A lap sorra veszi Ursula von der Leyen nagyszabású programadó beszédének legfőbb ígéreteit és úgy ítéli meg, hogy a Bizottság leendő elnöke hiába akarja az uniós támogatásokat a jogállamiság betartásához kötni, arra semmi esélye, mert ahhoz egyhangú döntés szükséges. Az elemzés emlékeztet arra, hogy a német politikus neve részben azért került elő a kalapból, mert a kelet-európai államok meghiúsították Timmermans jelölését, miután az az EU végrehajtó testületének 2. embereként keményen számon kérte a demokratikus normákat Magyarországon és Lengyelországon. Von der Leyen folytatni kívánja az eddigi szigorú irányvonalat, ideértve egy új, éves ellenőrző mechanizmust. Annak bevezetése valószínű.
A cikk hozzáteszi, hogy kezdeményezésben Juncker alatt sem volt hiány, ám a tagállamok sokszor kategorikusan nemet mondtak és ezen azután elúsztak az elképzelések, ám von der Leyen most ez utóbbiak közül is felmelegített néhányat. Ezek közé tartozik a menedékjog újraszabályozása, a terhek igazságos elosztása. A részletek ügyében a kereszténydemokrata vezető ködös maradt, de ez egyáltalán nem véletlen, mert a szakértők foga évek óta beletörik a bonyolult kérdésbe. Viszont sikerülhetnek elképzelései a klímavédelem ügyében, noha legutóbb Kelet-Európa keresztbe feküdt a nettó nulla kibocsátást előirányzó vállalásnak. Pénzzel azonban át lehet hidalni az ellentéteket, ezt már ideje hangoztatják a hozzáértők.
A külpolitika területén von der Leyen nagyobb súlyt kíván adni Európának. A nagyobb cselekvőképesség érdekében többségi döntéssel váltaná fel az egyhangú határozathozatal rendjét. Csakhogy ehhez az összes tagállam beleegyezése kell, azok pedig aligha adják fel kiváltságukat, hogy megtorpedózhatják a nekik nem tetsző javaslatokat.
A volt osztrák kancellár üdvözölte, hogy szokásos nyári sajtóértekezletén Angela Merkel immár elutasította, hogy megbüntessék azokat az államokat, amelyek elutasítják a menedékkérők befogadását. Sebastian Kurz azt közölte, hogy ő már három éve ezt az álláspontot képviselte, merthogy véget kell vetni a megosztottságnak. És sehová sem vezet, ha bárki szankciókkal fenyeget, annál is inkább, mert kudarcot vallottak a kvóták. Ehelyett minden tagállamnak ott kell kivennie a részét a közös erőfeszítésekből, ahol arra képes, például a külső határvédelemben.
Mint emlékezetes, a német kormányfő a múlt pénteken azt fejtegette, hogy a kilátásban helyezett megtorló intézkedések semmi eredményt sem hoztak. Nem vált be, hogy az egyik oldal bunkóval a kezében ült le tárgyalni. Sokkal inkább közösen kell megtalálni a megfelelő utat. Azt is elismerte, hogy keleti tagok ellenállása folytán a menekültek elosztása ügyében hiába született többségi döntést, semmivel nem jutottak előbbre.
A holokauszt rejtélyei közé tartozik az a hatalmas kincs, amely Keszthelyen, még februárban, a háborús idők egykori gettójának egyik épületéből került elő. A 2800 ókori és római arany- és ezüstérmét a tulajdonos rejthette el az épület alatt, ő később feltételezhetően a nácik áldozata lett, ami csak fokozza az ügy titokzatosságát. Magyar zsidó szervezetek szerint a lelet arra is rávilágít, milyen mekkora hiányosságok vannak a zsidóság világháborús sorsáról szerzett ismeretekben. Havasi Bálint, a város Balaton Múzeumának igazgatója úgy gondolja, hogy a gyűjtemény segít többet megtudni a shoáról. Az érméket egyébként pincebővítés során, öt lezárt üvegkancsóban találták meg és a ház jelenlegi gazdája azt reméli, hogy azokat egy nap visszaadhatják a jogos örökösöknek. De azért névtelenséget kért és a múzeum azt sem árulja, hol van pontosan a lelőhely.
A fémpénzek csaknem a fele a Római Birodalom részét alkotó Pannóniából származik, a többi javarésze szintén ókori, jóformán az egész világról. Hogy a kollekció miként jött létre, és hogy kinek köszönhető, az nem ismeretes. A szintén előkerült ékszereken látható vésetek arra utalnak, hogy az egykori tekintélyes helyi kereskedőcsalád, a Pollák família volt a tulajdonos. Leszármazottai egyelőre nem ismeretesek. Ha senki sem jelentkezik a kincsért, akkor a jog az államra száll át.
