tengeri tragédiája bekövetkezésének napján fogadták el. Salvinit azonban a több mint 150 halott sem tántorítja el céljai megvalósításától. Érvelése a következő: ha kevesebb a menekülteket megsegítő hajó a Földközi-tengeren, akkor kevesebben is indulnak útnak Líbiából Európa irányába, így kevesebb lesz a halálos áldozat is. Az adatok látszólag őt igazolják, mert 2016-ban 5096-an, 2017-ben pedig 3139-en vesztek a tengerbe, csakhogy amint az UNHCR rámutat, évről évre jóval kevesebben vállalták Észak-Afrikából a kockázatos utat, s az Európába induló menekültek számához viszonyítva éppen emelkedett a halálos áldozatok száma.
